Csobánci levelek

Délelőtt a mise után nekiálltam a malac felvágásának. Két lapockát vettem pénteken a Csarnokban, alig másfél kilósak voltak, szép lassan bontottam le őket a csont körül (ossis proxima, carne maxima - mondták latin eleink, vagyis a csont melletti hús a legjobb), és feltettem őket némi füstölt szalonna párolása és hagyma dinsztelése után pörkölni. Jófajta vörösborral öntöttem nyakon az egészet, s lassan hagytam, hadd főjön meg a malacpörkölt. A malacpörköltnek az a sajátossága, hogy a vékony zsírréteg, amely a fiatal malacot övezi, lassan átitatja a hagymás pörköltalapot és nagyon finom lesz. Az ebédhez csobánci olaszrizlinget ittunk, kellően lehűtve, az ebéd vége felé már szódával fröccsként. Tarhonyával ettük a malacot, amely az egyik legrégebbi magyar étel, még a honfoglalásra megy vissza, szárított tészta, pörkölve, megfőzve, fenséges.

Ebéd után együtt a család, hosszan beszélgettünk, amíg az unokák rosszalkodtak, megittuk a kávét, fiammal és a vőmmel a teraszon elszívtuk a szokásos cigarettát, kinn esett az eső, de lassan átfordult a nap délutánba. A gyerekek elmentek és mi is átsétáltunk a Lisznyay utcai óvodába, szavazni.

Milyen régóta vártuk ezt a pillanatot. 2002-ben nekünk állt a zászló, de sikerült vesztenünk. Viktor a vitát elszerencsétlenkedte Medgyessyvel szemben, a Fidesz eltaktikázta magát, s a mért nyolc-tíz százalékos előnyt eladtuk semmiért. Kovács László úgy viselkedett, mint Rejtő Jenőnél Gorcsev Iván, aki elnyerte a Nobel díjat, igaz nem másként, mint kártyán, s lett négy év kontraproduktív kormányzás. S 2006-ban, amikor négy év katasztrófa után simán kellett volna nyernünk? Akkor is vesztettünk, mert Gyurcsány tartuffe-i, hipokrita magakelletése elvette esélyeinket, s végül győzött Cipolla.

Soha bukott diktatúrák nem tudtak politikusaikban tovább élni. Így volt ez a náci Németország bukása után, de így az olasz fasisztákkal is. A kelet-európai rendszerváltozások sajátsága, hogy bár a kommunista, bolsevista diktatúra megbukott, de meglepetésre továbbra is szalonképes politikai szereplők maradtak a bolsevista diktatúra szereplői, a kommunisták, igaz már nem így nevezték magukat. A háromoldalú politikai tárgyalások során nem mertünk nagyot gondolni, megalkudtunk az állampárttal, s ennek minden nyűge ránk szakadt az elmúlt húsz esztendőben. Amihez persze hozzátettük a magunk hibáit is. De mégis, gondoljunk bele: elképzelhető lett volna, hogy hitleristák üljenek a bonni parlamentben 1945-től 1965-ig, Mussolini egykori munkatársai a római képviselőházban? Persze - mint láthattuk megvalósulva - ez nálunk politikailag lehetséges volt. Csak mérhetetlenül erkölcstelen, s mert napirendre tértünk ezen erkölcstelen helyzet felett, mi magunk is átitatódtunk ezzel az erkölcstelenséggel.

Magyarországon ez volt a hatodik szabad választás s csak Antall József volt az egyetlen, aki győzött 1990-ben. 1994-ben az MDF vesztette el a választást, nemkülönben 1998-ban Horn Gyula, aki bár nyerésre állt, de a hágai ítéletet az ország ellen akarta fordítani és vízlépcsőt akart építeni Nagymarosnál, s aki a Dunát bántja, az veszít. Remélem örök tanulság ez mindenkinek.
2002-ben Orbán Viktor vesztette el jelentős előnyről a választást, s ezt megismételte 2006-ban is, így nyolc szörnyű év jött Magyarországra. Az országot kivéreztették, kirabolták, javait elvették, a kormányzó pártok lefosztották a nemzetet, Zuschlagok és Hagyók jellemezték a szociálliberális kormányzást, az ország javait elvették, elherdálták, csókosoknak adták, üres a padlás, a kamra, csak a bankszámla adósság rovata van tele. Ezt ma már mindenki látja, az is, aki 2006-ban rájuk szavazott. A négy év most lejárt. Lehetőség van új választásra.

Esik az eső, lassan sétálunk a Naphegyen a Lisznyay utcai iskolába, ahol a mi szavazókörünk van. Senki választó nincs már e késői délután, ellenőrzik az igazolványainkat s megkapjuk a szavazólapokat. Bevonulok a szavazófülke magányába. Mit látok? A nekem kedves párt azt a személyt jelölte képviselőnek, aki az elmúlt években a naphegyi polgárok akarata ellenében hagyta tönkre tenni az utolsó, nyolcvan éve működő teniszpályát, lehetőséget teremtve egy vállalkozónak annak beépítésére. Ez az ember az én képviselőm? Nem hiszem. Az általam preferált párt tehát tévedett. Ez az ember nem alkalmas a naphegyi polgárok képviseletére, akik közel ezren aláírásukkal tiltakoztak a kerületi építési szabályzat megváltoztatása ellen. Hiába szeretem a pártot, ezt az embert kénytelen vagyok kihúzni.

Bedobom a cédulákat s elgondolkodom, hogyan is fogjuk ezt a szándékunk szerint felépítendő Magyarországot megvalósítani, ha nem tudunk majd erkölcsösen politizálni? Vasárnap este óta tudjuk, érezzük, győztek a polgári pártok. Igaz elvették tőlünk a győzelem örömét a laca-facázással, a kiterjesztett kampánycsenddel, de nem vették el a megváltás pillanatát. Mienk a többség és lehet, egy hét múlva mienk a minősített többség is. De mienk a felelősség is, mert minél nagyobb a többség, annál nagyobb a felelősség. Minél nagyobb a mozgástér, annál nagyobb az elvárás. S meg tud-e felelni ennek a nyertes párt? Lehet-e újbort tölteni régi tömlőkbe? Ahogy a hírek jelentik, lehet-e belügyminiszter az, akinek üzlettársa volt az a rendőrkapitány, aki végigverte 2006. október 23-án a nemzet ártatlan felét? Lehet-e a mi képviselőnk az a polgármester, aki szabad utat nyitott - mindenféle jogos ok nélkül - egy magánvállalkozásnak, hogy beépítsen egy 80 éve működő teniszpályát a Naphegyen, noha erre semmi sem kényszeríttette, és az őt megválasztók többsége ellenezte. Mert ha az újbort a régi tömlőkbe akarjuk tölteni, akkor úgy járunk, ahogy azt a mi urunk Jézus Krisztus mondá, a tömlők is szétrepednek, és a bor is kifolyik.
Mert ez itt a következő évek lényege. Nagy a felelősség, és nagy kell legyen a fegyelem. Ha azt akarjuk, hogy semmi se úgy történjék, mint az elmúlt nyolc évben, akkor fegyelem kell és figyelem. Nincs korrupció, nincs haverság és nincs a mi kutyánk kölyke. És aki ennek nem felelt meg eddig, az nem felelhet meg ezután sem. Új minőségre van szükség, erkölcsös politizálásra, amely azért nehéz, mert ehhez erkölcsös politikusok kellenek. Nem magánérdekeket kiszolgálók, hanem a közjó szolgái. És akik ebben már elbuktak, azoknak nincs helyük közöttünk. Mert ha ezeket a mi pártjaink továbbra is preferálják, akkor elveszítik a bizalmunkat, el a hitünket a változás lehetőségében. És ezt nem engedhetjük meg magunknak.

Mi nem lehetünk olyanok, mint ellenfeleink voltak nyolc évig. Nekünk ki kell vetnünk a korruptakat, a sandákat, a pártállami parlagfüveket, a mindenkori megélhetési politikusokat, a társadalmi élet más területén már megbukott szerencselovagokat, a hétpróbás saját zsebre dolgozókat, a beépített és be nem épített egykori ügynököket és szt. tiszteket, a hipokrita Tartuffe-öket, a politikai jelvényt csereberélőket, a saját méretüknél öt-hat számmal nagyobb kabátba bújtakat, a jónevű senkiket, a mindig a víz tetején lebegő parafadugókat, a piti tehetségteleneket, a kiérdemesült hazaárulókat, a kivéti társaság beltagjait, és az országház fantomjait. Magyarország csak így lehet újra tisztességes és becsületes. S ehhez a megnyert erőknek van a legtöbb köze.

Magyarország nem volt, hanem lesz - mondta a Legnagyobb magyar. Hiszem, hogy így lesz, ha nem hagyjuk a régmúlt embereit, eszméit és gyakorlatát magunkon eluralkodni. Ha végre megértjük, hogy a magánérdek sosem írhatja felül a közérdeket, s ha a megválasztott képviselőink minket képviselnek a magánvállalkozásokkal szemben.

Nehéz lesz? Az, mert olyan, negyven éven át terjedő kórt kell megfékezni, amely az elmúlt nyolc évben ismét virulenssé vált. És mi sem vagyunk mentesek ettől a betegségtől, mert mi is, politikusaink is ebben az eltelt tíz-húsz-negyven évben nőttünk fel, ennek a levegőjét szívtuk magunkba, ebben szocializálódtunk. Pedig csak akkor lehet sikeres újra ez az ország, ha gyökeresen más lesz a politika, ha újra nem az erkölcstelenség lesz a meghatározó, hanem a jó közerkölcs, ha a politikusok valóban a köz szolgái akarnak lenni, és nem megélni a közpénzekből. Új tömlők kellenek és újbor!
Legyen így, s akkor sikeres lesz Magyarország!