2008. 10. 24. 11:15
zenei műsorok
Gyarmathy Dóra és Laczó Zoltán Vince műsora
Magyar Kórus mozgalom legifjabb nemzedéke
Kitekintés a nagyvilágba: Igor Sztravinszkij egyházzenei munkássága
A Magyar Kórus mozgalom újabb jelentős zeneszerzőivel ismerkedünk meg mai műsorunkban. Közülük elsőként Lajtha Lászlót mutatjuk be. Lajtha 1892-ben született, Budapesten élt. A Zeneművészeti Főiskolán Herzfeld Viktor és Szendy Árpád növendéke volt. Tanulmányait külföldön folytatta tovább: élt Lipcsében, Genfben és Párizsban is, ahol Vincent d’lndy tanítványa volt. 1913-ban a budapesti Tudományegyetemen közgazdasági doktorátust szerzett, ugyanez évben a Magyar Nemzeti Múzeum hangszertárának őre lett. A tízes években bekapcsolódott Bartók és Kodály népzenegyűjtési munkájába, egy ideig a Néprajzi Múzeum igazgatója is volt. Később a Nemzeti Zenede tanára, majd az igazgatója lett. 1951-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, négy évvel később a Francia Akadémia levelező tagjává választotta. 1963-ban hunyt el.
Lajtha László művei közül a Pázmány Péter éneke Magyarország Védasszonyáról címűt mutatjuk be mai műsorunk kezdetén. A Veszprémi Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakközépiskola Énekkarát Zámbó István vezényli.
ZENE Lajtha: Pázmány Péter éneke Magyarország Védasszonyáról
ST.:
Lajtha László Pázmány Péter éneke Magyarország Védasszonyáról című művét hallgathattuk meg a Veszprémi Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakközépiskola Énekkarának előadásában Zámbó István vezényletével.
Műsorunkban megismerhetjük Kósa Györgyöt is, aki Budapesten született. Zongoratanárnője a hétéves gyermeket elvitte Bartókhoz, aki utóbb a Zeneakadémián tanítványául fogadta. 1915-ben Dohnányi zongora tanszakának növendéke lett, zeneszerzést Kodálynál és Herzfeld Viktornál tanult. 1915-ben a Filharmonikusok bemutatták Boszorkánytánc című scherzóját, a következő évben az Operaház korrepetitora lett, és részt vett a Bartók: Fából faragott királyfi című balettjének betanításában. 1922-ben Dohnányi a Filharmonikusokkal bemutatta Hat darab című kompozícióját. A húszas évek derekán már több táncjáték, egy meseopera, két oratórium, két szimfónia, és két vonósnégyes készült el a zeneszerző alkotói műhelyében. A jelentősebb zongoraművek sorát a komponista — utóbb a fasiszták által meggyilkolt — kislánya, Jutka számára írt darabjai nyitották meg, az első dalok 1923-ban Ady verseire keletkeztek. 1927-ben Kósa György a Zeneművészeti Főiskola tanára lett, ahol harmincöt éven át tanított. 1937-ben az Operaház bemutatta Keleti Artur szövegére írt Az két lovagok című operáját. A harmincas években keletkeztek nagyszabású biblikus oratóriumai (Jónás, Húsvéti oratórium, Jób, Saulus), majd mikor működése házi hangversenyek szűkebb apparátusára redukálódott, kamaraoratóriumai (József, Éliás, Krisztus). A második világháború után szinte minden műfajban egyidejűleg kezdett ismét komponálni. Széleskörű irodalmi tájékozottsága egyformán otthonossá tetti a francia, a kínai, vagy a magyar rég- és közelmúlt stíluskörében. A fakultatív hangszereken megszólaltatható Miniatűrök míves instrumentális aprómunkája közben azonban az atomháború lehetőségének fenyegető réme foglalkoztatta képzeletét, s ennek VIII. szimfóniájában adott hangot. 1963-ban Érdemes Művész, 1972-ben Kiváló Művész kitüntetésekben részesült.
Kósa György Veni Sancte Spiritus című, szólóénekre és hegedűre írott műve következik, az előadók: Korondi Anna és Korondi Teréz.
A következő zeneszerző, akiről mai műsorunkban szólunk: Farkas Ferenc, aki 1905-ben született Nagykanizsán, és 95 éves korában 2000-ben hunyt el Budapesten. Első zongoraleckéit nyolc éves korában vette, tanulmányait kezdetben magánúton, majd a Nemzeti Zenedében folytatta, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Siklós Albert és Weiner Leó növendéke volt.
Ezután a budapesti Városi Színház korrepetitoraként és karmestereként dolgozott, majd egy évre állami ösztöndíjjal Olaszországba utazott, ahol Ottorio Respighinél tanult a római Santa Cecilia akadémián. Hazatérése után saját kompozícióiból önálló estet rendezett. Az 1933-as évet Bécsben töltötte, ezt követően Koppenhágában filmzenét írt, majd Párizsban járt, illetve zeneszerzést kezdett tanítani Budapesten a Fővárosi Felsőbb Zeneiskolában. 1941-ben a kolozsvári konzervatóriumba került, később az intézmény igazgatója lett, majd Székesfehérváron konzervatórium-igazgató, 1948-75-ig pedig a budapesti Zeneakadémia zeneszerzés tanára és tanszékvezetője volt. Tanítványai közé tartozott Kurtág György, Ligeti György és Szokolay Sándor is. Zeneszerzői munkásságának gerincét operák és táncjátékok, zenekari művek, versenyművek, vokális-zenekari művek, kamarazene, valamint zongoradarabok alkotják. Egyházzenéje kevésbé ismert, de ebben a műfajban is jelentőset alkotott.
Farkas Ferenc Missa secunda Szent Margit tiszteletére című művét a Musica Nostra kórus előadásában hallgathatjuk meg. Vezényel: Mindszenty Zsuzsánna.
A huszadik század derekának legfontosabb magyar komponistái után tekintsünk ki a nagyvilágba. Ekkoriban élt és alkotott Igor Sztravinszkij, a század egyik legjelentősebb zeneszerzője. Szentpétervár külvárosában, Oranienbaumban született 1882-ben. Apja a szentpétervári operaház vezető basszistája volt, de fiát jogásznak szánta. Sztravinszkij kötelességszerűen végzett jogi tanulmányai mellett tanult zenét: előbb zongorát, majd zeneelméletet, végül Rimszkij-Korszakovnál hangszerelést. Miután befejezte a jogi egyetemet, nyomban hátat is fordított ennek a tudománynak. Megírta I. szimfóniáját, valamint A faun és a pásztorlány című zenekari dalciklusát, Puskin költeményeire. Mindkét korai kompozícióját bemutatták Szentpéterváron. A következő évben írta a Tűzijátékot. Ekkor figyelt fel tehetségére Gyagilev, a nemrég alakult Orosz Balett vezetője, és kompozíciót kért tőle együttese számára. Ennek a megbízásnak eredményeképpen jött létre Sztravinszkij három fiatalkori remekműve A tűzmadár, a Petruska, és a Tavaszi áldozat. Az alig harminc esztendős zeneszerző meghódította a világot. 1914-ben Svájcban telepedett le, néhány évvel később Franciaországba költözött. Karmesterként is megkezdte nemzetközi pályafutását, saját műveit is interpretálva. A második világháború kitörése után átköltözött az Egyesült Államokba, a Harvard Egyetemen tanított, majd Hollywoodban telepedett le. 1962-ben hatalmas sikerrel vendégszerepelt a Szovjetunióban. Nyolcvanadik születésnapját világszerte reprezentatív keretek között ünnepelték, számos művészi és társadalmi kitüntetéssel tisztelték meg. Sztravinszkij 1971-ben New Yorkban halt meg. Egyházzenei munkássága kevéssé ismert, pedig a szerző ebben a műfajban is tartogat számunkra érdekességeket. Elsőként a latin szövegre írt, római rítusú Miséjéből hallgatjuk meg a Kyrie és a Gloria tételt. Előadja a Gregg Smith Énekegyüttes és a Columbia Fa és Rézfúvós együttes a szerző vezényletével.
Sztravinszkij vallási és zenei gyökerei természetesen az ortodox liturgiában gyökereznek. Műsorunk végén az Úr imája és az Üdvözlégy Mária hangzik fel eredeti orosz nyelven, a Torontói Fesztiválkórus előadásában a szerző vezényletével.