2008. 09. 26. 11:15
zenei műsorok
Gyarmathy Dóra és Laczó Zoltán Vince műsora
Kodály Zoltán: Missa brevis
Mielőtt tovább haladnánk a sorozatban, ejtsünk pár szót a pályatársról és barátról Bartók Béláról. Bartók nem volt vallásos és sohasem írt egyházzenét. Történtek már kísérletek, melyek Bartók és a vallás kapcsolatát próbálták bizonygatni, ám ezek nem vezethettek eredményre. Valószínűleg, választott felekezete, az Unitárius Egyház kántorvizsgáinak díszelnöki tisztét is csak udvariasságból töltötte be. Bartók 1881-ben született Nagyszentmiklóson. Zongorázni öt éves, komponálni kilenc éves korában kezdett. 1894-ben özvegy édesanyjával és Elza húgával Pozsonyba költözött, itt Erkel Lászlónál, majd Anton Hyrtlnél folytatta zenei tanulmányait. 1899-től a budapesti Zeneakadémián Liszt tanítványától és utódjától, Thomán Istvántól zongorát és Koessler Jánostől zeneszerzést tanult. 1903-ben szerzett diplomát. Ebben az esztendőben ismerkedett meg Kodály Zoltánnal, akivel – eltérő világnézetük ellenére – életre szóló barátságot kötöttek. 1906-tól közösen gyűjtöttek népzenét, közös kiadványokat jegyeztek és együtt vettek részt az Új Magyar Zeneegylet munkájában. Együtt tanítottak a Zeneakadémián és az Universal kiadóval kötött szerződésük után nagyjából egyszerre váltak nemzetközileg ismertté. Bartók 1934-tól a Magyar Tudományos Akadémián dolgozott népzenekutatóként. 1940 októberében feleségével, Pásztory Dittával együtt New Yorkba emigrált. Utolsó nyilvános koncertjére 1943 januárjában került sor; nem sokkal később szervezetében leukémiát diagnosztizáltak, de néhány megbízásnak – a Concerto és a Hegedű szólószonáta komponálásának – még eleget tehetett.
Bartók műveiben a természet legmélyebb összetartó erőit szerette volna megragadni és bemutatni. Ennek útját a népzene megismerésében és felhasználásában látta. Vallástól és természetfelettitől való idegenkedése ellenére műveiből mégis a természet és a világ örök rendje hallatszik. Élete végén, betegségének utolsó, tünetmentes időszakában, a Harmadik zongoraverseny második tétele „religioso”, azaz „vallásosan” instrukcióval indul. Ez példátlan Bartók életművében. A partitúra alján, lábjegyzetben pedig ezt találjuk: „Ezzel a művel adok hálát Istennek teljes gyógyulásomért.” Sajnos a III. zongoraversenyt és a Brácsaversenyt már nem tudta befejezni. 1945-ben halt meg New Yorkban.
Részlet hangzott el Bartók Béla: Este a székelyeknél című művéből. Előadta: Geiger György trombitán és Ella István orgonán. A hangfelvétel a hannoveri Szent Kristóf templom orgonájának felszentelése alkalmából készült.
Műsorunkat Kodály Zoltán: Missa Brevis című misekompozíciójával folytatjuk.
A mű első vázlatai 1942 telén, Galyatetőn keletkeztek. A helyi kis templom plébánosa egy zord téli napon felkérte az ott tartózkodó Kodályt, hogy vállalja el a vasárnapi misén a kántori teendőket, mert a templom Mátraszentimrén élő kántora nem tud a szentmisére átjutni a hófúvás miatt. Kodály elvállalta a közreműködést, és a szentmisére bőséges jegyzetekkel érkezett. Ezekből a jegyzetekből hamarosan Organoedia (organoedia) címmel egy orgonaszóló-változatot készített. Budapest ostroma során, 1944-45 fordulóján Kodály egy budapesti zárda pincéjébe kényszerült, itt keletkezett a korábbi jegyzetek végső megfogalmazása, a békéért könyörgő, orgonára és kórusra komponált Missa brevis. A misekompozíció 1945. február 11-én, rendkívüli körülmények között, az ostrom utáni főváros első bemutatójaként hangzott el az Operaház ruhatárában. A művet később Kodály zenekari kísérettel is ellátta, de most mi az első, orgonakíséretes változatot hallgatjuk meg.
Következzen tehát a Missa Brevis a Pécsi Kamarakórus előadásában Tillai Aurél vezényletével. Orgonán közreműködik Ella István.