2008. 08. 08. 11:15
zenei műsorok
Gyarmathy Dóra és Laczó Zoltán Vince műsora
A cecíliánus mozgalom kezdete
Verdi Requiemjéből az Ingemisco kezdetű tételt Ihallottuk losfalvy Róbert előadásában. A Magyar Állami Operaház Zenekarát Erdélyi Miklós vezényelte. A művet Verdi a pályatárs operaszerző Rossini halála alkalmából komponálta.
A 19. század végére a katolikus Egyházban is felerősödött a szándék, mely a liturgia megtisztítását tűzte ki célul.
Most hallgassuk meg a Claris Coniubila kezdetű gregorián himnuszt a solesmesi bencés szerzetesek szkólájának előadásában.
Ebben a korban szentmise celebrálása egyre ünnepélyesebb, egyre látványosabb lett, szinte színpadi előadás jellegűvé vált, ezáltal elvesztette hagyományos, közösségi jellegét. Ennek ellenpontjaként 1903-ban X. Pius pápa kiadta Motu proprio-ját, melyben szentesítette a solesmes-i (szolemi) szerzetesek által rekonstruált gregorián korális használatát. Néhány részlet az apostoli levélből:
„Semmit sem lehet tehát megtűrni a templomban, ami zavarja vagy csökkenti is a hívek áhítatát, semmit, ami helyénvaló kifogásokra és botrányra adhatna alkalmat, különösen pedig semmi olyant, ami egyenes ellentétben van a szent cselekmények méltóságával, a hely szentségével, szóval, ami nem méltó az imádság házához, az Úr fönségéhez. (…)
…a gregorián éneket mindenkor úgy tekintették, mint az egyházi zene legmagasabb mintáját, úgy hogy bátran föl lehet állítani mint általános törvényt a következő tételt: az egyház szemében egy-egy zenemű annál szentebb és liturgikusabb, mennél bensőbben érintkezik ihletében, menetében és ízlésében a gregorián-énekkel; ellenben annál méltatlanabb a templomhoz, minél kevésbé felel meg ennek a főmintának.
Habár az egyházi ének tisztán vokális zene, mindazonáltal meg van engedve, hogy az éneket orgona kísérje. Némely különös esetekben, kellő határok közt a megfelelő tekintetek figyelembevételével más zeneszerek is használhatók… (…)
Minthogy az éneknek mindig uralkodni kell, azért az orgona vagy a többi hangszerek egyszerűen csak támogatni hívatván az éneket; elnyomniok azt nem szabad soha.
Nem szabad az énekek előtt hosszú előjátékokat végezni, sem megszakítani nem szabad az éneket ún. betétdarabokkal. (…)
Templomban a zongora használata tilos, valamint a többi zajos vagy hiú hangszerek, milyenek például a dobok, réztányérok, csengők és a többi.
Az ún. zene-bandáknak tilos játszani a templomban; és csak némely különös esetben, mely az egyházi hatóság beleegyezése alá esik, szabad a hangszereknek bizonyos korlátolt, a térfogattal arányban levő választékát a fúvóhangszereknek bebocsátani, hogyha maga a darab és annak zenekísérete komoly, illő stílben van tartva és mindenben hasonló az orgonajáték szerepéhez.”
A római egyház nyelve a latin nyelv. Ennélfogva ünnepélyes szertartások közben tilos bármit is énekelni a nép nyelvén; annál kevésbé szabad így énekelni a mise és az offícium változó és közös részleteit [állandó részeit]. (…)
A régi, hagyományos gregorián-éneket tehát széles körben kell visszaállítani az istentisztelet terén, mert mindenki meg lehet győződve arról, hogy az egyházi szertartás semmit sem veszít ünnepélyességéből, ha semmi más zene nincs kíséretében, csak ez – egyedül. (…)
A fentiekre példa a most következő, Desiderium kezdetű gregorián ének, melyet a solelesmesi bencés szerzetesek szkólájának előadásában hallgatunk meg.
A múlt egyházzenei értékeinek feltárására alakult a 19. század első felében a cecíliánus mozgalom. A kezdeményező Karl Proske regensburgi kanonok és karnagy, később átvette a vezetést Franz Xaver Witt zeneszerző. Műveket adtak ki, bátorították a kóruséneklést. A hangszerek közül egyedül az orgonát tartották liturgikus szolgálatra méltónak. Újjáélesztették Palestrina életművét. Sajnos később – különösen Franz Haberl szerkesztői munkássága nyomán – a mozgalomban eluralkodott a középszer. Ekkoriban a ceciliánus zeneszerzők soraiban mindössze két jelentős komponistát találunk, Anton Brucknert és Gabriel Fauré-t. A mozgalom hatására kezdtek hozzá a solesmes-i szerzetesek, hogy rekonstruálják a gregorián korált, visszaállítva annak eredeti formáját. A római Schola Gregoriana-t 1880-ban alapították. Claude Debussy – aki egyébként alkotóként nem vett részt kora egyházzenéjében – római ösztöndíja idején hallotta és összehasonlította a bontakozó cecíliánus mozgalom zenei törekvéseit a párizsi egyházzenei gyakorlattal. Az újjáélesztett gregorián korálról nagy lelkesedéssel beszélt, míg párizsi kortársainak kompozícióit szinte nem is tartotta liturgiába illőnek.
Vendégünk a stúdióban Dr. Áment Lukács egyházzenész, bencés szerzetes atya, a pannonhalmi főmonostor regens chorija, akit a cecíliánus mozgalomról kérdezek.
Anton Bruckner osztrák zeneszerző monumentális szimfóniái mellett életművének fontos részét képezik a cecíliánus mozgalom kereti között született kórusművei, egyházzenei kompozíciói is. Locus iste című művét a Regensburger Domspatzen adja elő Roland Büchner vezényletével.
A folytatásban Gabriel Fauré Ave verum corpus című műve hangzik el. Előadja a Musica Nostra kórus, vezényel: Midszenty Zsuzsánna
Liszt Ferenc kezdeményezésére és hosszas küzdelme eredményeként 1875-ben megkezdte munkáját a budapesti Zeneakadémia. Az egyházzenei tanszék élére a német cecíliánus Franz Wittet szerette volna megnyerni, ám ez a terv meghiúsult. Így vált lehetségessé, hogy a hazai megújulási mozgalom élére Bogisich Mihály címzetes püspök, a Nemzeti Zenede tikára álljon. 1888-ban közreadta az általa felkutatott régi magyar katolikus egyházi énekek gyűjteményét Őseink buzgósága címmel. Kezdeményezésére 1879-ben megalapították az Országos Magyar Cecília Egyesületet, az OMCE-t. A Mátyás templom plébánosaként teljes támogatottságot biztosított Vavrinecz Mór zeneszerző-karnagynak, aki saját kompozíciói – zenekaros nagymisék, Requiem, Te Deum, Stabat Mater, motetták – mellett nagy hozzáértéssel szólaltatta meg Palestrina, Lassus és más régi mesterek műveit.
Műsorunk folytatásában két népéneket hallgathatunk Bogisich gyűjteményéből. Először az 1844-ig magyar himnuszként is énekelt Boldogasszony Anyánkat, amelyet a Tomkins Énekegyüttes ad elő. Ella István orgonál, Tardy László vezényel.
Bogisich Mihély püspök gyűjteményéből most az „Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga?” kezdetű következik. Énekel a Budapesti Gyermekkórus Botka Valéria és Csányi László vezetésével. Orgonál: Koloss István.
Szakértőnk, Dr. Áment Lukács egyházzenész, bencés szerzetes a pannonhalmi főmonostor regens chorija