2008. 06. 27. 11:15
zenei műsorok
Gyarmathy Dóra és Laczó Zoltán Vince műsora
Franz Schubert
Schubert Bécs külvárosában, Lichtenthalban született 1797-ben. A muzikális család tagjai tevékenyen hozzájárultak a rendkívül tehetséges gyermek zenei képzéséhez: apja hegedűre, bátyja zongorára tanította, és házi vonósnégyesükben hamarosan ő játszotta a brácsaszólamot. Hatéves korában kezdett komponálni, tizenegy évesen a bécsi „Sängerknaben” udvari énekkar tagja lett. Három esztendőn át Salieri volt a mestere. 1814-ben fejezte be első operáját, mely nem került színre, így apja mellé került tanítónak, hogy elkerülje a katonai szolgálatot. Négy év múlva búcsút mondott ennek a fárasztó és számára terhes hivatalnak, s megpróbált „szabad” művészként megélni. Új életmódja azonban sok megpróbáltatást, nélkülözést hozott számára. Időnként óraadásból tengődött, két ízben Magyarországon is működött, 1818 és 1824 nyarán Esterházy gróf zselizi kastélyában a család leányait tanította zongorázni. Több ízben tett ausztriai hangversenykörutakat Vogl operaénekessel, aki dalait sikerre vitte. Baráti köre, a bensőséges házi muzsikálások és kedélyes „schubertiádák” ihlető, lelkes közönsége pótolta számára az igazi nagyközönséget, amelyhez életében tulajdonképpen soha nem jutottak el alkotásai. Schubert nem volt jó üzletember, a haszonleső kiadók csak dalait voltak hajlandók publikálni. Színpadi művei, vagy színre sem kerültek, vagy az első előadás során megbuktak, de sikertelenek maradtak egyéb próbálkozásai is, amelyek különféle karmesteri állások elnyerésére irányultak. Egyetlen önálló szerzői estjét már súlyos betegen rendezte meg 1828 tavaszán. Nagyzenekari műveit, melyek ma a klasszikus koncertrepertoár állandó részét képezik – néhány ritka kivételtől eltekintve – életében sohasem adták elő. Zenekaros miséi közül is csak apja kórusa szólaltatott meg néhányat, ezeket Schubert orgonán kísérte. Néha a kürtszólam bejátszására sikerült ugyan kerítenie egy-egy vállalkozó szellemű hangszerjátékost, de a zenekari hangzást, mely nemegy későbbi komponista kiindulópontjaként is szolgált, Schubert sohasem hallhatta. Tragikusan fiatalon, 1828 november 18-án, 31 éves korában halt meg.
A mai Musica Sacra kezdetén Schubert művei közül a G-dúr misével ismerkedünk, melynek előadói: Kalmár Magda, Bokor Jutta, Fülöp Attila, Kováts Kolos, valamint a Szlovák Filharmónia Kórusa és zenekara. Ferencsik János vezényel.
Kortársai egyáltalán nem ismerték fel Schubert művészetének igazi jelentőségét. Saját magát sohasem tartotta kiforrott művésznek, halálának évében még leckéket vett Bécs egyik híres kontrapunt tanárától. Alakját elhomályosítja a róla szerzett, dalaiból összeválogatott Három a kislány című operett, melynek éppúgy kevés köze van Schubert művészetének jelentőségéhez és valódi alakjához, mint elődjéről, Mozartról írott különféle fikciók. Beethoven és Schubert halálával lezárult a bécsi klasszicizmus kora. A francia forradalmi események hatására a feudális társadalom megrendült, mely minden művészeti ágban, így a zenében is éreztette hatását. A napóleoni háborúk felforgatták egész Európát. A felvilágosodás eszméi kapcsán megkezdődött az állam és az Egyház szétválasztása. Itáliában megindultak az olasz egységtörekvések, a Pápai Állam világi hatalma megállíthatatlanul gyengülni kezdett. Ez a folyamat vezetett ahhoz a mai állapothoz, miszerint a Vatikán – a protestáns Egyházakkal ökumenikus egységben – a keresztény világ politikai hatalom nélküli, erkölcsi útmutatója.
Műsorunk folytatásában Schubert Salve Reginája következik. A művet a Regensburger Domspatzen tolmácsolásában hallhatjuk. Vezényel: Georg Ratzinger.
A zeneszerző művei közül a 23. zsoltárral ismerkedhetünk a következőkben. A művet a Monteverdi Kórus adja elő. Közreműködik Malcolm Bilson, vezényel John Elliot Gardiner.
Mai adásunk záró Schubert műve az Ave Maria, amelyet Andrea Bocelli tolmácsolásában hallgatunk meg.