2008. 07. 04. 11:15
zenei műsorok
Gyarmathy Dóra és Laczó Zoltán Vince műsora
Schumann, Brahms, Max Reger – a német romantika újabb reprezentáns képviselői
Robert Schumann Álmodozás című művéből hallhattunk részletet Sebestyén János előadásában. A zeneszerző Zwickauban született 1810-ben. Apja könyvkereskedő volt, a család sokoldalú humán érdeklődése a gyermekben – a zenei tehetség mellett – elmélyült irodalmi, filológiai hajlam formájában mutatkozott meg. Tizenhat éves korában azonban pályát kellett választania, mivel apja elhunyt, és ez a pálya – anyja kívánságára – a joghoz, nem a művészethez kötötte. Lipcsében járt egyetemre, ugyanitt azonban zenét is tanult Friedrich Wieck-nél, a jeles zenepedagógusnál, akinek muzikális tehetséggel megáldott leányát, Clarát egy életre párjául választotta. A harmincas évek elején végleg a muzsikus pálya mellett döntött, de zongoraművészi karrierjét – egy szerencsétlen technikai gyakorlat következtében megbénult ujja miatt – a zeneszerzői pályával cserélte fel. Ugyanekkor zenei íróként is a nyilvánosság elé lépett, és megalapította a mindmáig egyik legtekintélyesebb európai zenei szaklapot, a Neue Zeitschrift für Musik-ot, amelynek hasábjain olyan fiatal tehetségeket mutatott be a közönségnek, mint Chopin és Brahms, és olyan addig ismeretlen remekműveket, mint Schubert „Nagy” C-dúr szimfóniája. A negyvenes évek elején magánélete is rendeződött, sikerült elnyernie Clara Wieck kezét. Eddig írt nagyszerű zongoraművei mellett helyet kapott életművében a dal műfaja is, amelyet mint Schubert méltó társa képvisel a zene történetében. Rövidesen áttért a szimfonikus művek komponálására, majd a kamarazenére, később oratóriumot és operát is írt. 1844-ben elhagyta Lipcsét, és Drezdába költözött, előzőleg azonban hangversenykörutat tett Oroszországban. Ekkoriban mutatkoztak először rajta végzetes betegsége, az elmebaj jelei. 1850-ben Düsseldorfban vállalt városi karmesteri állást, élete utolsó két esztendejét azonban már az endenichi ideggyógyintézetben töltötte. 1856-ban halt meg.
„Életműve a 19. századi német romantikus zenében központi helyet foglal el” – írja Schumannról Kroó György, zenetudós – „Schubert és Mendelssohn örököse, Brahms stílusának, hangjának előkészítője és forrása.”
Művei megismerését Requiemjének részletével folytatjuk. Előadja: Andor Éva, Szőkefelvi-Nagy Katalin, Budai Lívia, Barlay Zsuzsa, Korondy György, Gregor József, a Budapesti Kórus és a Magyar Állami Hangversenyzenekar. Forrai Miklós vezényel.
Műsorunk következő részében Johannes Brahms életével és művészetével foglalkozunk, aki 1833-ben Hamburgban született. Brahms, mint csodagyermek, már igen korán feltűnt zongoraművészi képességeivel. Marxsen irányításával zeneszerzést és zongorát tanult. Apja kocsmai zenész, majd a városi zenekar nagybőgőse volt. A család anyagi helyzete azonban igen szűkös volt, ezért Brahms különféle matrózkocsmákban zongorázott. Életében döntő változást jelentett a magyar hegedűvirtuóz, Reményi Ede, akinek 1853-ban zongorakísérője lett. Másik jótevője ugyancsak világhírű magyar hegedűművész, Joachim József volt, akinek révén Liszttel és Schumann-nal került kapcsolatba. Első műveit Schumann-nak mutatta meg, aki a Neue Zeitschrift für Musik hasábjain lelkes cikket írt a fiatal zeneszerzőről Új utak címmel. Érthető, milyen nagy megrázkódtatást jelentett Brahms számára Schumann hamarosan bekövetkező betegsége és halála. Életre szóló mély barátság fűzte Schumann feleségéhez, Clara Wieck-hez is. 1857 és 1859 között Detmoldban udvari muzsikusként működött, majd 1862-től 1897-ben bekövetkezett haláláig Bécs lett az otthona. Itt különféle társadalmi tisztségeket viselt részben a Singakademie, részben a Gesellschaft der Musikfreunde keretében, elsősorban azonban komponált, amit a Simrock kiadócéggel kötött előnyös szerződése — teljes anyagi függetlenség biztosításával — tett lehetővé számára.
Liszt és Wagner forradalmi jelentőségű újításai mellett Brahms nem számított haladó művésznek a maga korában. Míg mások a „jövő zenéjét” írták, ő tudatosan fordult a német barokk zene hagyományai felé, és a hangszerelés legnagyszerűbb vívmányainak korában szándékosan archaizált zenekari szólamainak orgonaszerű, súlyos, olykor nehézkes felrakásával. Ugyanakkor rendelkezett a harmóniáknak és dallamfordulatoknak azzal a szín- és fényhatásával, azzal az érzékenységével is, amely szinte már utódainak, az impresszionistáknak sajátja. Brahms egyházzenéje nem mondható jelentősnek, ám hatása a magyar egyházzenére óriási. A tizenkilencedik század végi magyar egyházkarnagyok és zeneszerzők – Szautner Zsigmond, Sztára József, Szabó Xavér, Sztojanovits Jenő, Demény Dezső – Brahms lelkes követői, a német romantika epigonista művelői voltak.
Brahms egyházzenei tevékenységét a Német Requiem I. tételével mutatjuk be. A művet a Magyar Rádió Ének és Zenekara adja elő, vezényel: Vásáry Tamás.
A német romantika egyik utolsó képviselője Max Reger Brandban született 1873-ban. Wagner művészetének hatására választotta a zenei pályát, egy ideig Hugo Riemann tanítványa volt, stílusa elsősorban Bach és Brahms műveinek tanulmányozása nyomán alakult ki. A századforduló éveiben orgonaműveivel aratott nagy sikert. 1901-től Münchenben zongorakísérő, utóbb a zeneakadémia ellenpont tanára volt. 1907-ben Lipcsében tanított a konzervatóriumban és az egyetemen. 1911 és 1914 között Meiningenben volt udvari karmester. Lipcsében halt meg 1916-ban.
Max Reger Von Himmel Hoch korálelőjátékát Luther Koráljára Nagy László Adrián szólaltatja meg.