2008. 06. 06. 11:15
zenei műsorok
Gyarmathy Dóra és Laczó Zoltán Vince műsora
Johann Nepomuk Hummel: D-dúr mise
Hummel 1778-ban, Pozsonyban született. Fiatalon előbb Pozsonyban Franz Rieglernél tanult, majd – mivel édesapja 1786-tól Bécsben karmesterként működött – a fiú két évig Mozart tanítványa volt. 1788-ban már európai hangversenykörútra indult, s tanulmányait csak 1793-tól folytatta Albrechtsbergernél és Salierinél. 1804-ben Esterházy herceg kismartoni zenekarában helyettes karmester lett, 7 évig maradt a hercegi család szolgálatában. Ez az állás lényegében az udvari zenei együttesek vezetését jelentette, hiszen a Bécsben élő, idős Joseph Haydn már csak műveivel volt jelen a kismartoni rezidencia zenei életében. Hummel ekkoriban Haydn késői nagymiséit, és bibliai tárgyú oratóriumát, a Teremtést is bemutatta. Saját egyházzenei kompozíciói is zömmel ebből az időből származnak. Ő tanította be Beethoven C-dúr miséjét is, de ez a mű Kismartonban nem aratott sikert, Beethoven sértve távozott a bemutató után. Sajnos ez az affér kettejük kapcsolatát örökre megrontotta. Hummel 1815-ben Pesten adott koncertet, a következő évtől Stuttgartban udvari karmesterré nevezték ki, majd Weimarban töltötte be ugyanezt a szerepet. Mindeközben turnézott is, oroszországi körútján megismerte John Fieldet, Lengyelországban pedig Chopint. Zongoraművészi karrierjének csúcsán, 1830-ban Párizsban és Londonban koncertezett. Utolsó turnéján 1834-ben Bécsben járt, ekkor egészsége megrendült. 1837. október 17-én halt meg Weimarban.
Hummel kilenc operát, több színpadi kísérőzenét, kantátákat, egyházi műveket és nagymennyiségű kamarazenét komponált. Zongoraművei népszerűsítették a virtuóz, divatos zongorastílust. Zongoraiskolája 1828-ban jelent meg, ebben már jórészt a modern ujjrendet követte. Zongoramuzsikája a fiatal Liszt Ferencre is nagy hatást gyakorolt. Hummelt a kortársak Európa egyik legnagyobb zeneszerzőjének és legkiválóbb zongoraművészének tartották. Műveinek valódi értékét ma már reálisabban ítélhetjük meg.
Egyházzenei művei közül az 1808-ban komponált D-dúr misét mutatjuk be, amely egy évvel Beethoven balsikerű bemutatója után született és a bécsi Orsolyita kolostor templomában hangzott el először. Az előadást meghallgatta az idős Joseph Haydn is, aki elismeréssel nyilatkozott a darabról. A misekompozíció különlegessége, hogy nem szerepelnek benne szólisták. Minden vokális részt a kórus énekel, ami alaposan próbára teszi az előadókat. A mű, terjedelménél fogva missa solemnis, azaz ünnepi nagymise. Az öt kötelező tétel mellett a szerző Graduálét és Offertóriumot is komponált a darabhoz. Műsorunkban először a D-dúr mise Kyrie tételét hallgatjuk meg. Előadja az Ifjú Zenebarátok Kórusa és az Erdődy Kamarazenekar, vezényel: Héja Domonkos.
A rövidesen felhangzó Glória tétel újragondolásra készteti a muzsikusokat azzal a nézettel szemben, miszerint Michael Haydn lett volna a zenetörténet utolsó zeneszerzője, aki igazán kifogástalan fúgát tudott írni. Hummel „cum Sanctus” kezdetű fúgája tökéletesen gördülékeny, a szakma összes mesterfogását tartalmazza, de nem érezzük benne a matematikai szerkesztés túlsúlyát sem. A Credo, azaz „Hiszek egy Istenben” kezdetű tétel eleje a klasszikus misekompozíciók mozgalmas indítása helyett egy lassú kürtdallammal vezeti be az imádságot. A kórus előadásmódja a hagyományos, gregorián Credo tételek hangulatát idézi. A megtestesülés – incarnatus – szót egy nagyon hangos bé hanggal húzza alá a szerző, majd egy lírai cselló dallam fölött hallottuk a liturgikus szöveg ide vonatkozó részét.
A mise megismerését a Sanctussal folytatjuk.
A korabeli misék többségével ellentétben ez a tétel líraian indul, bensőséges, pengetetett vonósakkordokkal kísérve. Monumentálissá és ünnepélyessé csak a Hosana is excelsis, azaz a „Hozsanna a magasságban” résznél válik. A Sanctus folytatása, a Benedictus, azaz az „Áldott aki jön az Úr nevében” kezdetű tétel új színekkel, klarinét és fuvola szólóval indul. A kórus szerkesztése itt mellőz minden polifóniát, ami kiemeli a szöveg érthetőségét. A Sanctus Hozsanna részével ellentétben a Benedictus Hozsannája nem monumentális, sokkal inkább bensőséges. A darabot hagyományosan az Agnus Dei, azaz az „Isten Báránya” tétel zárja. Itt is találunk egy figyelemre méltó zeneszerzői megoldást. A liturgikus szöveget a kórus „a cappella” azaz zenekari kíséret nélkül mutatja be, erre csatlakozik rá minden mondat végén a zenekar. Ez a váltakozó előadásmód mély drámaiságot kölcsönöz a tétel első részének. A zenei anyag a „dona nobis pacem”, azaz az „adj nekünk békét” sornál teljesedik ki, itt nagyszabású zenekaros, polifonikus anyagot hallunk.
A mű eredeti partitúrája megsemmisült, a szólamanyag azonban megmaradt, az Erdődy Kamarazenekar tagjai ennek alapján rekonstruálták Hummel kompozícióját. A D-dúr misének a most bemutatott felvétel a legelső kortárs interpretációja.