2008. 04. 11. 11:15
zenei műsorok
Gyarmathy Dóra és Laczó Zoltán Vince műsora
Wolfgang Amadeus Mozart 1. A gyermek Mozart
Mozart 1756. január 27-én született Salzburgban, a mai Ausztria területén, de a város ebben az időben a Német-római Birodalom érseksége volt. A kisfiút születése másnapján keresztelték meg a Szt. Rupert katedrálisban, Johannes Chrysostomus Wolfgangus Theophilus Mozart névre. Saját magát a későbbiekben leggyakrabban Wolfgang Amadé Mozartnak hívta. Életéről rengeteg regény, színdarab, sőt világhírű film is született. Ezek között kevés tekinthető hitelesnek. Mozart soha életében nem járt iskolába, apja nevelte, aki nemcsak zenére tanította, de megismertette fiával az általános műveltség, a kor fontosabb tudományágainak alapvető ismereteit is. Leopold Mozart a salzburgi érseki zenekar másodkarmestere, hegedűtanár és zeneszerző volt. Az ifjú Mozart zenei tehetsége nagyon korán, már 3-4 éves korában megmutatkozott. Apja, aki kora egyik legkiválóbb zenepedagógusa volt, hegedűiskoláját pont Wolfgang születésének évében, 1756-ban publikálták.. A gyermek zenei képességei nagyon gyorsan fejlődtek, számos fennmaradt visszaemlékezés közül nővére Nannerl, azaz Maria Anna Mozart soraiból idézünk:
„A fiú három éves volt akkoriban, mikor az apa hét éves leányát zongorán tanítani kezdte. A fiúcska rendkívüli istenadta tehetsége azonnal megmutatkozott. Gyakran hosszú ideig elszórakozott a zongora mellett tercek összekeresésével, amelyeket mindig megszólaltatott, s tetszését árulta el, ha jól hangzottak. Négy éves korában apja mintegy játszva menüettekre és más kis darabokra kezdte tanítani a zongorán. Apjának és a gyermeknek egyaránt kevés fáradságot okozott mindez, egy órán belül egy darabot, fél óra alatt egy menüettet olyan könnyedén megtanult, hogy azután hibátlanul, tökéletes ügyességgel, s az ütemet pontosan betartva játszotta. Úgy haladt, hogy ötévesként már kis darabokat komponált, melyeket eljátszott apjának, aki azután leírta azokat.”
Csodagyerekként – apjával és nővérével – bejárta Európát, ám emellett közeli tapasztalatokat szerzett a salzburgi érseki udvar egyházzenei életéről is.
A Musica sacra soron következő adásaiban Mozart egyházzenészi tevékenységét követjük nyomon a Mozart breviárium segítségével. Legkorábbi egyházzenei műve a 33-as Köchel jegyzékszámú F-dúr Kyrie, amelyet az Arnold Schönberg kórus és a Bécsi Concentus Musicus kamarazenekar előadásában hallgatunk meg. Nicolaus Harnoncourt vezényel.
Leopold Mozart gyorsan felismerte, hogy jelentős jövedelemre tehet szert, ha bemutatja a csodagyermeket Európa udvaraiban, korának családfőihez hasonlóan az apa nem látott semmi kivetnivalót abban, hogy fiának kivételes tehetségét közszemlére bocsássa, teljes mértékben kihasználja a siker és anyagi haszon reményében. Wolfgang Amadeus 1761 szeptemberében lépett fel először nyilvánosan a salzburgi egyetem egyik színházi előadásának résztvevőjeként. A kis Mozart nagyon jól zongorázott, akár bekötött szemmel vagy letakart kézzel is, emellett viszonylag jól hegedült. Mozart nővére, Nannerl szintén tehetségesen zongorázott és hegedült, emiatt gyakran kísérte öccsét a turnék során. Ezt igazolja az is, hogy Mozart jó néhány hegedű-zongoraszonátát írt saját maga és nővére számára. Utazásai során Mozart sok zenésszel találkozott, és megismerte számos nagy zeneszerző, Johann Sebastian Bach, Georg Friedrich Händel és Joseph Haydn műveit.
1762 januárjában Leopold Mozart a tehetségesen éneklő és hegedülő Nannerl társaságában Wolfgangot Münchenbe, majd Passaun és Linzen keresztül Bécsbe vitte: a gyerekek főúri otthonokban léptek fel arisztokraták, többek között a bajor választófejedelem és Mária Terézia előtt. 1763 januárjától újra Salzburgban éltek. Egy augsburgi újság tudósítása szerint az ekkor hét éves Wolfgang Amadeus felnőtt módon játszott, emellett különböző stílusokban rögtönzött; blattolt, azaz lapról kísért, letakart billentyűzeten egy megadott témához basszust szerkesztett, és kivételes hallásának is rendszeresen tanúbizonyságát adta.
Műsorunk folytatásában Mozart Szent Benedek ünnepére szerzett offertóriuma következik, amelynek előadója Charlotte Margiono, az Arnold Schönberg kórus és a Bécsi Concentus Musicus kamarazenekar. Vezényel: Nicolaus Harnoncourt
Visszaemlékezések szerint az igen érzékeny fiatal Mozart félt a trombita éles és magas hangjától, emellett hatalmas szeretetigénye volt. Öntudata és büszkesége már ekkor megmutatkozott: csak olyanok előtt játszott szívesen, akik komolyan vették a zenét.
Leopold első nagyszabású terve szerint a család 1763 nyarán indult el, hogy a „salzburgi csoda” meghódítsa az akkori Európa két zenei fővárosát, Párizst és Londont. A terveiknek megfelelően valamennyi útjukba eső, számottevő zenei központot is meglátogattak, különösen azokat, ahol gazdag adományokra volt kilátás: Münchent, Augsburgot, Mannheimet, Mainzot, Frankfurtot, Koblenzet, Aachent és Brüsszelt, majd csak ezek után érkeztek meg Párizsba, ahol öt hónapig maradtak.
1764 januárjában léptek fel Versailles-ban XV. Lajos előtt. A francia fővárosban születtek Mozart első nyomtatásban megjelent művei a C-dúr szonáta hegedűre és billentyűs hangszerre és a D-dúr szonáta hegedűre és billentyűs hangszerre. Áprilisban indultak tovább Londonba, ahol tizenöt hónapot töltöttek. A gyerekek számos nyilvános koncertet adtak, de Mozart fellépett III. György udvarában, megismerkedett a nála huszonegy évvel idősebb Johann Christian Bachhal, akivel zongorán együtt négykezesezett, és itt írta első zenekari műveit, az Esz-dúr, és a D-dúr; szimfóniákat. 1765 augusztusában indultak haza Salzburgba, Lille-ben Wolfgang ugyan megbetegedett, de szeptemberben már koncerteket adott Antwerpenben, Gentben, majd Hágában. Újabb betegeskedés után 1766 januárjában indultak tovább Párizs irányába, majd onnan Lausanne-on és Zürichen keresztül Donaueschingenbe, végül Münchenen át hazaértek Salzburgba.
A következő kilenc hónapot itt töltötte Wolfgang. Ekkor hangszerelte versenyművekké a Párizsban megismert zeneszerzők szonátáit, és komponált három vokális művet is. Ezek az Apollo et Hyacintuhs, és a Grabmusik. Egy anekdota alapján valószínűleg ez utóbbit egy szobába zárva írta, hogy a salzburgi érsek megnyugodhasson, hogy az valóban a gyerek saját műve, és nem az apjáé. A Grabmusikot követő műve az első ránk maradt teljes Mozart mise, a 49-es Köchel jegyzékszámú G-dúr missa brevis. Ez a darab már bármelyik felnőtt zeneszerzőnek is becsületére vált volna. Mai adásunk zárásaként hallgassuk meg a művet Christine Schäffer, Ingeborg Danz, Kurt Azesberger és Oliver Vidmer, valamint az Arnold Schönberg kórus és a Bécsi Concentus Musicus kamarazenekar előadásában Nicolaus Harnoncourt vezényletével.