2008. 02. 08. 11:15
zenei műsorok
Gyarmathy Dóra és Laczó Zoltán Vince műsora
Bach fiai, átmenet a bécsi klasszicizmusba
A Johann Sebastian Bachot követő generációnak új formákra, új kifejezési módokra volt szüksége. Képviselői kialakították a szonátaformát, korszerűsítették a rondó, a versenymű, és egyéb más zenei formákat is. A hangszerkészítők sem tétlenkedtek, megszületett a legfontosabb új hangszer, a zongora.
Ebből az időből származik a „komoly” és a „könnyűzene” első megkülönböztetése is. Komolyzenének nevezték a régebbi egyházzenére jellemző ellenpontos szerkesztést, könnyűzenének azt az új stílust, melyben az uralkodó dallam és annak harmonikus kísérete volt a jellemző. Tehát azt a paradox helyzetet érzékelhetjük, hogy a bécsi klasszikus zeneszerzők szonátái, szimfóniái és egyéb világi művei – melyek ma a komolyzenei repertoár gerincét alkotják – a korabeli könnyűzene keretei között jöttek létre. Természetesen, mivel ekkor még minden zeneszerző írt egyházi műveket, találunk „komolyzenei” kompozíciókat is műveik között, talán legjellemzőbb példa erre Mozart c-moll miséje. A bécsi klasszicizmus is kialakította a maga szigorú formai és zeneelméleti szabályrendszerét, amihez a mai napig tanácsos vissza-visszatérni. Az átmenet legfontosabb egyéniségei Bach zeneszerző fiai voltak: Wilhelm Friedemann, Carl Philipp Emmanuel, Johann Christoph Friedrich és Johann Christian Bach. Hírnevük messze túlszárnyalta apjukét, ám ma már reálisabban látjuk valódi jelentőségüket.
A Bach-fiúk közül először, először Johann Sebastian Bach legidősebb fiát, Wilhelm Friedemann Bachot mutatjuk be. Sokan őt tartják a legtehetségesebb Bach-utódnak, de élete során nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Mindemellett kora híres orgonistája, rögtönző virtuóz és a kontrapunktikus szerkesztés mestere volt. 1710-ben Weimarban született, anyja Maria Barbara Bach. Lipcsében tanult a Tamás iskolában, majd 13 éves korától a lipcsei Egyetemen. 1733-tól a drezdai Zsófia-templom orgonistája lett, 1747-ben elnyerte a hallei Miasszonyunk-templom zeneigazgatói posztját, melyet 1764-ig töltött be. Ezután egészen 1784-ig, haláláig szabadúszóként dolgozott.
Művei nagy része – amelyekből nagyon keveset nyomtattak ki – templomi kantátákból áll. Hangszeres kompozíciói jelentős hányadát a zongorára írt fúgák, polonézek és fantáziák teszik ki. Leghíresebb műve a vonósokra, klarinétra és kürtre írt szextettje. Wilhelm Friedemann igen sok információval segítette apja első életrajzíróját, Johann Nikolaus Forkelt, de – mivel élete második felében az alkohol rabjává vált – felbecsülhetetlen kárt okozott Johann Sebastian Bach hagyatékában. Apja több művét ellopta és a sajátjaként adta el, ezek a kompozíciók – köztük három passió – később nagyrészt elvesztek.
Wilhelm Friedemann Bach Erzittert und fallet című művének részletét a Stuttgarti Bach Együttes tolmácsolásában hallgatjuk meg. vezényel: Helmuth Rilling.
Folytassuk műsorunkat a másodszülött fiúval, Carl Philipp Emanuellel, aki 1714-ben, szintén Weimarban született! Tanulmányai elvégzése után Lipcsében, az Odera-menti Frankfurtban, Berlinben és Hamburgban működött. Berlinben Nagy Frigyes zongorakísérője volt csaknem harminc esztendőn át, majd 1768-ban a hamburgi főtemplomok zeneigazgatója és a Johanneum kántora lett keresztapjának, Telemann-nak utódjaként. Míg Lipcsében és Frankfurtban még apját tartotta példaképének, berlini évei alatt új utakat keresett művészete: a forrongó szenvedély személyes hangú kifejezésének sajátos, egyéni stílusára talált rá. Főként zongorára, illetve más billentyűs hangszerekre írt muzsikája viseli magán e stílus jellegzetességeit. Carl Philipp Emanuel Bach egyike volt a zongorapedagógia nagy újítóinak. 1788-ban Hamburgban hunyt el.
Művei közül a B-dúr orgonaszonátát mutatjuk be önöknek Máté János tolmácsolásában. Ez a kompozíció már a három tételes klasszikus szonátaformában íródott.
Következzen a kilencedik fiú, Johann Christoph Friedrich Bach, aki 1732-től 1795-ig élt! Sokszor emlegetik „Bückenburgi” Bachként is. Születési helye Lipcse. Zenét apjától tanult, a Tamás iskolában és a lipcsei Egyetemen végezte tanulmányait, bár erre nincs pontos bizonyíték. 1750-ben udvari csembalista lett Bückenburgban, ahol 1759-től koncertmesteri rangban működött. Kompozíciói: billentyűs szonáták, sinfoniák, oratóriumok és egyéb egyházi művek, stílusa az olasz és a Johann Sebastian Bach féle zene keveredése. Johann Christoph Friedrich Bach Wachet auf ruft uns stimme című művének első tételét ismerhetjük meg mai adásunkban.
A művet a Debreceni Kodály kórus és a Debreceni Bach Kollégium kamaraegyüttes adja elő. Orgonán Karasszon Dezső játszik, vezényel Kamp Salamon.
A legkisebb Bach-fiúval zárjuk mai adásunkat. Johann Christian Bach 1735-ben Lipcsében született. Személyében két korszak találkozik össze, ő maga már az új stílus hirdetője. Lipcsében apja, Berlinben bátyja, Philipp Emanuel tanította. Már itt az olasz operák hatása alá került, és 1756-ban Itáliában folytatta tanulmányait. Áttért a katolikus hitre, és – Mozart későbbi mentora – Padre Martini tanítványaként, a milánói dóm orgonistája lett. Innen Nápolyba, majd Londonba vezetett útja, ahol 1762-ben végleg letelepedett. Itt halt meg 1782-ben. Bach legkisebb fia jelentős mértékben hatott a fiatal Mozartra, aki Johann Christian nem egy jellegzetes dallamfordulatát, ritmikai képletét átvette. Az „éneklő allegro” – Mozart gáláns stílusának egyik jellegzetessége – Bach hatására kapott helyet művészetében.
Johann Christian Bach: Introitus és Kyrie a halotti miséből – ezt hallgathatjuk meg műsorunk végén. A művet a zeneszerző a katolikus liturgia számára komponálta, valószínűleg milánói tartózkodása idején. Előadja a Stuttgarti Bach Együttes, vezényel: Helmuth Rilling.
Műsorunk szakértője Dr. Kamp Salamon, a magyarországi Evangélikus egyház országos zeneigazgatója.