2008. 04. 18. 11:15
zenei műsorok
Gyarmathy Dóra és Laczó Zoltán Vince műsora
Wolfgang Amadeus Mozart 2. Második bécsi út, visszatérés Salzburgba
Kevéssé köztudott, hogy Wolfgang Amadeus Mozart nemcsak a zenetörténet egyik legnagyobb komponistája, hegedű és zongoraművész volt, de korának legnagyobb orgonistájaként is tisztelhetjük. A hangszerek királynőjével történt első találkozását édesapja leveléből ismerhetjük meg. „A legfrissebb dolog, hogy szórakozásból felmentünk az orgonára és elmagyaráztam Wolfgangnak az orgonapedált. Ott, helyben mindjárt próbát is tett, félretolta a zsámolyt és a pedálokra ráállva rögtönzött, mégpedig úgy, mintha már hónapok óta gyakorolt volna. Mindenki csodálkozott. Isten újabb kegyelme ez: némelyek csak hosszú fáradságos munkával sajátíthatják el.”
Mai adásunkban elsőként Mozart egyik legkorábbi orgonaművét, a 15-ös Köchel jegyzékszámú D-dúr Andante Cantabile című kompozíciót hallgatjuk meg Sebestyén János tolmácsolásában.
Mozart tizenegy éves korában, 1767 szeptemberében a család Bécsbe ment az egyik főhercegnő esküvői ünnepségeire. A menyasszony azonban himlőben elhunyt, így az udvari gyász és az egészségüket fenyegető veszély miatt, néhány hét után a családfő, Leopold Mozart úgy döntött, elhagyják a császárvárost. 1768 januárjában azonban máris visszatértek, mivel Leopold a fejébe vette: fia operát fog írni Bécs számára. A tervhez a császár is hozzájárult, és óvatosan bár, de Christoph Willibald Gluck, kora híres operakomponistája is támogatta. A La Finta semplice – „Az egyszerű csalás” – bemutatója azonban különböző udvari intrikák miatt végül elmaradt. Mozart némi elégtételt kapott, ugyanis egy magánelőadás keretében, október táján előadták egyfelvonásos zenés játékát, a Bastien und Bastienne-t. 1769 januárjában megint hazatértek Salzburgba, itt az érseki palota színházában előadták a La Finta semplicét. Mozart ebben az időben több rövid egyházi művet írt, táncestélyekre menüett-sorozatot komponált, és ekkor született több fő műve, Szerenádok, divertimentók és egyéb zenekari szerenád.
Műsorunk folytatásában Mozart Esz-dúr templomi szonátája és B-dúr templomi szonátája következi, amelyet a Montreáli Muzsikusok kamarazenekara ad elő.
1769 október végén, a tizenhárom éves zeneszerzőt salzburgi udvari koncertmesterré nevezték ki. Ekkorra a család lényegesen jobb anyagi körülmények közé került.
Műsorunkat folytassuk a D-dúr templomi szonátával, amelynek előadója a Montreáli Muzsikusok kamarazenekara.
Mai adásunk záró Mozart műve a C-dúr Offertórium „Benedictus sit Deus”, melyet az Arnold Schönberg kórus és a Bécsi Concentus Musicus kamarazenekar ad elő. Vezényel: Nicolaus Harnoncourt.