2008. 05. 30. 11:15
zenei műsorok
Gyarmathy Dóra és Laczó Zoltán Vince műsora
Wolfgang Amadeus Mozart 8. Az utolsó művek
Mozart 1789-ben, németországi körútja során eljutott Lipcsébe, ahol Bach tanítványa hatására újra belemélyedt Bach zenéjének tanulmányozásába. Bécsbe visszatérve ismét ellepték az anyagi gondok, feleségének szüntelen gyengélkedése. Az a reménysugár, amit II. József újabb operai megbízása megcsillant, a német-római császár halálával mindörökre szertefoszlott, mivel utóda, II. Lipót nem volt zeneértő.
Kétségbeesett helyzetében elfogadta Emanuel Schikaneder színigazgató ajánlatát egy látványos, fantasztikus mesejáték komponálására, amely a külvárosi színház közönségét vonzaná, és amelynek szövegét maga Schikaneder írta. Ez a hatásos – és valóban nagysikerű – mesejáték a Varázsfuvola, amelynek előadásain Mozart még utoljára élvezhette a – mint maga írja – „csendes siker” melengető napfényét. A Varázsfuvola számos szabadkőműves témát és szimbólumot tartalmaz.
Mozart életének végén ismét tevőleges egyházzenészi szerepet vállalt, ezúttal Bécsben. A bécsi Városi Tanácshoz intézett, a Szent István Székesegyház karnagyi állásának elnyerése kapcsán írott kérelméből idézünk:
„Nagyságos Uraim! Mikor Hoffmann karnagy úr beteg volt, az volt a szándékom, hogy állásért folyamodni bátorkodjam. ... Hoffmann karnagy úr azonban meggyógyult, s mivel szívből kívánok neki hosszú életet, arra gondoltam ilyen körülmények között, hogy a dómbeli szolgálat követelményeinek és Nagyságos Uraimnak talán egyaránt megfelelne, ha kineveznének – egyenlőre csak fizetés nélkül – a már öregedő karnagy úr mellé, s ezzel lehetőségem nyílna arra, hogy szolgálatában segítségére legyek a derék embernek és tényleges működésemmel kiérdemelhetném, hogy a bölcs Városi Tanács tekintettel legyen rám, mivel e szolgálat ellátására – lévén, hogy az egyházi zene területén is kiművelt képességekkel rendelkezem – mások felett alkalmasnak mondhatom magamat.”
A Városi Tanács elfogadta kérelmét, ám Mozart sajnos nem léphetett Hofmann örökébe, mert – fiatal kora ellenére – hamarabb halt meg, mint az említett idős karnagy.
A következő megbízását már nem tudta teljesíteni. A romantikus álláspont szerint Mozart állapota fokozatosan romlott, és művei tükrözik a fokozatokat. Manapság azonban a legtöbb zenetörténész, fölhasználva Mozart utolsó évében folytatott levelezését, azt állapította meg, hogy Mozart jó hangulatban volt; családja és barátai számára megdöbbentő módon, hirtelen halt meg a Requiem írása közben, amelyet a kilétét titokban tartó Walsegg gróf rendelt tőle.
Mozart 36 évesen, 1791-ben, Bécsben hunyt el. Halálának közvetlen oka a halotti bizonyítvány szerint is vitatott. A legvalószínűbb a higanymérgezés vagy reumatikus láz. Az egyik feltételezés az volt, hogy Mozarttal a szabadkőművesek végeztek, mivel a Varázsfuvolával túl sok szabadkőműves titkot árult el. Egy dologban azonban teljesen bizonyosak lehetünk. Az világhírű Amadeus című film állításával ellentétben Antonio Salierinek, Bécs ünnepelt operaszerzőjének sem a Requiemhez, sem Mozart halálához semmi köze nem volt.
Mozart felesége, Constanze 1809-ben hozzáment Georg Nikolaus von Nissen dán diplomatához, aki rajongott Mozartért, életrajzot is írt róla, amely jóval a szerző halála után, 1828-ban jelent meg.
A legenda szerint Mozart halálakor koldusszegény volt, mindenki elfeledte, és amikor meghalt, szegények közös sírjába temették, koporsó nélkül. Valójában, még ha nem volt is olyan népszerű Bécsben, mint néhány évvel azelőtt, továbbra is jól fizető állása volt az udvarban és számos megrendelést kapott Európa különböző részeiből, különösen Prágából. Való igaz, hogy fennmaradtak segélykérő levelei, de ezek nem annyira szegénységének, hanem annak bizonyítékai, hogy mindig többet költött, mint amennyit keresett. Nem tömegsírba, hanem szabályos közsírba temették a törvények alapján. Rendes temetést feleségének hanyagsága és a borzalmas hófúvás miatt nem rendeztek. Ma jelképes emlékműve áll Bécs temetőjében.
Most hallgassuk meg Mozart utolsó művét, a Requiemet, a halotti misét csak a Lacrimosa tételig mutatjuk be. Hiteles feljegyzések szerint Mozartot e tétel komponálása közben érte a halál. A Requiem kétségtelenül Mozart legérettebb, legmélyebb műve. A zenei anyag szerkesztési technikája, monumentalitása Johann Sebastian Bach egyházzenéjéhez hasonló magaslatokat ostromol. A kompozíciót később tanítványa, Franz Xaver Süssmayr fejezte be. A mű előadói: Kalmár Magda, Takács Klára, Korondy György, és Gregor József. Az Állami Hangversenyzenekart és a Magyar Rádió Énekkarát Ferencsik János vezényli.
„A haláltól mindenki fél, ám a művésznek nem kell tartania tőle. Reménye, bizonysága a halhatatlanság. Földi maradványai már régen az enyészeté lesznek, mikor még mindig hat majd az eljövendő nemzedékekre. Ez a meggyőződés tölthette el Mozartot, midőn ezernyi fül hallgatta a húrok minden rezdülését, a fuvolák halk suttogását, midőn a pihegő keblek és a szaporán verő szívek mind-mind arról árulkodtak, hogy harmóniái szent érzeményeket keltettek” – írta 1791-ben visszaemlékezéseiben egy karlsbadi nemesember, Franz Alexander von Kleist. Wolfgang Amadeus Mozarttól egyik kései orgonaművével, az f-moll fantázia részletével búcsúzunk. Bednarik Anasztázia orgonál.