2008. 05. 16. 11:15
zenei műsorok
Gyarmathy Dóra és Laczó Zoltán Vince műsora
Wolfgang Amadeus Mozart 6 Párizsi tragédia
1777-ig Mozart műveiben kiemelkedő helyen szerepelnek az egyházzenei kompozíciók. Ebből az időből származik a 339-es Köchel jegyzékszámú Hitvallók zsolozsmája is. A zsolozsma gregorián változatát már bemutattuk korábbi műsorunkban, a vecsernye Mozart által megzenésített szövege hagyományosan a 110., 111., 112., 113. és a 117. zsoltár, a befejező tétel pedig Mária hálaéneke, a Magnificat. A művet a Salzburgi Székesegyházban mutatták be, az orgonaszólamot valószínűleg maga a szerző játszotta. Most a Hitvallók zsolozsmáját az Angol Koncert Kamarazenekar és Kórus tolmácsolásában mutatjuk be Trevor Pinnock vezényletével.
1777-ben Wolfgang elbocsátásért folyamodott a hercegérsekhez, aki apát és fiát egyaránt útjára engedte. Biztos állás és ezáltal megélhetés híján azonban Leopold nem engedhette meg magának, hogy otthagyja az udvart, így szeptemberben Wolfgang anyjával indult Párizs felé, hogy apja újabb nagyszabású terveit „végrehajtsa”. Münchenen keresztül mentek, ahol Mozart nem nyert alkalmazást, mert a választófejedelem udvarában nem volt üresedés. Innen Augsburgba, Leopold szülővárosába mentek, ahol többek között Mozart meglátogatta Steint, a neves zongorakészítőt, fúgarögtönzésekkel kápráztatta el a helyi lakosokat, hangversenyt adott a legújabb szerzeményeiből, mindeközben rokonaikkal is találkoztak. Októberben érkeztek meg Mannheimba, amely akkor fontos zenei központ volt messzeföldön híres zenekara révén, amely teljesen új hangzásokat kísérletezett ki. Az udvar is rajongott a zenéért. Mozart itt is szoros barátságba került a helyi zenészekkel, találkozott Carl Theodor választófejedelemmel, aki ugyan kedves volt hozzá, de állást nem adott neki. A telet mégis Mannheimban töltötték, valószínűleg nagyrészt azért, mert Mozart beleszeretett Aloysia (alojzia) Weber tizenhat éves énekesnőbe. Levelében azt írta apjának, hogy nem utazik Párizsba, helyette Itáliába megy Aloysiával, akinek operákat fog írni. A naiv ötlet felbőszítette Leopoldot, aki eddig is levelek tucatjában próbálta az üzleti ügyekben kevéssé jártas Wolfgangot tanácsokkal ellátni. 1778 februárjában kiadta a parancsot fiának: „El veled Párizsba, mégpedig azonnal!”
Mozart és édesanyja március végén érkeztek meg Párizsba ahol Wolfgang fölkereste ismerőseit, de kedvére való állást ezúttal sem talált. Ugyan a nyár elején felajánlottak számára egy Versailles-i orgonista-állást, de azt visszautasította. Opera-megrendelésre a párizsi operaéletben ekkor a Gluck és Piccini között zajló zeneszerzői párharc miatt nem számíthatott. A párizsi út teljes katasztrófával végződött: Mozart édesanyja, súlyosan megbetegedett és július elején elhunyt. Bár Mozart írt néhány darabot Párizsban, végül semmilyen lehetősége sem maradt a városban. Leopold, mivel félt fia önállósági törekvéseitől, hazarendelte azzal, hogy számára talált szülővárosában egy orgonista-állást. Mozart a hazaúton még találkozott a Weber-családdal, de szerelme, Aloysia hűvösen fogadta őt. Végül 1779 januárjában ért haza szülővárosába.
Hazatérte után Hieronymus Colloredo sazburgi hercegérsek kinevezte udvari orgonistának, évi 450 gulden fizetéssel. A következő években egyházi műveket és szimfóniákat írt, illetve néhány divertimentót és szerenádot. 1780 nyarán kapta meg Mozart a várva várt opera-megrendelést Münchenből. Mivel az énekesek egy részét korábbról ismerte, komponálását szinte azonnal megkezdte, a mű végleges formája azonban hosszas munka eredményeként alakult ki. A bemutató 1781 januárjában mérsékelt sikert aratott. Mozart és családja még néhány hónapot Münchenben töltött. Feltehetőleg itt született három zongoraszonáta, köztük az Á-dúr szonáta, melynek harmadik tételét Törökinduló címen is ismerjük. Márciusban aztán Wolfgangot Bécsbe hívták, ahol a II. József császár trónralépését kísérő ünnepségeken résztvevő salzburgi hercegérsek kíséretéhez csatlakozott.
Műsorunk befejezéseként hallgassuk meg a Kyrie és a Gloria tételt az ekkor komponált 317-es Köchel jegyzékszámú Koronázási miséből. A hangfelvétel 1985. július 25-én Rómában, a Szent Péter bazilikában készült, a szentmisét II. János Pál pápa celebrálta. Közreműködött: Kathleen Battle, Trudeleise Schmidt, Gösta Winbergh, Ferruccio (csó) Furlanetto, a bécsi Singverein kórus és a Bécsi Filharmonikus Zenekar. Vezényelt: Herbert von Karajan.