Pontosan hatvan évvel ezelőtt, 1945 január 13-án mutatták be Moszkvában Prokofjev: Ötödik szimfóniáját. A mű a sztálini érában, a szocialista realista korszak egyeduralma idején született. A diktatúra nyomására kezdett el Prokofjev szimfóniákat komponálni, hiszen - művésztársaival együtt - központi figyelmeztetésben részesült, hogy elvárják tőle közérthető, dekadenciától mentes, optimista zeneművek írását. Ezt kénytelen volt betartani, ezért - válaszul a felsőbb dörgedelmekre - megkomponálta első, "klasszikus" szimfóniáját, majd ezt követően a többi szimfóniát is. Prokofjevnek sikerült a szűkre szabott művészi kereteket valódi tartalommal kitölteni, zenéje invenciókban gazdag, sokat merít az orosz népzene hagyományaiból, Csajkovszkij örökségéből, de utánozhatatlanul egyéni hangvétellel örvendezteti meg hallgatóit. Műsoridőnk korlátai miatt most a harmadik tételtől kapcsolódunk az ötödik szimfónia hallgatásába. A Concertgebouw Zenekart Vadimir Askhenazy vezényli.
Ezután hallgassuk meg az első tételt Prokofjev első, D-dúr "klasszikus" szimfóniájából. A Londoni Szimfonikus Zenekart Vadimir Askhenazy vezényli.
Zenei szerkesztő: Laczó Zoltán Vince.