Ma esti zenei műsorunkban Johannes Brahms: F-dúr kvintettjét közvetítjük. Brahms a későromantika betetőző mesterének tekinthető, követői már szinte semmi újat, semmi jelentőset nem tudtak hozzátenni az általa tökélyre fejlesztett kompozíciós struktúrához. Szimfóniái, egyházzenei és versenyművei mellett nagy jelentőségű a kamarazenéje is. A rövidesen felhangzó F-dúr kvintettben, annak ellenére, hogy általában a basszushangszereket kedvelte jobban, itt a mélyhegedű szólamot kettőzi meg. Ezáltal a hangzás kissé mattabbá, ám rendkívül plasztikussá válik. A mű három tételes, a „lassú” és a "scherzo" tétel egybeolvadva hangzik el. Ebben, és a zárótétel gazdag, ellenpontos szerkesztésében a beethoveni hagyományokat követi, természetesen a brahmsi, összetéveszthetetlen dallamossággal, a mellékszólamok finom kidolgozottságával elegyítve. Brahms: F-dúr vonósötösét a Bartók vonósnégyes tolmácsolja, közreműködik Konrád György mélyhegedűn.