Ma esti zenei műsorunkban Carl Philipp Emmenuel Bach hamburgi szimfóniái közül az elsőt és a harmadikat mutatjuk be önöknek. Mint tudjuk, Johann Sebastian Bach volt a barokk zene felülmúlhatatlan, betetőző mestere. Számos gyermeke közül négy fiából szintén zeneszerző vált, ám ők már nem apjuk nyomdokait követték, hanem a következő zenei korszak, a bécsi klasszicizmus előfutárai voltak. Népszerűségben messze felülmúlták apjukat, ám ma már tudjuk, hogy egyikük életműve sem mérhető sem a zseniális apáéhoz, sem a következő generáció óriásaihoz, Haydnhoz, Mozarthoz, vagy Beethovenhez. A Bach fiúk jelentősége mégis óriási, hiszen ők kristályosították ki azokat a formai kereteket, melyeket a nagy bécsi mestereknek már „mindössze” sajátos tartalommal kellett megtölteni.
Elsőként Carl Philipp Emmanuel Bach: G-dúr szimfóniája csendül fel. A mű formailag a klasszikus szimfónia előfutára, mindössze három tételes, a zárótétel előtti menüett még nem szerepel benne. A kompozíciót a Liszt Ferenc Kamarazenekar szólaltatja meg.
Ezt követi a hamburgi szimfoniák közül a harmadi, melynek hangneme C-dúr. Itt az első gyors és az azt követő lassú tétel szünet nélkül szólal meg. A záró tétel páratlan, háromnegyedes lüktetése már a klasszikus szimfóniák leendő harmadik tételét vetíti előre.
A műsort szerkesztette: Laczó Zoltán Vince.