Műsorújság

1. Ha van zeneszerző, aki mindig tartogat meglepetéseket, Gioacchino Rossini minden bizonnyal ilyen. Bámulatos gazdagsággal áradó invencióját olyan bőkezűséggel pazarolta - olykor a legbanálisabb vígjátéki helyzetek megzenésítésére -, hogy azzal szinte maga mondott le az utókor hódolatáról. Amint az a kedélyes emberekkel gyakorta megesik, Rossini akkor is mosolyra ingerelte közönségét, amikor komolyan igyekezett fogalmazni. Drámai operái így aztán szinte teljesen elmerültek a vígoperák tengerében, hangjaikat elnyomta a kedély harsány áradata. Nyitányaik azonban nemes romantikus zeneművek, különösen találékony hangszereléssel. Sir Neville Marriner és zenekara, a Saint Martin in the Fields Akadémia ma három szép Rossini-nyitányt ragyogtat fel a múlt ködéből. Elsőként a Bianca és Falliero nyitánya hangzik fel. Az operát 1819-ben mutatta be a Scala, és műfaja megegyezik a közvetlenül előtte keletkezett Tó asszonyával: melodráma. 2. A Demetriusz és Polibiusz című opera nyitánya következik most. Rossini 1810 körül szerezte, bemutatóját pedig 1912-ben tartották a római Teatro Valléban. 3. Harmadik Rossini-nyitányunk az 1824-ben, Velencében bemutatott Eduárd és Krisztina című kétfelvonásos zenés dráma bevezetőjeképpen szolgált, és - indítását tekintve - Rossini csodálatát mutatja Mozart iránt.

"Sötét volt és január. Már senki nem volt az irodában. Az ablaknál álltam a hetedik emeleten, a mélységben idegesítően nyüzsgött a város, és komolyan eljátszottam a lehetőséggel, hogy most mindent egy csapásra megoldok, ha ma nem az ajtón, hanem az ablakon át távozom az épületből" - kezdte a beszélgetést egy régi osztálytársam, amint lehuppantunk a székekre egymás és egy üveg furmint társaságában. Évtizede nem találkoztunk. Önpusztító gondolata pillanatnyi rémületet ébresztett bennem. Szerencsére arca derűs maradt. Kinyitottam az üveg bort, töltöttem, majd megszagoltuk a nemes száraz tokajit. "Álltam az ablaknál" - folytatta - "és nyomorultul éreztem magam. Szánalmasan nyüszített bennem addigi életem. Nem sírtam tíz éves korom óta, de akkor és ott az ablaknál, zokogni kezdtem. Sírtam, mint egy kölök… S hogy zsebkendőt találjak, fel kellett kapcsolnom a villanyt… Fújtam az orrom a flancos irodámban, és még jobban fájt az életem… amikor az íróasztalomon megláttam aranykeretben szőke göndör ikerfiaimat, amint széles mosollyal épp fejest ugrani készültek egy pazar vitorlásról egy messzi tengerbe, ahova akkor még együtt ment a család. Erre még jobban rám tört a zokogás, és végtelenül szégyelltem magam. Értesz engem? - kérdezte. Bólintottam, s közben mindketten kortyoltunk a furmintból. "…Mindent elértem, amit egy férfi Magyarországon akarhat. Mindent! Szép házat, nyaralót, egy évben többszöri külföldi utazást, óriási lapos tévét, beszélő hűtőszekrényt, úszómedencét. Doktori fokozatot!... Ezt külön apám miatt. Az ő kedvéért… Kinevezést, hatalmat, duzzadó bankszámlát, bónuszt, osztalékot, bónuszt, osztalékot." S miközben sorolta eredményeit, majdnem kiloccsantotta a furmintot a pohárból. "S közben jó ember is akartam lenni, aki törődik másokkal, jótékonykodtam. "…Akkor este, önsajnálat és orrfújás közben, magamhoz térített a gondolat, hogy másnap jönnek a fiaim!... Mióta elváltam a feleségemtől, a gyerekek kétlaki életet élnek, és a hűtőt csak akkor rakom tele, ha jönnek a srácaim… Erre összekaptam magam, bevágtam az irodám ajtaját. De nem csukódott be. Visszafordultam, és miközben a zárral bajlódtam, szembesültem a szánalmas dicsőségemet hirdető felirattal: Pénzügyi Igazgató… Teljesen zavaros volt a fejem. Csak azt tudtam, hogy vennem kell a gyerekeknek valami ennivalót, és azt, hogy ez így nem mehet tovább! Hazafelé a piros lámpánál a szokásos út menti kéregetőm kezébe apró helyett ötezrest nyomtam... De ettől sem lett jobb. Megint eszembe jutott az ajtómon a felirat: Pénzügyi Igazgató. A pénzügyeket igazgatom, miközben a világ recseg-ropog… Mit csinálok én? Mire jó ez?!... Egész nap az elemzőkkel, a válság lehetséges irányairól és a túlélésről vitázunk. Miközben tudom, hogy melyik kollégám szed antidepresszánsokat, melyik kokainozik, melyik csalja a feleségét. Ültem a kocsimban és úgy éreztem: nincs kiút, mert semmi nem javul. Semmi! - elhallgatott, megfogta az üveget, és töltött még egy pohárral mindkettőnknek. "Csak rosszabb lesz! De én jó kedvet akarok! Teremtést! Szeretném látni a munkám eredményét! Olyan akarok lenni, mint gyerekkoromban. Hogy szerezhetném vissza a boldog gyerek énemet? - zakatolt bennem napokig a felismerés. "És egy reggel valami sugallat félét éreztem… És tudod mi történt? Szörnyen banális, biztos azt fogod hinni, hogy meghibbantam. Ki fogsz nevetni!" - mentegette férfi-zavarát. "Az történt, hogy elfogyott a szappan. Ezért kibontottam egy újat, és életemben először vettem észre, hogy írás van a szappanon. Az volt ráírva, képzeld!...azt vésték bele a szappan testébe, hogy 'ezt a levendula szappant a Kovács család szeretettel és törődéssel készítette Önnek' Álltam a fürdőszobámban megbabonázottan, és potyogtak a könnyeim… Egy szappantól! Érted?! Egy szappantól!... És tudod mit csináltam ezek után? Bementem az irodámba, és jó nagy betűkkel kinyomtattam egy szöveget. Eltakartam vele a szánalmas Pénzügyi Igazgató feliratot. Én, a nagy doktor, és igazgató. Azt írtam ki az ajtómra, hogy HARMÓNIA OSZTÁLY… Az irodában azóta elkezdtek mosolyogni a kollégák. Valaki persze megmosolyog, de csökkent a feszültség…. És tudod mit csináltam még ezek után? Előkotortam a szemetesből a szappan csomagolását, és levelet írtam a szappanos Kovács családnak. Megírtam a történetem és köszönetet mondtam nekik. Érted?" ….És mint egykor gyerekkorunkban, hatalmasat nevettünk, majd koccintottunk a furminttal. Végül csak annyit mondtam neki: Isten hozott újra, az emberek között!

"Figyeljünk egymásra, hogy szeretetre és jótettekre buzdítsuk egymást" (Zsid 10,24). A zsidókhoz írt levélből való XVI. Benedek pápa idei nagyböjti üzenetének központi gondolata. Benedek pápa ebben az évben a felebaráti szeretet gyakorlását helyezi a keresztény élet középpontjába. A nagyböjti időszak alkalmas rá, hogy Isten igéje és a szentségek segítségével megújulva folytassuk hitbeli utunkat, személyesen és közösségileg egyaránt. Ezt az utat az imádság és a megosztás, a csönd és a böjt jellemzi, miközben várjuk, hogy átéljük a húsvéti örömet - olvassuk a Szentatya nagyböjti üzenetében: A tékozló fiú története a kiengesztelődésnek, Isten irgalmas szeretetének a története, amelyet Nagyböjtben még gyakrabban olvasunk, gondolunk át. Sulyok Elemér bencés tanár a családi megközelítésen túl, a történet egyetemes értelmére is rávilágít.

Szó esik az anamorfózisról, a művész saját tapasztalatairól e témában, valamint a művész felolvasásában meghallgathatjuk 1-2 versét is, amelyeket kimondottan a két francia követről készült kép, és annak körülményei ihlettek s a regényszerűen is olvasható könyvben megtalálhatóak. A képelemzés "Orosz István módra" egyebekben azért is érdekes, mert egy mai művész beszél egy 16. századi festőről és annak koráról.

Mai műsorunkban az idei év gazdasági-, pénzügyi-, politikai eseményeiről, döntéseiről, az EU működéséről, hazánkat érintő javaslatairól, az ellenzéki szerepről beszélgetünk Huber Szebasztiánnal, a Fórum Politikum Intézet kutatási igazgatójával, és Lesti Árpád politológussal.

Ma Kenny Burrell és Joe Pass jazzgitárosok felvételei forognak az ötvenes és hatvanas évekből, a jazz aranykorából.

Palotából látogatóbarát múzeum; szocreál kultúrotthonból modern színházépület; hőszivattyúk, napelemek, automata árnyékolás- és fénytechnika… Pécsett, Szombathelyen, Szegeden, Szentendrén és Budapesten barangolunk mai Architek-Túránkban.

"Sötét volt és január. Már senki nem volt az irodában. Az ablaknál álltam a hetedik emeleten, a mélységben idegesítően nyüzsgött a város, és komolyan eljátszottam a lehetőséggel, hogy most mindent egy csapásra megoldok, ha ma nem az ajtón, hanem az ablakon át távozom az épületből" - kezdte a beszélgetést egy régi osztálytársam, amint lehuppantunk a székekre egymás és egy üveg furmint társaságában. Évtizede nem találkoztunk. Önpusztító gondolata pillanatnyi rémületet ébresztett bennem. Szerencsére arca derűs maradt. Kinyitottam az üveg bort, töltöttem, majd megszagoltuk a nemes száraz tokajit. "Álltam az ablaknál" - folytatta - "és nyomorultul éreztem magam. Szánalmasan nyüszített bennem addigi életem. Nem sírtam tíz éves korom óta, de akkor és ott az ablaknál, zokogni kezdtem. Sírtam, mint egy kölök… S hogy zsebkendőt találjak, fel kellett kapcsolnom a villanyt… Fújtam az orrom a flancos irodámban, és még jobban fájt az életem… amikor az íróasztalomon megláttam aranykeretben szőke göndör ikerfiaimat, amint széles mosollyal épp fejest ugrani készültek egy pazar vitorlásról egy messzi tengerbe, ahova akkor még együtt ment a család. Erre még jobban rám tört a zokogás, és végtelenül szégyelltem magam. Értesz engem? - kérdezte. Bólintottam, s közben mindketten kortyoltunk a furmintból. "…Mindent elértem, amit egy férfi Magyarországon akarhat. Mindent! Szép házat, nyaralót, egy évben többszöri külföldi utazást, óriási lapos tévét, beszélő hűtőszekrényt, úszómedencét. Doktori fokozatot!... Ezt külön apám miatt. Az ő kedvéért… Kinevezést, hatalmat, duzzadó bankszámlát, bónuszt, osztalékot, bónuszt, osztalékot." S miközben sorolta eredményeit, majdnem kiloccsantotta a furmintot a pohárból. "S közben jó ember is akartam lenni, aki törődik másokkal, jótékonykodtam. "…Akkor este, önsajnálat és orrfújás közben, magamhoz térített a gondolat, hogy másnap jönnek a fiaim!... Mióta elváltam a feleségemtől, a gyerekek kétlaki életet élnek, és a hűtőt csak akkor rakom tele, ha jönnek a srácaim… Erre összekaptam magam, bevágtam az irodám ajtaját. De nem csukódott be. Visszafordultam, és miközben a zárral bajlódtam, szembesültem a szánalmas dicsőségemet hirdető felirattal: Pénzügyi Igazgató… Teljesen zavaros volt a fejem. Csak azt tudtam, hogy vennem kell a gyerekeknek valami ennivalót, és azt, hogy ez így nem mehet tovább! Hazafelé a piros lámpánál a szokásos út menti kéregetőm kezébe apró helyett ötezrest nyomtam... De ettől sem lett jobb. Megint eszembe jutott az ajtómon a felirat: Pénzügyi Igazgató. A pénzügyeket igazgatom, miközben a világ recseg-ropog… Mit csinálok én? Mire jó ez?!... Egész nap az elemzőkkel, a válság lehetséges irányairól és a túlélésről vitázunk. Miközben tudom, hogy melyik kollégám szed antidepresszánsokat, melyik kokainozik, melyik csalja a feleségét. Ültem a kocsimban és úgy éreztem: nincs kiút, mert semmi nem javul. Semmi! - elhallgatott, megfogta az üveget, és töltött még egy pohárral mindkettőnknek. "Csak rosszabb lesz! De én jó kedvet akarok! Teremtést! Szeretném látni a munkám eredményét! Olyan akarok lenni, mint gyerekkoromban. Hogy szerezhetném vissza a boldog gyerek énemet? - zakatolt bennem napokig a felismerés. "És egy reggel valami sugallat félét éreztem… És tudod mi történt? Szörnyen banális, biztos azt fogod hinni, hogy meghibbantam. Ki fogsz nevetni!" - mentegette férfi-zavarát. "Az történt, hogy elfogyott a szappan. Ezért kibontottam egy újat, és életemben először vettem észre, hogy írás van a szappanon. Az volt ráírva, képzeld!...azt vésték bele a szappan testébe, hogy 'ezt a levendula szappant a Kovács család szeretettel és törődéssel készítette Önnek' Álltam a fürdőszobámban megbabonázottan, és potyogtak a könnyeim… Egy szappantól! Érted?! Egy szappantól!... És tudod mit csináltam ezek után? Bementem az irodámba, és jó nagy betűkkel kinyomtattam egy szöveget. Eltakartam vele a szánalmas Pénzügyi Igazgató feliratot. Én, a nagy doktor, és igazgató. Azt írtam ki az ajtómra, hogy HARMÓNIA OSZTÁLY… Az irodában azóta elkezdtek mosolyogni a kollégák. Valaki persze megmosolyog, de csökkent a feszültség…. És tudod mit csináltam még ezek után? Előkotortam a szemetesből a szappan csomagolását, és levelet írtam a szappanos Kovács családnak. Megírtam a történetem és köszönetet mondtam nekik. Érted?" ….És mint egykor gyerekkorunkban, hatalmasat nevettünk, majd koccintottunk a furminttal. Végül csak annyit mondtam neki: Isten hozott újra, az emberek között!

Mi a mese, miért meséljünk, felnőtt vagy gyerek műfaj ez? Beszélgetés Luzsi Margó könyvtárossal, könyvszerkesztővel, mesemondóval. Szerkesztő E. Román Kata

Mai műsorunkban az idei év gazdasági-, pénzügyi-, politikai eseményeiről, döntéseiről, az EU működéséről, hazánkat érintő javaslatairól, az ellenzéki szerepről beszélgetünk Huber Szebasztiánnal, a Fórum Politikum Intézet kutatási igazgatójával, és Lesti Árpád politológussal.

1-7. Meghitt, békés improvizációk a barokk világából - a Zenei Kincsestárban ma Anner Bylsma gordonkája szól. A barokk bensőséges vonulatának épp megfelelő kifejezési eszköz volt a cselló meleg, emberi tónusa. Ez lehet magyarázata a hangszer gazdag irodalmának a XVII. és a XVIII. század fordulóján. Míg a korszak concertói és zenekari szvitjei a látványosságra helyezték a fő hangsúlyt, a szólószerzemények inkább filozofikus hangot ütnek meg, merengők és kötetlenek. Az orgonakíséretes szonáták közt felhangzó szólódarabok megnevezése is szabad fantáziálásra vall. A "ricercar" kifejezés eredeti jelentése: megkeresni. Ezekben az imitációs tételekben a témák szabad alakítása során úgyszólván a kiinduló formula megtalálása a tét. Szerzőink a harmadik Gabrieli, Domenico, továbbá a jószerével elfeledett két olasz mester, Giuseppe Maria Jacchini és Giovanni Battista degli Antonii. Anner Bylma kíséretében a szonáták orgonaszólamában Bob van Asperen.