Műsorújság

1-8. Liszt svájci útikönyvét félretéve, az aradi vértanúkra gondolva ma a doborjáni jószágigazgató fiának egyik legjelentősebb magyar ciklusát mutatjuk be Leslie Howard összkiadásából. A világot Párizsból végigturnézó zongoristafenomén az 1838-as pesti árvíz hírének hallatán, megvilágosodásszerű módon ébredt rá magyar voltára. Életét és művészetét ezentúl távoli nemzete fölemelésének szentelte: magyarországi fellépései a forradalom előtti nemzeti ébredés fontos pillanatainak mondhatók. A levert szabadságharcot követően Liszt az eltiport magyar ügy szószólója lett a művelt Nyugaton. 1885-ben alkotta meg Magyar Történelmi Arcképek című ciklusát több, korábbi magyar témájú mű kezdeménye nyomán, köztük egy Petőfi emlékének szentelt darabbal. Az arcképek személyeinek többségéhez Lisztet személyes barátság fűzte, a zenei panteon így egyszerre vált személyes és nemzeti gyászciklussá. A megidézett nagy magyarok sorrendben: Széchenyi István, Deák Ferenc, Teleki László, Eötvös József, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor és Mosonyi Mihály. Válogatásunk végén a Petőfi szellemének című alkotást mutatjuk be

Vámbéry Ármin hozta Közép-Ázsiából. Az ő tatárjaként emlegették, pedig nem volt tatár. Iszhak a tizenkilencedik század első felében született az Amu-Darja torkolatvidékénél, és a Dunántúlon dőlt álomba, ama század utolsó évtizedében. Velencei sírkövén kitapintom a már elkopott, finom ívű vésetet. Kire vigyáz, kit őriz ez az elvásott félhold? "Itt nyugszik Molla Szadik Ázsiai török szerzetes 1836-1892 Áldás és béke hamvaira" A történet regényt érdemelne, kalandfilmet. Iszhak Perzsia szülötte, és a vérengző khívai kán udvarában szegődik Resid effendi mellé. Molla már ő is, ifjú hittudós, ám még sokat kell tanulnia. Ezért gyalogol az effendivel étlen-szomjan, tűző napon, rablóbandákat kerülgetve a sivatagban, ezért kíséri el Bokharába és Szamarkandba. Ezért követi minden veszélyen át, ezért szolgálja őt nagy tisztelettel, és ezért tart vele visszafelé vezető útján egészen Isztambulig. Csak itt döbben rá, hogy tanítómestere nem Mekkába, hanem Budapestre igyekszik. És nem Resid effendi, nem hithű mohamedán, hanem álruhás magyar tudós, a török-magyar rokonság elszánt híve. A sztambuli kikötőben Iszhak ugyan elbúcsúzik Vámbéry Ármintól, de az utolsó pillanatban mégis felugrik az induló hajóra. Mekka helyett Magyarországot választja: megérkezésük után együtt lakik a gazdájával annak Duna-parti lakásában. Leveti bő, ázsiai öltözékét, zsinóros dolmányt ölt, csizmája sarkán sarkantyú peng. Beszéli a perzsa, a török és a csagatáj nyelvet. Ugyanis ő maga a csagatáj néphez tartozik. A magyaron kívül megtanul latinul, görögül, németül, francia és angol nyelven. Világ- és egyháztörténetet kutat, tanulmányokat ír, s nagy műveltsége révén bekerül a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárába, ahol a keleti osztály munkatársa lesz. Molla Szadikként - tehát tudós Szadikként - válik ismertté. Vámbéry bíztatására műfordítóként is bemutatkozik, a mesterétől nyert Csagatai Izsák néven. Meséket, mondákat fordít magyarra a közép-ázsiai nyelvekből. Megismervén a Rege a csodaszavasról című verset, anyanyelvére fordítja Arany János remekművét. 1889-ben, amikor Budapestre látogat Naszreddin perzsa sah, Vámbéry Ármin köszönti - perzsa nyelven - az uralkodót. Molla Szadik megtalálja a módját, hogy a sah őt is meghallgassa. Biztosítja az uralkodót, hogy ő magyar földön is megmaradt hithű muzulmánnak. A sah megkérdi tőle, hogy nem tervezi-e visszatérését a hazájába. - Nem - feleli -, mert Magyarország a hazám. Miképp és miért választja végső nyughelyének a dunántúli községet? A régi velenceiek úgy tartották, hogy Molla Szadik gyakran elkísérte az egyik pesti barátját a tókörnyéki kirándulásokra. Az egyik alkalommal megakadt a szeme egy csinos velencei leányon, és attól kezdve gyakran megfordult a faluban. Addig járt oda, míg meg nem nősült, s végleg oda nem költözött a választottjához. S hogy igazi helybéli legyen, a nevét Szadik Árpádra magyarosította. Igen ám, de a molla nemcsak tudós ember volt, hanem okos is. Mivel sokat olvasott a török időkről, sok mindent tudott a környékről. Olvasta azt is, hogy a várából kivert fehérvári basa, aki évtizedekig sarcolta a vidéket, menekülés közben valahol a Velencei-tó partján ásta el az összerabolt kincseit. Szadik Árpád térképeket hozatott Törökországból, kimérte a tópartot, és az első holdvilágos éjjelen ásni kezdett. Az izgalomtól, a hirtelen örömtől halt meg, amikor az ásója beleütközött a kincses ládába. Ez a mese. A legenda. És a valóság? A Budapesti Hírlap az 1892. évi május 23-i számában ezt írja: "Egy unikum ember halt meg tegnap Velence községben: Mollah Izsák, a Vámbéry tatárja, az első közép-ázsiai igazhívő, aki Dzsingisz kán óta Európába került." A szívbetegség vitte el Molla Szadikot, aki itt, a számára valóban kedves tóparti faluban pihent a kórházi kezelése után. Vámbéry Ármin közbenjárására a Budapesten állomásozó bosnyák zászlóalj hodzsája búcsúztatta el a velencei temetőben, muszlim szertartás szerint. Sírjánál, önkéntelenül, mondani kezdem: Száll a madár ágrul ágra Száll az ének szájrul szájra Fű kizöldül ó sírhanton Bajnok ébred hősi lanton És mondom ezt is: Sakhadin sakhaga ucsadi kuslár... A csagatáj nyelvet nem ismerem. De ezt a négy szót megtanultam belőle. Így kezdődik a Rege a csodaszarvasról Molla Szadik, Csagatai Izsák - Szadik Árpád anyanyelvén.

MAI VENDÉG AGÓCS GERGELY A FONÓ ZENEKAR VZETŐJE

- Makovecz Imrére emlékezünk Osskó Judit építész, televíziós szerkesztő segítségével - 2011. tavaszán Párizsban járt a Szépművészeti Múzeum Eszterházy-gyűjteménye - Radványi Orsolyával, a tárlat egyik kurátorával beszélgettünk a Pinacotheque új épületében rendezett kiállításról - A Notre Dame-tól a Montmartre-ig - Sediánszky János emlékei a francia fővárosból

Limfóma világnap szeptember 15. A limfóma még napjainkban is a kevéssé ismert, rosszindulatú betegségek közé tartozik, pedig az 5. leggyakoribb rákfajta hazánkban. Évente több ezer megbetegedést regisztrálnak, és egyes típusainak előfordulása folyamatosan növekszik. A világnap célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a korai felismerés fontosságára a gyógyulás lehetőségeire, hiszen az időben felfedezett betegség könnyebben gyógyítható.

Vámbéry Ármin hozta Közép-Ázsiából. Az ő tatárjaként emlegették, pedig nem volt tatár. Iszhak a tizenkilencedik század első felében született az Amu-Darja torkolatvidékénél, és a Dunántúlon dőlt álomba, ama század utolsó évtizedében. Velencei sírkövén kitapintom a már elkopott, finom ívű vésetet. Kire vigyáz, kit őriz ez az elvásott félhold? "Itt nyugszik Molla Szadik Ázsiai török szerzetes 1836-1892 Áldás és béke hamvaira" A történet regényt érdemelne, kalandfilmet. Iszhak Perzsia szülötte, és a vérengző khívai kán udvarában szegődik Resid effendi mellé. Molla már ő is, ifjú hittudós, ám még sokat kell tanulnia. Ezért gyalogol az effendivel étlen-szomjan, tűző napon, rablóbandákat kerülgetve a sivatagban, ezért kíséri el Bokharába és Szamarkandba. Ezért követi minden veszélyen át, ezért szolgálja őt nagy tisztelettel, és ezért tart vele visszafelé vezető útján egészen Isztambulig. Csak itt döbben rá, hogy tanítómestere nem Mekkába, hanem Budapestre igyekszik. És nem Resid effendi, nem hithű mohamedán, hanem álruhás magyar tudós, a török-magyar rokonság elszánt híve. A sztambuli kikötőben Iszhak ugyan elbúcsúzik Vámbéry Ármintól, de az utolsó pillanatban mégis felugrik az induló hajóra. Mekka helyett Magyarországot választja: megérkezésük után együtt lakik a gazdájával annak Duna-parti lakásában. Leveti bő, ázsiai öltözékét, zsinóros dolmányt ölt, csizmája sarkán sarkantyú peng. Beszéli a perzsa, a török és a csagatáj nyelvet. Ugyanis ő maga a csagatáj néphez tartozik. A magyaron kívül megtanul latinul, görögül, németül, francia és angol nyelven. Világ- és egyháztörténetet kutat, tanulmányokat ír, s nagy műveltsége révén bekerül a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárába, ahol a keleti osztály munkatársa lesz. Molla Szadikként - tehát tudós Szadikként - válik ismertté. Vámbéry bíztatására műfordítóként is bemutatkozik, a mesterétől nyert Csagatai Izsák néven. Meséket, mondákat fordít magyarra a közép-ázsiai nyelvekből. Megismervén a Rege a csodaszavasról című verset, anyanyelvére fordítja Arany János remekművét. 1889-ben, amikor Budapestre látogat Naszreddin perzsa sah, Vámbéry Ármin köszönti - perzsa nyelven - az uralkodót. Molla Szadik megtalálja a módját, hogy a sah őt is meghallgassa. Biztosítja az uralkodót, hogy ő magyar földön is megmaradt hithű muzulmánnak. A sah megkérdi tőle, hogy nem tervezi-e visszatérését a hazájába. - Nem - feleli -, mert Magyarország a hazám. Miképp és miért választja végső nyughelyének a dunántúli községet? A régi velenceiek úgy tartották, hogy Molla Szadik gyakran elkísérte az egyik pesti barátját a tókörnyéki kirándulásokra. Az egyik alkalommal megakadt a szeme egy csinos velencei leányon, és attól kezdve gyakran megfordult a faluban. Addig járt oda, míg meg nem nősült, s végleg oda nem költözött a választottjához. S hogy igazi helybéli legyen, a nevét Szadik Árpádra magyarosította. Igen ám, de a molla nemcsak tudós ember volt, hanem okos is. Mivel sokat olvasott a török időkről, sok mindent tudott a környékről. Olvasta azt is, hogy a várából kivert fehérvári basa, aki évtizedekig sarcolta a vidéket, menekülés közben valahol a Velencei-tó partján ásta el az összerabolt kincseit. Szadik Árpád térképeket hozatott Törökországból, kimérte a tópartot, és az első holdvilágos éjjelen ásni kezdett. Az izgalomtól, a hirtelen örömtől halt meg, amikor az ásója beleütközött a kincses ládába. Ez a mese. A legenda. És a valóság? A Budapesti Hírlap az 1892. évi május 23-i számában ezt írja: "Egy unikum ember halt meg tegnap Velence községben: Mollah Izsák, a Vámbéry tatárja, az első közép-ázsiai igazhívő, aki Dzsingisz kán óta Európába került." A szívbetegség vitte el Molla Szadikot, aki itt, a számára valóban kedves tóparti faluban pihent a kórházi kezelése után. Vámbéry Ármin közbenjárására a Budapesten állomásozó bosnyák zászlóalj hodzsája búcsúztatta el a velencei temetőben, muszlim szertartás szerint. Sírjánál, önkéntelenül, mondani kezdem: Száll a madár ágrul ágra Száll az ének szájrul szájra Fű kizöldül ó sírhanton Bajnok ébred hősi lanton És mondom ezt is: Sakhadin sakhaga ucsadi kuslár... A csagatáj nyelvet nem ismerem. De ezt a négy szót megtanultam belőle. Így kezdődik a Rege a csodaszarvasról Molla Szadik, Csagatai Izsák - Szadik Árpád anyanyelvén.

- Makovecz Imrére emlékezünk Osskó Judit építész, televíziós szerkesztő segítségével - 2011. tavaszán Párizsban járt a Szépművészeti Múzeum Eszterházy-gyűjteménye - Radványi Orsolyával, a tárlat egyik kurátorával beszélgettünk a Pinacotheque új épületében rendezett kiállításról - A Notre Dame-tól a Montmartre-ig - Sediánszky János emlékei a francia fővárosból