Műsorújság

Hallgasd vissza kedvenc műsoraidat

0:03
irodalmi és versműsorok
vers éjfél után. Szerkesztő: Varga Zoltán
0:07
vallási műsorok
XVI. Benedek pápa könyvéből Gyarmathy Dóra olvas fel
0:15
aktuális és hírműsorok
0:30
szolgáltató és életviteli műsorok
egészségügyi magazin. Szerkesztő: Sályi András
1:00
szolgáltató és életviteli műsorok

Lámpás
(ism.)

Egyházi magazin. Szerkesztő Zimányi Ágnes
Az augusztus 20-i ünnephez, Szent István ünnepéhez szorosan kötődik a szentkorona, amely kifejezi Magyarországot, a magyar államiságot. Nemzeti ereklyénkről, a szentkoronáról Kovács Gergely történésszel, a Nemzeti Múzeum munkatársával beszélgetünk.
1:30
egyéb közéleti műsorok
Sólyom Jenő: Az alacsony hőmérsékletek titkai. A 2003. június 2-án elhangzott előadás rádiós változata.
2:00
egyéb közéleti műsorok
Szerkesztő: Szerdahelyi Csongor
2:30
aktuális és hírműsorok

Lapozó
(ism.)

hetilap- és folyóiratszemle. Szerkesztő: Bánsághy Nóra és Kozák Annamária
3:00
egyéb kulturális műsorok
Visegrádi századok. Tóth Sándor műsora
4:00
zenei műsorok
4:30
vallási műsorok
Felolvassa Varga László. Írott változata megtalálható honlapunk liturgikus naptárában.
4:50
aktuális és hírműsorok
5:00
vallási műsorok
felolvassa Kékesi Enikő
5:10
vallási műsorok
5:30
aktuális és hírműsorok
5:50
vallási műsorok
Limai Szent Róza. Szerkesztő: Katona István püspök
6:00
egyéb műsorok
6:01
vallási műsorok
6:03
zenei műsorok
Szerkesztő: Solymosi János
6:30
aktuális és hírműsorok
6:48
ismeretterjesztő műsorok
a mai nap jeles eseményei
7:00
zenei műsorok
Szerkesztő: Marton Árpád.
1-4. Ariadné Naxos szigetén. A Thézeuszt váró mondabeli királylány története - amely ma leginkább Richard Strauss változatában kel életre az operaszínpadon - már a barokk komponisták szívét is annyira magával ragadta, hogy az operatörténet leltárkönyvében se szeri, se száma a különféle Ariadné-operáknak. A száznál is többre menő lajstrom nyilván a barokk esztétikának igencsak megfelelő alapszituációból ered: a hősi történet alkalmat ad arra, hogy a sorsára hagyott Ariadné díszes, melodramatikus lamentációban panaszolja el kétségeit. Amikor azonban Joseph Haydn kezébe vette egy ismeretlen olasz versfaragó Ariadné-jelenetét, egy másik célkitűzés is szeme előtt lebeghetett. A korszak kamaramuzsikájának fontos műfaja volt a szólókantáta: operaházzal nem rendelkező főúri otthonok, esetleg hivatalos színpadi karrierre nem pályázó énekesek számára is lehetővé tette az operai hangulat felidézését. Haydnnak, aki a birodalom legnevesebb operaházát működtette Eszterházán, az efféle feladatok nem jelenthettek különösebb kihívást. Szerződésének pontjai között találjuk, hogy "kötelessége az énekesnők tanítása, nehogy azok a Bécsben, sok fáradsággal és költséggel, előkelő mesterektől tanultakat a vidéken elfelejtsék." Amikor - immár 67 opera szerzőjeként - Haydn kezébe vette az Ariadné-szöveget, olyan vokális rutinnal rendelkezett, hogy a kísérletezést is megengedhette magának: a jelenetet a Sturm und Drang szimfóniák képszerű stílusában zenésítette meg. Sajnálhatjuk, hogy sohasem teljesítette abbéli ígéretét, hogy zenekari hangszerelést készít a jelenethez, hiszen a kíséret még az eredeti fortepiano-letétben is felkavaró, drámai. Első londoni útján Haydn maga mutatta be egy Gasparo Pacchierotti nevű castrato zongorakísérőjeként, és a kantáta hamarosan az előkelő szalonok kedvence lett. Susanne Rydén most Mark Tatlow fortepiano-kíséretével adja elő. 5-7. A zenei köztudatban ugyan leginkább csak e-moll hegedűversenyével van jelen, Mendelssohn azonban 1822-ben, gyermekfejjel már komponált egy remekbe szabott koncertet d-mollban. A formailag tökéletes ifjonti alkotást Yehudi Menuhin mutatta be a szerzői kézirat alapján 1951-ben. Szólóját most Kocsis Albert játssza, a Szombathelyi Szimfonikusok élén Petró János. 8-10. Befejezésül egy újabb ritkán hallható különlegesség, ezúttal Haydn zongoraszonátáinak korai, gáláns csoportjából, az 1770-es évek végéről, C-dúrban, a Hoboken-féle jegyzék 35-ös száma alatt. A fortepianónál Andreas Staier.
8:00
gyermek- és ifjúsági műsorok
Csukás István-Bergendy István: Vendég a háznál, öröm a háznál. Főbb szereplők: Bodrogi Gyula, Csákányi László, Sztankay István, Hűvösvölgyi Ildikó, Meixler Ildikó és Tábori Nóra.Szerkesztő: Varga Andrea
8:30
aktuális és hírműsorok
8:34
portré- és riportműsorok
Felelős szerkesztő: Gerbei Anita
9:00
egyéb kulturális műsorok
Dési Huber István. Péter Ferenc műsora
9:30
néprajzi és anyanyelvi műsorok
A Gyimesi Skanzen élő néprajzi falu. A gyimesközéploki Boros patak mellett épült boronaházakon keresztül a Gyimes épitészetét mutatjuk be, amely nem csupán múzeum, hanem lakható bemutató tér.
A Szász család a Gyimes-völgye tipikus régi boronaházaiból tizenkettőt gyűjtött össze. A házakat felújítva rakták össze új helyükön nem csupán múzeumot teremtve ezzel a gyimesi hagyományoknak, hiszen a Boros Skanzen panzióként is működik, a régi berendezési tárgyak között családok pihennek. A múzeumfalut a Szász család tagjai mutatják be.
10:00
egyéb kulturális műsorok
Sarusi Mihály József Attila-díjas író „Pinceszer” címmel adta közre azt a csaknem száz rövid írást, amely 40 év pinceemlékeit fűzi egy csokorba. Az íróval beszélgetünk. Szerkesztő: Andrónyi Kolos
2009. január 25-dikei adásunk ismétlése.
10:30
zenei műsorok
Szerkesztő: Solymosi János
11:00
vallási műsorok
közvetítés Pécsről. Az egyházmegye millenniumán az ünnepi szentmisét Christoph Schönborn bíboros mutatja be a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjaival, valamint a horvát, az osztrák és a német püspöki kar képviselőivel és az egyházmegye papjaival együtt.
13:30
aktuális és hírműsorok
13:34
zenei műsorok
az Országos Magyar Cecília Egyesület műsora. Szerkesztő: Cs.Nagy Tamás
14:00
egyéb közéleti műsorok
Szerkesztő: Lengyel Ákos. Mai adásunkból az őrhalmi Szent István templomot ismerhetik meg.
14:30
aktuális és hírműsorok
14:34
vallási műsorok
XVI. Benedek pápa könyvéből Gyarmathy Dóra olvas fel
15:00
néprajzi és anyanyelvi műsorok
anyanyelvi műsor. Szerkesztő: Gyarmathy Dóra
Műsorunk a Balassi Intézet és az Oktatási és Kulturális Minisztérium Támogatásával készült a Magyar Nyelv Éve alkalmából. A műsor témái: Egy ismert hang: Schubert Éva színművésznővel beszélgetünk adásunk kezdetén. Beszélő babakezek… babajelbeszédről is hallhatnak mai műsorunkban. Zentai Katalin pedagógus, gyermekklub-vezető, a Beszélő babakezek tanfolyam oktatója. H. Tóth Tibor: Csak jól jöjjek ki belőle.
15:30
aktuális és hírműsorok
15:34
zenei műsorok
kórusmuzsika. Szerkesztő: Cs. Nagy Tamás
16:00
irodalmi és versműsorok
vasárnapi versműsor "Örvénynek az örvény" - Radnóti Mikós és Sík Sándor versei. Szerkesztő Varga Zoltán
16:30
aktuális és hírműsorok
16:34
zenei műsorok
kívánságműsor. Szerkesztő: Kékesi Enikő és Rátkai Balázs. Kéréseiket várjuk a 255-3333-as telefonszámon, SMS-ben a (+36) 30 250-3333-as számon vagy az ajandekkosar[kukac]katradio.hu címen.
18:30
aktuális és hírműsorok
18:34
portré- és riportműsorok
hangos filmmagazin
19:00
egyéb műsorok
19:01
vallási műsorok
19:30
aktuális és hírműsorok
19:34
aktuális és hírműsorok
19:45
gyermek- és ifjúsági műsorok
Bálint Ágnes: Mazsola. Felolvassa: Für Anikó. Szerkesztő: Varga Andrea (8/1.)
20:00
egyéb kulturális műsorok
Szerkesztő: Szentpály-Juhász Miklós
20:30
aktuális és hírműsorok
20:34
zenei műsorok
Vendég:Rácz István. Műsorvezető: Rohonyi Anikó, szerkesztő: Bögös Henrietta
21:30
aktuális és hírműsorok
napi hírösszefoglaló
21:52
publicisztika
Kipke Tamás olvassa fel írását
Kipke Tamás: Újra itt van… Negyven éve, 1969 nyarán két jelentős esemény történt a világban, leszállt az első ember a Holdra, és egy öttagú diákzenekar vendégszerepelt néhány héten át a Gödöllővel szomszédos Szadán. Erre a másodikra ma már kevesen emlékeznek, és talán nem csak azért, mert az elsőnek vitathatatlanul nagyobb volt a médiavisszhangja… De attól még jelentős lehetett ez a második esemény is - legfeljebb egy szűkebb körben. - Az is volt: ezt bizton, sőt talán hitelt érdemlően állíthatom, mert annak az öt fiúnak az egyike én voltam. A korszellemhez híven angolos hangzású nevet választott a csapat (Flinstones), amely a hatvanas évek közepén az "egy osztály egy zenekar" mozgalom keretében jött létre. Lelkesen tanulgattuk és játszottuk az akkor népszerű zenéket - közben úgy-ahogy megtanultunk zenélni is: nem volt egészen hiába a sok gyakorlás. Ferences szerzetestanáraink tűrték szerény csendháborításunkat, némelyikük a maga módján még támogatta is, mert felismerte benne a pedagógiai lehetőséget: akkor játszhatunk, ha rendesen tanulunk (jelesen érettségiztünk mindnyájan). Úgy vélték: még mindig jobb, ha ebben a hangos zenében vezetjük le lázadó indulatainkat. Nagyjából igazuk volt… Sokat gyakoroltunk, zenéltünk az iskola báljain, ezek közül is a legfontosabbak azok voltak, amikor a "patronás" lányok jöttek Pestről, akikkel együtt jártunk tánciskolába. Az apácák és a ferences barátok igyekeztek közben szemmel tartani minket, hogy csak semmi illetlenség, csak semmi túlzott összemelegedés, de azért nagy szerelmek is szövődtek: osztályunkból ketten is akkori táncpartnerüket vették feleségül, máig szépen együtt élnek - de nem lehet minden diákszerelemből házasság. De talán nem is ez a "hivatása" - hanem hogy a nagy barátságokkal, a nagy célokkal együtt (jó gitáros leszek és matematikus, remek énekes és orvos, zongorista és író) segítse a fiatal embert, hogy azzá legyen, akivé lehet. A nagy célok félig-meddig betöltötték küldetésüket: egyikünkből matematikaprofesszor lett, a tudományok doktora, a többiekből orvos, üzletember meg amolyan íróféle. A barátságok máig működnek, és a szerelmek sem múltak el nyomtalanul, az én esetemben semmiképp: az illető hölgy - fiatal nagymama - ma is fontos szerepet tölt be az életemben - ő a reumatológusom. 1969-ben, a harmadik gimnáziumi év végén dobosunk nővérének jóvoltából néhány hetet Szadán tölthetett a zenekar. A falu kultúrházában "ötórai tea" fedőnevű rendezvényeken játszottunk - szedett-vetett hangszereinken, saját készítésű erősítőkkel és nagy elszántsággal. Tudtuk: még egy év, aztán jön az érettségi, és vége lesz ennek a korszaknak, amelyről már akkor sejtettük, hogy életünk meghatározó időszaka. Így is lett. A barátságok megmaradtak, de az állandó együttlétnek vége szakadt, továbbtanulás, családalapítás, dolgozás és dolgozás. Az évtizedek alatt szereztünk néhány diplomát, nyelvvizsgát, sokat tanultunk és sok mindent elfelejtettünk, sok minden történt velünk: megháromszoroztuk a korunkat, nem sok híján megdupláztuk a súlyunkat, de fogyott a hajunk és a fogunk, és szépen elkezdtünk orvoshoz járni. Legkedvesebb íróim egyike, Ottlik Géza írja, hogy az a néhány év, a diákkor nem múlt el, az van, az megvan. Régóta szerettem volna a végére járni: igaz-e, vonatkozik-e ez rám, ránk is? Az évek és kilók alatt ott van-e még az a fiatalember? Talán ezért is örültem annyira, mikor tavaly szeptemberben, az évenkénti osztálytalálkozón az egykori dobos, Rába Gyuri fölvetette: összeállhatna-e negyven év után egy alkalomra a régi zenekar? A gondolat jó volt, kicsit túl jó, ezért féltünk is tőle kissé - hiszen volt, aki érettségi óta nem zenélt. Végül győzött a kalandvágy. Elkezdtünk gyakorolni, szorgalmasan szorongattuk a gitár nyakát, püföltük a dobot és a billentyűket, jöttek a közös próbák - ahogy a sűrű időbeosztás és a jókora távolságok engedték -, és a hangzás lassan kezdett emlékeztetni a zenére, a Beatles-, Rolling Stones-, Bee Gees-, Illés-, Omega- és Metró-dalokra. A hangulat meg arra a régire, amiről néha már azt hittük, visszaidézhetetlen. Most már csak az volt a kérdés: föl tudjuk-e ébreszteni másokban is ezt az érzést? Július 25-ére kibéreltük a szadai faluházat, és hívtuk a régi barátokat: az osztálytársakat a párjukkal, a régi lányokat a hajdani tánciskolából, és eljöttek a mi családtagjaink is: asszonyok, gyerekek és unokák, Lacit még nyolcvanéves édesapja is elkísérte. Újra itt van a nagy csapat - ez volt az első dal, amelybe kis szorongással és nagy elszántsággal belecsaptunk. A közönség - pontosabban az a száznál több ember, akinek nem volt hangszer a keze ügyében - az első taktusoktól velünk volt: táncoltak, tapsoltak, velünk énekeltek - tudták, nem a színpadon állók alkotják a nagy csapatot, hanem mindnyájan, együtt. Sikerült, aminek sikerülnie kellett: hamarosan már nem azt hallották igazán, amit mi játszottunk (mi tagadás, hibákkal…), hanem azt, ami bennük belül szól, amit sikerült felidéznünk. Ismerjünk rá magunkra, ismerjünk rá egymásra! - ez volt az együttlét mottója. Régen túl vagyunk azon az időszakon, amelyre emlékeztünk. De e nélkül ma nem azok volnánk, akik vagyunk. Legfogékonyabb néhány évünk volt ez, ami az életünk tőkesúlyává sűrűsödött az évtizedek alatt, ami viszonylagos egyensúlyunk záloga. Valahogyan ezt éreztük ott, azon az estén mi, zenélő és nem zenélő hatvan év körüliek. Felidézett fiatalkorunk gyerekeink aktuális fiatalságával érintkezett pár órán át, akik jókat nevettek, mikor a falra kivetített egykori fotók szereplőit, a gyerekarcú nagyfiúkat sikerült azonosítaniuk a mai vénemberképű kölykökkel. Azt írtuk a meghívóban, hogy mindazokat várjuk, akik kíváncsiak, mi maradt meg egykori fiatalságukból-fiatalságunkból. Kiderült: viszonylag sok maradt. Ráismertünk magunkra és egymásra. Úgy változtunk az évtizedek alatt, hogy közben nem lettünk mások. Nem újra itt van, hanem megvan. Nem, nem a fiatalságunk, hanem ami annál sokkal fontosabb: mi magunk.
22:00
22:20
vallási műsorok
felolvassa Kékesi Enikő
22:30
aktuális és hírműsorok
22:34
egyéb műsorok
a Szent István Rádió műsora
23:30
zenei műsorok
Szerkesztő: Varga Ramona