2006. 08. 04. 06:55
publicisztika
Sánta János, a MKPK irodaigazgatója olvassa fel írását
Köszöntem
Egyre divatosabbá válik, amikor valaki köszönés helyett azt mondja, hogy köszöntem. Egyáltalán nem köszönt az illető. Ez olyan, mintha valaki azt mondaná, hogy átment az út túlsó oldalára, s közben nem ment át. Vagy valaki kijelenti, hogy evett egy túrós csuszát, de valójában semmit nem evett. Kijelenti valamiről, hogy megtette, de nem tette meg.
A dolog durvább változata, ha valaki olyan dologról számol, amelynek valóságát nem lehet ellenőrizni, vagy csak hosszú idő mutatja meg az eredményt ill. a hiányát. E területen hit hiányában bármit meg lehet magyarázni, és másnap az ellenkezőjét.
Aminek pontosan utána lehet nézni, vagy le lehet mérni, arról fizikai bizonyosságunk van. Amit viszont bizalmi alapon fogadunk el, arról morális bizonyosságunk van.
Ha valaki köszön, az a bizalom jele, viszont ha valaki bejelenti, hogy köszöntem, az nem a bizalom jele, hanem egyfajta félelem a másiktól. Bízzunk benne, hogy ez a magatartás még csak egy rossz szokás, amelyen lehet változtatni, és nem ivódott bele a lelkébe.