A művészet akadémikusai

Az adás közben fellépett technikai hiba miatt elnézést kérünk. A műsor hibátlanul meghallgatható az ismétlés időpontjában, kattintson ide!

A Kossuth- és Jászai Mari-díjas művész egy hete vehette át a Tolnay Kláriról elnevezett elismerést. A laudációban Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezetője kiemelte, hogy kezd kimenni a divatból az a színásztípus, aki nem pillanatnyi ideológiai hóbortoknak hódol, vagy a népszerűség szerzés látványos eszközének tekinti a közéletet, hanem kiérlelt gondolkodásból és hitbéli átélésből fakadó küldetésnek tartja. Nem magamutogatással és hivalkodással, hanem feladatvállalással szolgálja azt az értékvilágot, amelyet képvisel. Szerinte Rátóti Zoltán ilyen ember. A Magyar Művészeti Akadémia alelnöke műsorunkban a színpadok világáról és szeretett falujáról, a zalai Magyarföldről is beszél, ahol volt polgármester és templomot is épített.

1954-ben született Szolnokon. Magyar–orosz szakon szerzett diplomát a József Attila Tudományegyetemen. Sokáig középiskolai tanárként dolgozott, kurzusokat vezetett
az egri Eszterházy Károly Főiskolán, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, a Szegedi Tudományegyetemen, illetve a békéscsabai Színitanházban. Dolgozott irodalmi folyóiratoknál. 1996 és 2007 között a Kolibri Színház dramaturgja volt. 2005-től 2007-ig a zalaegerszegi Griff Bábszínház, 2008 óta pedig a Békéscsabai Jókai Színház dramaturgja. Önálló köteteinek száma ötven fölött van. Jelentős drámai életművel rendelkezik, színházi bemutatóinak száma meghaladja a százat. Átvehette a József Attila-díjat, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, Magyarország Babérkoszorúját, a Szép Ernő-életműdíjat és a Balassi-kardot.

A neve hallatán sokaknak azonnal eszébe jut a homok-technikája. Animációs filmen és a színpadon. Igen, egy képzőművész koncerteken, az élő zenére alkot homokból! Ahhoz, hogy Cakó Ferenc, Kossuth-díjas alkotó eljusson ideáig, hosszú utat tett meg. Művész családból származva, tehetséges ifjúként került a legendás Pannónia Filmstúdióba, ahol számtalan híres sorozatot készített. A Sebaj Tóbiást, vagy a Zénót a mai gyerekek is ismerik. "Ab ovo - Homoknyomok" című rövidfilmjéért díjat vehetett át Franciaországban Claudia Cardinale-tól, a berlini zsűri pedig Arany Medvével jutalmazta "Hamu" című 6 perces munkáját. A Magyar Művészeti Akadémia tagja különleges technikájáról is beszél műsorunkban.

A Munkácsy Mihály-díjas és Érdemes művész, a Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozatának vezetője a napokban ünnepli a 77. születésnapját. Nem vesztegette fölöslegesen az elmúlt évtizedeket. Amióta "belevágott" az alkotó munkába, sokszor megváltozott körülötte a világ. Felvidéki születésű szüleitől még a XIX-XX. század "klasszikus" magyar műveltségét örökölte, tudós édesapja pontos anyagismeretével megerősítve. Stefanovits Péter így olyan alkotóvá lett, aki valóban korunk képzőművésze, aki az ecsettel éppolyan baráti viszonyban van, mint a cinkmarással, a hatalmas installációkkal vagy éppen a legújabb digitális technikákkal. Sorozatai szó szerint elgondolkodtatóak, amelyek a humánumból és a szakralitásból fakadnak.

Szívesen dolgozik a "földdel". Az agyag csodálatosan formálódik a keze alatt. A partiumi születésű Jakobovits Márta az ősszel ünnepelte a 80. születésnapját, de élet- és munkakedve töretten. A Magyar Művészeti Akadémia aktív tagja, rengeteget utazik, tanít és életmű kiállításra készül. Hiába ismert már "száz" mázat, neki szüksége volt még néhányra. A művésznő olyan sokat kísérletezett a különböző színekkel, anyagokkal, a hővel, a technológiával, hogy kutatásait megírva, azzal megszerezte a doktori fokozatot. A címet persze nem használja, a munkáival "beszél". Mindenkivel megtalálja a közös hangot Nagyváradon, a Székelyföldön, a mai Magyarországon, a nyugati világban vagy akár egy iráni falu fazekasműhelyében is.

Szívesen dolgozik a "földdel". Az agyag csodálatosan formálódik a keze alatt. A partiumi születésű Jakobovits Márta az ősszel ünnepelte a 80. születésnapját, de élet- és munkakedve töretten. A Magyar Művészeti Akadémia aktív tagja, rengeteget utazik, tanít és életmű kiállításra készül. Hiába ismert már "száz" mázat, neki szüksége volt még néhányra. A művésznő olyan sokat kísérletezett a különböző színekkel, anyagokkal, a hővel, a technológiával, hogy kutatásait megírva, azzal megszerezte a doktori fokozatot. A címet persze nem használja, a munkáival "beszél". Mindenkivel megtalálja a közös hangot Nagyváradon, a Székelyföldön, a mai Magyarországon, a nyugati világban vagy akár egy iráni falu fazekasműhelyében is.