Ha velünk tartottak az elmúlt szerda estéken az 1866 és 1925 között élt Erik Satie zongoraműveinek különös világába vezető utunkon, már tudják: Satie az 1890-es években megelőlegezte a huszadik század muzsikáját. És nem csupán a lebegő akkordok, a furcsa, az időn kívülivé tett hangzások révén. Most következő szerzeményei ebben a tekintetben megtévesztésig hasonlítanak Debussy jó tíz-tizenöt évvel később keletkezett szerzeményeire. Van itt azonban még valami, amiben Satie megelőzte korát. Műveinek meglepő, olykor bizarr címadása egyfajta tematikus programot mellékel az újszerű zenei élményhez. Satie esetében nehéz eldönteni, mikor szánta darabcímeit valóban prófétikusnak és mikor parodizálta kortársait és önmagát. Hisz Schumann is egy elképzelt, Hoffmannra visszavezethető szellemi testvérség jegyében írta legtöbb zongoraciklusát. Amikor azonban Satie egy képzeletében létező rózsakeresztes testvériség titkos szertartásaihoz ír kísérőzenéket a középkori egyházi tónusok mintájára, talán mégis inkább irodalmi pózzal, személyes mitológiával van dolgunk. Ma a Rózsakeresztes ünnepi zenét, a Gótikus táncot és a Mennyei hősök kapuja elé szánt prelűdöt halljuk Bojan Gorišek előadásában.
