A Zenei Kincsestár mai válogatásában Schiff András elsőként egy töredékesen maradt szonátatételt játszik Schubert ifjúkori kompozíciói közül. Bizony, az 571-es jegyzékszámú, fisz-moll szonátatétel gyöngédsége és mélysége elgondolkodtatja a hallgatót: mivé fejleszthette volna ezt az anyagot Schubert? Vagy sorsszerű volt, hogy ez az elragadó tétel folytatás nélkül maradjon?
A fiatalkori, fisz-moll szonáta-töredék után következzék a Schubert életének utolsó évéből való, 958-as jegyzékszámú, c-moll szonáta első két tétele. Ha az elhangzott tétel folytatásától Schubertet az önmagával szemben támasztott túlzott formai igényesség tántorította el – a c-moll szonáta ugyancsak számos átdolgozás nyomát őrzi. Az életmű elején az ösztönös alkotótehetségtől való félelem, végül pedig a kiérlelt formaművészet bizonytalansága – semmi sem érzékeltethetné jobban Schubert, e szerény géniusz meghasonlottságát.
