Walter Gieseking ma Johannes Brahms 3., f-moll szonátájából játssza a 2., 3., 4. és az 5. tételt. Az Andante második tétel önmagában, fantáziaként is megállná a helyét. Ez a tétel készült el legelőször a harmadik Brahms-szonátából, és a komponista egy Sternau nevezetű költő sorait iktatta fölébe: „Alkonyodik, fénylik a holdvilág, Midőn két szív szerelemben egyesül, És boldogan öleli egymást”. A tétel eltitkolhatatlanul utal Schumannra, akivel Brahms ekkoriban, 1853-ban lépett szoros barátságra. A harmadik, Scherzo tétel cigányos indításáról nevezetes, amit Brahms alighanem Reményi Ede barátságának köszönhetően sajátított el, de szimfonikus felfogása újra Schumann világát idézi föl.
