Múltidéző zenei sétánkon ma három zeneszerző lép elénk a feledés ködéből, akiket az olasz barokk opera fénykora rajongva ünnepelt. S a három komponistával együtt színre lépnek az énekművészet nagy héroszai, a castratók is, akiket – Cecilia Bartoli lemezének címét idézve – a makulátlan, gyönyörű hang bűvöletében föláldoztak a színházi múzsák oltárán. Az olasz koloratúrmezzo mindenesetre az ő emléküknek áldozza 2009-ben, az Il Giardino Armonico együttessel készített lemezét. Az első bravúrária szerzője Francesco Araia, aki 1734-ben Velencében vitte színre Berenice című hősi-pásztori operáját. Demetrio áriája a megtörhetetlen hősiességet énekli meg.
Metastasio Dermofoonte című librettójára a nagy velencei, Caldara is szerzett operát 1733-ban. A most felhangzó változat Carl Heinrich Graun megzenésítése, amely 1746-ban szólalt meg első ízben Berlinben. A panasz egy végzetes vérségi elrendeltetés napvilágra kerülését követően hangzik föl.
Ahogy az áriából kitetszett, Graun alaposan beletanult az olasz operai módiba. Munkaadója, a későbbi Frigyes császár itáliai tanulmányútra is elküldi, majd azt a megbízást adja neki, hogy Hasséval együtt hozzák létre a berlini Olasz Operát. Az Adriano in Siria 1746-ban szerepel a színlapon. A Farnaspe nevű szereplő a szerelem isteneihez esd egy igaz kedvesért.
Cecilia Bartoli mai utolsó komponistája a XVII. század első három évtizedében élt Leonardo Vinci. A nápolyi komponista korabeli rangját jelzi, hogy Alessandro Scarlattinak utóda, Gianbattista Pergolesinak pedig mestere lehetett. Negyven operájának egyike Farnace Vivaldi által is megénekelt, tragikus története, amelynek Róma tapsolt 1724-ben.
Szerkesztő: Laczó Zoltán Vince
Ezen a napon, 1784. június 10-én volt Bécsben Mozart: G-dúr zongoraversenyének bemutatója. (K 453) A zongoraszólót természetesen a szerző játszotta.
