1. Fájdalmas Szűzanya ünnepének utolsó félórájában három romantikus egyházi kórusmű hangzik fel az Istenanya tiszteletére. A komponista Giuseppe Verdi, a három Mária-ének pedig az 1898-ban komponált Négy egyházi darab első három kompozíciója. Verdi korában az egyházi zene másodlagos szerepet játszik a zeneszerzők életművében, maga Verdi is jobbára operai tablók megfelelő helyzeteiben mutatja be, hogy ismeri a korábbi szerzők egyházi tónusait. Legnagyobb csodálattal Palestrina iránt viseltetett, mint az a most következő szerzeményekből is kitetszik. Az elsőként felhangzó négy tételes kórusmű némiképp egyedül áll a Négy egyházi darab sorában. Zenekari kíséret mellőzése nélkül íródott, és Verdi nem is tekintette a sorozat tagjának, ez csak az első kiadás folytán rögzült az előadói gyakorlatban. A mű teljes címe: Ave Maria rejtélyes hangsorra. A Monteverdi Kórust Sir John Eliot Gardiner vezényli.
2. Jacopone da Todi fájdalmas Szűzanya-himnuszát, a Stabat Mater dolorosát Verdi korábbi megzenésítéseket – egyebek közt a Palestrináét – követően, drámai eredetiséggel formálja meg. Verdi Stabat matere nem a barokk formaművészek követőjére, hanem az Otello és a Macbeth komponistájára vall: a nagyszabású mű tulajdonképp egybefüggő, áradó operai jelenet. A zenei ívek festőien hangsúlyozzák a történéseket és érzéseket, Krisztus szenvedéseit, Mária rémületét, kétségbeesését, fájdalmát és a mennyei dicsőség ígéretét. A Monteverdi Kórushoz és Sir John Eliot Gardinerhez a Forradalom és Romantika Zenekara csatlakozik.
3. Harmadik Mária-himnuszunk, a Laudi alla Vergine Maria Dante Paradicsomának utolsó énekéből kölcsönzi szövegét. Babits Mihály magyarításában: „Óh szűz Anyánk, leány ten Fiadnak, / teremtményeknél nagyobb és szerényebb, / ős célja az örök határozatnak: / természetünket a te tiszta lényed / megnemesíté, úgy, hogy a Teremtő / teremtménnyé lett benned, s szent erényed / méhedben felgyújtá a tisztelendő / szerelmet, melynek örök melegébül / A Béke e virága volt kelendő.”
