„Mivel éreztem, hogy a természet sokféle jelensége és folyamata nem pusztán hatástalan képként vonult el a szemem előtt, hanem mély érzelmeket váltott ki a lelkemben, köztük és közte homályos, de mégis közvetlen, határozatlan, de mégis meglevő, megmagyarázhatatlan, de mégis létező kapcsolat jött létre. Megkíséreltem legerősebb érzéseim és legélénkebb impresszióim közül néhányat zenében visszaadni.” Liszt sokak által legjobbnak tartott ciklusa, a Zarándokévek Előszavában fogalmaz így, 1842-ben. Az 1836-tól komponált, több átszerkesztésen átesett zenés impressziógyűjtemény véglegesített első kötete 1855-ben látott napvilágot, és Svájc tájainak állít emléket. Leslie Howard ma négy tájképet mutat be: Tell Vilmos kápolnája; A wallenstadti tónál; A forrás partján; Obermann völgye. Utóbbit nem primér tájélmény, hanem Étienne Senancour regénye ihlette, melynek hőse jellegzetes romantikus ikon, aki a társadalom értetlensége elől az idilli természetbe vonul vissza.
