1. Liszt ma felhangzó három átirata jól példázza, miként szervesültek a nagy zongorista keze alatt szinte saját alkotásokká a különféle korokból és stílusokból vett zenei anyagok, idézetek. Elsőként barokk operarészlet, Händel Almirájának Chaconne-ja megy át a különös metamorfózison. Az átirat 1880-ban keletkezett, és tónusa a római évek himnikus zongoraműveihez áll legközelebb.
2. Másodikként Gounod Faustjának keringője hangzik fel Liszt értelmezésében. Az 1861-ben keletkezett átirat nemigen mutat túl a zongoraletétek hagyományos célkitűzésein: szemléletesen összefoglalni az eredeti zenekari darab témáit.
3. Befejezésül Wagner Trisztán és Izoldájának záróképe, Izolda szerelmi halála következik Liszt olvasatában 1867-ből.
Szerkesztő: Laczó Zoltán Vince
Debussy: Zenekari szvit - Iberia
Előadja a Birminghami Szimfonikus Zenekar, vezényel: Sir Simon Rattle.
Vlaire de Lune, előadja: Nagy Péter
