Ha az elmúlt két péntek este a török hódoltság zenéjét hallgathattuk, a Kecskés együttes hangzó magyar zenetörténetében most kövessük tovább a história menetét. Alighogy Savoyai Jenő seregei megszabadították az országot a másfél százados oszmán uralom igájából, új nyűgöket zúdítottak a nemzetre az osztrák udvar sarcai. A várva várt szabadulás a korábbinál is terhesebb elnyomással érkezett. Nem csoda, hogy alig egy évtized elmúltával Thököly, 1703-ban pedig Rákóczi zászlaja alá sereglett a magyarság. Nyolc esztendeig tartó szabadságharcunk egyike történelmünk legfényesebb fejezeteinek: nemes és jobbágy, katolikus és protestáns elszántan áldozta életét is, ha kellett, „a hazáért és a szabadságért”. A kuruc kor zenéje így nem csak a bujdosók énekeit öleli fel, de híven éleszti a szegénylegények keblét eltöltő búbánatot, a kuruc táborok és a fejedelmi udvar vigasságait, bizakodását, énekes történetmondását. Ma este a Thököly-felkelés zenei emlékeiből idézünk régi magyar daloskönyvek és nyugat-európai levéltári források lapjairól. A Kecskés Együttes muzsikál, a művészeti vezető L. Kecskés András.
