1-2. Bach Wohltemperiertes Klavierjának, a billentyűs játék és a polifonikus szerkesztés 1722-ben illetve 1744-ben, két kötetben megjelent magasiskolájának bemutatásakor az Esz hanghoz érkeztünk. A kötcheni években megkezdett első füzetben Bach annak demonstrálására tett kísérletet, hogy a korszak „Wohltemperierte”, azaz jól hangolt klavírján – azaz csembalóján – valamennyi alaphang dúr és moll hangsorában egyenrangú zeneművek alkothatók meg, hála az egész- és félhangok ez idő tájt immár pontosan beállított távolságának. A temperált hangrendszer alkalmazását persze nem csak a jól hangolt klavír tette lehetővé, de szükség volt hozzá Bach páratlan kombinatorikus tudásához, miáltal a módosított hangok legszövevényesebb vadonából is fényesen zengő polifonikus szerkezeteket emelt. A két kötetben kiadott, kétszer 24 prelúdium és fúgában testet öltött zeneelméleti és játéktechnikai bravúr páratlan szépségű kristályokként tündököl a zeneművészet kincsestárában. Szvjatoszlav Richter előbb az Esz-dúr, majd az esz-moll preludium és fúgát játssza.
3-4. Az Esz hangot minden jól hangolt klavíron az E követi ugyan, a művek terjedelme okán mi mégis ugrunk most egy billentyűt, és az F-re lépünk: előbb a friss F-dúr, majd a fátyolos f-moll preludium és fúga szólal meg Bach Wohltemperiertes Klavierjának első kötetéből. Szvjatoszlav Richter játszik.
LEKONF: Das Wohltemperierte Klavier. A Zenei Kincsestárban Szvjatoszlav Richter játszott Bach prelúdium és fúgagyűjteményének első részéből. A műsort Marton Árpád szerkesztette.
