1-3. Vivaldi műveinek végeláthatatlan sorából ma három, ritkaság számba menő szólóhangszereikből eredően különleges hangzásvilágú koncertet játszunk le Jordi Savall és régizenei egyesülete, a Le Concert des Nations előadásában. A torinói könyvtárban őrzött Vivaldi-kéziratok jelen mappája olyanszerzeményeket rejtett a gyűjtemény felfedezéséig eltelt két évszázad során, amelyek mindegyikében a barokk kor népszerű vonós hangszere, a viola da gamba egyik vagy másik válfaja szerepel szólóhangszerként. Minthogy a legközelebbi rokonságot a mai brácsával mutató hangszer Vivaldi korában valódi vetélytársa volt a későbbi kifejlesztésű csellónak, nem csoda, hogy a velencei Vörös Papot színpompás invenciókra sarkallta. A hangszer iránti vonzalom Vivaldi atyai örökségének is nevezhető: Giovanni Battista Vivaldi az Ospedale dei Mendicanti zenemestereként hét gambából álló consortot vezetett már. A kissé már divatjamúlt – angol violaként, mi több: angol csellóként is ismert – hangszer újrafölfedezéséhez azonban egy további, sorsszerű körülmény vezetett: a Pietá árvaház az ifjabb Vivaldi felügyelete alatt álló zenei együttese 1706-ban hat hangszert kapott egy hagyaték folytán. Nem csoda, ha a koncertteremként is elhíresült tanintézmény külföldi látogatói hamarosan olyan koncertek élményét jegyezték föl útinaplójukban, amelyeken Vivaldi tálentumos növendékei „angol csellót” szólaltattak meg. Ezek között volt az 546-os jegyzékszámú A-dúr concerto is. Hegedűszólóját Manfredo Kraemer, gambaszólóját Jordi Savall játssza.
4-6. Az 579-es, B-dúr concerto egy jótevő temetési szertartására készülhetett az 1720-as években. Ki tudja, vajon nem épp a hangszergyűjtemény valamely gyarapítójának gyászszertartására-e? Parádés hangszerkiosztása mindenesetre erre is utalhat: az elsőhegedű mellett két szordinált oboát, a francia fafúvós, a salmoé egy vagy több példányát és három különböző hangfekvésű angol violát is felvonultat az elhunyt lelkiüdvéért fohászkodóban.
7-9. Végezetül Vivaldi egyik igen népszerű, az árvaház hangszereivel ugyancsak bőkezűen gazdálkodó concerto, az 555-ös jegyzékszámú D-Dúr „con molti stromenti” – azaz sok hangszerrel apelláló concerto következik, 1726-ból. Vivaldi hangpalettáján ezúttal három hegedű, egy vagy két oboa, két altfurulya, két magas gamba, két salmoé, két cselló és két csembaló szerepel – hogy a kíséretről ne is szóljunk.
LEKONF: A Zenei Kincsestárban Jordi Savall és a Le Concert des Nations együttese Antonio Vivaldi gambakoncertjeiből játszott. Műsorunkat Marton Árpád szerkesztette.
