Őrtüzek

Mohi Sándor filmrendező a Magyar Művészeti Akadémia felkérésére filmet készített In memoriam Hubay Miklós - Egy drámaíró drámája címmel. A neves dokumentumfilm-rendezőt a filmben szakértőként is megszólaló Erki-Szabóné Bognár Anna kérdezi Hubay életútjáról és a filmkészítés szempontjairól, körülményeiről.

A szerkesztő-riporter a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa.

Goffredo Mameli és Kölcsey Ferenc halhatatlan alkotásai; az olasz és magyar himnusz kapcsán, évfordulós érintettség okán, Dr. Madarász Imre irodalomtörténész, egyetemi tanár ad átfogó elemzést.

A magyar tengerészképzés első 150 éve „a magyar korona gyöngyszeméhez”, a magyar tengeri kijárathoz, Fiuméhez kötődik. A Mária Terézia által Triesztben alapított tengerészeti tanfolyam 1774-ben költözött át Fiumébe. 1848-ban a város, és vele együtt az iskola is horvát kézre került. Magyarországnak az 1867. évi osztrák–magyar kiegyezés után nyílt lehetősége önálló tengeri kereskedelem kialakítására, a magyar tengerészet megteremtésére. Ezért szükségessé vált a magyar tengerésztisztképzést. A két tengerészeti iskolát ekkor Királyi Tengerészeti Főtanoda néven egyesítették. 1894-ben a tengerészképző intézetet teljesen átalakították. Ekkor kapta a Magyar Királyi Tengerészeti Akadémia (Regia Ungarica Accademia Nautica) nevet, és ekkor kezdődött a magyar tengerészeti képzés virágkora. A Nautica magyar tengerhajózási vállalatok, a tengerészeti közigazgatás és a császári és királyi haditengerészet irányításához szükséges felső- és középvezető réteget képezte. Az akadémia az I. világháború kirobbanásakor élte fénykorát.

A magyar tengerészképzés történetéről, virágkoráról, a Nautica, a Magyar Királyi Tengerészeti Akadémia történetéről, Stekovics-Sirola Gyula tengerésztisztnek, a Nautica egykori tanulójának tengerészeti tevékenységéről Stekovics Rita történészt, társadalomkutatót kérdeztük.

A magyar kereskedelmi tengerhajózás, a magyar tengeri világ aranykora az 1868. évi magyar–horvát kiegyezés után érkezett el – miután Magyarország visszakapta Fiume városát –, és majd 50 évig tartott. A századfordulóra 11 magyar tengerhajózási vállalat 123 hajója bonyolított forgalmat Fiume és a világ kikötői között. A város 1913-ban a mediterrán térség ötödik legnagyobb és egész Európa tizedik legnagyobb kikötőjévé vált áruforgalmát tekintve.

Fiumén a középkor óta osztoztak az olaszok és a horvátok. Az olaszok a kereskedelem meghatározó szereplői voltak. Később is a város elitje maradtak, a Magyarországhoz történő csatolás támogatói, hiszen így elkerülhetőnek látták a város „elhorvátosodását”.
A magyar közvélemény a 19. század végén és a 20. század elején érzelmileg is nagyon erősen kötődött Fiuméhez, annak ellenére, hogy a magyarság mindig csak kisebbséget képviselt a városban. 1910-ben az 50 ezres város lakosságának mindössze 13%-a volt magyar. A horvátok és az olaszok idegenkedése, politikai ellenszenve, a városért folyó etnikai és kulturális küzdelem folyamatosan mérgezte a társadalmi és a politikai életet. A horvát közvélemény és politika soha nem fogadta el Fiume Magyarországhoz tartozását, az olaszok pedig magukat fiumeinek nevezvén erős regionális öntudatot, nemzettudatot építettek ki.

Dr. Ábrahám Barna történészt, az ELTE Román Filológiai Tanszékének habilitált egyetemi docensét az ellentmondásos fiumei magyar múltról, a fiumei magyar identitásról és kultúráról, három nemzet együttéléséről, a fiumei olasz identitásról, a fiumei magyar–olasz és magyar–horvát kapcsolatokról kérdeztük.

Fiume, a magyar tengeri kijárat elveszítését megbocsáthatatlan történelmi veszteségnek tekintjük. Az Adria északkeleti csücskében, a Kvarner-öbölben fekvő Fiumét III. Frigyes 1464-ben megvásárolta és a Habsburg Örökös Tartományok közé sorolta. III. Károly 1719-ben szabad kikötővárossá nyilvánította. Mária Terézia 1779. április 23-án különálló területként, corpus separatumként a várost a Szent Korona országaihoz csatolta. Ezzel deklarálta, hogy Fiume kormányzása közvetlenül Magyarországot illeti meg. 20 éves horvát fennhatóság után az 1868-as magyar–horvát kiegyezés értelmében három vármegyéért cserébe Magyarország visszakapta egyetlen tengeri kikötőjét. A Magyar Királyság tengeri kijáratának kereskedelmi, gazdasági fellendülése az 1867. évi osztrák–magyar kiegyezés után páratlan sikertörténet lett: Fiume fél évszázadra Magyarország iparának egyik fellegvára lett. A kiegyezés utáni magyar politika kereskedelmi létérdeknek és a magyarság megmaradása zálogának tekintette a kikötőváros Magyarországhoz tartozását. Az 1868-as magyar–horvát kiegyezés után 11 hajótársaság működött a városban. Az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Részvénytársaság 1881. december 21-én alakult meg, megtörve az osztrák tulajdonban lévő Lloyd Rt. egyeduralmát. 1894-től beszélhetünk a fiumei Magyar Királyi és Állami Tengerészeti Akadémiáról, a Nautikáról.

Dr. Ábrahám Barna történészt, az ELTE Román Filológiai Tanszékének habilitált egyetemi docensét első műsorunkban Fiuméről, a Magyar Királyság tengeri kijáratáról, Fiuméről, mint politikai, gazdasági, kereskedelmi kérdésről, és a gazdasági konkurenciaharc központjáról kérdeztük, és arról, hogy mit jelentett a kikötőváros a Magyar Királyság számára. Következő műsorunkban az olasz-fiumei identitásról, életérzésről, az olaszok regionális fiumei öntudatáról, nemzettudatáról és a magyar–olasz viszony megromlásáról beszélgetünk.

Az 1960-as években tömegesen érkeztek bevándorlók a volt gyarmatokról, illetve államközi munkaerő-kölcsönzési szerződések keretében. A befogadó államok a legalacsonyabb ingatlanárú környékeken szállásolták el őket, ahová a családegyesítések és a későbbi bevándorlási hullámok révén újabb tömegek érkeztek. Eközben a többségi társadalom tagjai fokozatosan kiköltöztek e negyedekből, így hol vegyesebb, hol homogénebb etnikai tömbök, párhuzamos társadalmak alakultak ki. Ma számos olyan városrészről tudunk Európában, amelyben a társadalmi kultúra eltér a többségi társadalom által lakott környékekétől, a szociális körülmények és a közbiztonság rosszabb, és ahol a hatóságok különleges protokollt követnek.

A Migrációkutató Intézet munkatársai, Sayfo Omar, Marsai Viktor és Veres Kristóf György Kié itt a tér? című, az MCC Press kiadásában 2024. februárban megjelent kötete tematikusan hasonlítja össze Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Hollandia, az Egyesült Királyság, Németország és Svédország bevándorlók lakta városrészeit. Dr. Sayfo Omárral, a Migrációkutató Intézet vezető kutatójával, az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézetének kutatójával, a kötet egyik szerzőjével beszélgettünk.

A Szent Ágoston-i „Szeress, és így tedd, amit tenni akarsz…” gondolat ihlette tízrészes sorozatban egy-egy szerzetes beszél szabadidős tevékenységéről, és ezen keresztül az életéről, Istennel való kapcsolatáról.

A filmsorozatot Mészáros Anett, a szerzetes-elöljárók irodájának (MSZKI) kommunikációs munkatársa és Bartos Bence operatőr készítette.

Augusztusban stúdiónk vendége volt az ötödik portréfilm szereplője: Kelényi Tamás József premontrei szerzetes, aki a "Megajándékozott vagyok" című rövidfilmben a természetről, az evezés szépségeiről is beszél.

A Szent Ágoston-i „Szeress, és így tedd, amit tenni akarsz…” gondolat ihlette tízrészes sorozatban egy-egy szerzetes beszél szabadidős tevékenységéről, és ezen keresztül az életéről, Istennel való kapcsolatáról.

A filmsorozatot Mészáros Anett, a szerzetes-elöljárók irodájának (MSZKI) kommunikációs munkatársa és Bartos Bence operatőr készítette.

Augusztusban stúdiónk vendége volt az ötödik portréfilm szereplője: Kelényi Tamás József premontrei szerzetes, aki a "Megajándékozott vagyok" című rövidfilmben a természetről, az evezés szépségeiről is beszél.