Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

ENYÉSZET ELLENI MŰVÉSZET | Utcaképek 17.

Az Utcaképekben a hétköznapok apró rezdüléseinek rögzítését olvashatjuk minden szerdán.  A szírnél A villamos megálló mögött van egy alacsony belmagasságú üzlet. Pálma alakú neonlámpák csábítják közelebb a járókelőket. A neonpálmák közt van egy kis liget az ablakon, ahol egy „Nyitva” felirat díszeleg. A nyitott szellőzőn kihallatszik a rádióból szóló pergő dobszó, amit egy idő után félbeszakít a bemondó. Valamiféle szabályokról számolhat be, de nem érteni pontosan miről beszél. Ha belép az ember a boltba, apró harangok csendülnek vidáman, jelezve a vásárló jöttét. A betérőnek ideje sincs megcsodálni a kedves hang forrását, mert tekintetét rabul ejti egy hatalmas faragott pult, rajta apró csont figurákkal, amik elefánt és teve formájúak. Mellettük egy nagy ébenfa dobozban fahéjas, gyömbéres és citromos cukorkákat rejtő rekeszek fekszenek. A pulttól balra ujjpercnyi gyöngyökből álló függöny egy másik helységet takar. Ebben a szobában a fal mentén nagy polcok állnak, raj
Legutóbbi bejegyzések

ENYÉSZET ELLENI MŰVÉSZET | Utcaképek 16.

Az Utcaképekben a hétköznapok apró rezdüléseinek rögzítését olvashatjuk minden szerdán.  Utcakép 16  Bizonyos kereszteződésekhez és kihajtókhoz kihelyeznek tükröket, melyek a sofőröket segítik a körültekintésben. Egy ilyen tükör található szilánkjaira törve az egyik budapesti temető bejáratánál. Szinte emlegetnem sem kell a babonát a szerencsétlenség és a törött tükör főszereplésével, hogy mindenkinek eszébe jusson. Talán pár napja történt, amikor néhány kisfiú kavicsokkal játszott a járdán. Ahogy ez a tükör eltörött, csupán használhatatlan cserepekké és póznává lett. Elveszett a lényeg, ahogy bizonyára megannyi apró szilánkja is. Arisztotelész szerint, a test és a lélek elválaszthatatlan, akárcsak az anyag és a forma. Milyen érdekes, hogy amint ez az egység felbomlik, például a halál beálltakor, mégis különválik ez az elválaszthatatlan. És mi is történik olyankor? Mikor a testet elhagyja a lélek, a test elpusztul, bomlani kezd. Lehet, hogy a test lényege a lélek? 

ENYÉSZET ELLENI MŰVÉSZET | Utcaképek 15.

Az Utcaképekben a hétköznapok apró rezdüléseinek rögzítését olvashatjuk minden szerdán, de  most Nagypéntek alkalmából exkluzív történettel jelentkezünk. Az utca mozdulatlan. Látszólag nem történik semmi. Vagy mégis?  Utcakép 15 Nagypéntek  Hallgatnak az utcák. Nem mozdul semmi, mintha a graffitivel telefirkált falak is éreznék, hogy ma valami nagy dolog történt. Egyedül a szél futkározik az üres városban. Mintha bújócskát játszana a városiakkal, de azok roppant jól elbújtak. Valahol egy templom tornyában ugyanez a pajkos hunyó éppen csak megsuhintja a haragot miközben a plébánost keresi alatta. A harang az érintésre lomha, halk, bűnbánó kondulással felel. Ma valami nagy dolog történt. Ha az utcán keresek párhuzamot, azt hiszem a természet aprócska reményhirdetőjét, mely a macska kövek közt kinőtt, az ember lemetszette, de a kis növény idővel ismét kifejlődik. Hasonlóan néz ki a kerti bokrok fiatalítása. A mai nap mi is metszük le a vadhajtásainkat, hogy harma

ENYÉSZET ELLENI MŰVÉSZET | Utcaképek 14.

Az Utcaképekben a hétköznapok apró rezdüléseinek rögzítését olvashatjuk minden szerdán.  Utcakép 14  Most, hogy beszorultam a lakásba, annyira nincs mit megfigyelnem, hogy úgy ismerem a lakás minden zugát, mint a tenyerem. Na, már most a tenyerem… Szóval egyik nap üldögéltem a fotelben és nem volt mit tennem. Csak forgattam a sápadt kezeim, és elnézegettem őket. Megszámoltam az ujjaim, memorizáltam az ujjlenyomatom, és felfedeztem egy apró sebet a jobb tenyeremen. Ahogy megpillantottam, az unalom olyan gondolatokat kezdett gyártani, hogy magam is eltátottam a szám.  Mindannyian rengeteg sebet, szálkát hordunk testünkben, lelkünkben. Fáj hozzáérnünk, vagy akárcsak rápillantanunk is, mégis várjuk, hogy magától begyógyuljon. Mert ugyebár a természet majd rendezi a dolgot.  Akinek állt már szálka a kezébe, vagy bármi ilyesmi sérülést szenvedett, tudja jól, – amellett, hogy ez katonadolog – hogy ezeket a hívatlan vendégeket ki szokás húzni, ha nem jön magától, hát az o

ENYÉSZET ELLENI MŰVÉSZET | Utcaképek 13.

Az Utcaképekben a hétköznapok apró rezdüléseinek rögzítését olvashatjuk minden szerdán.  Utcakép 13 Az élelmiszerüzletek polcán rakásban állnak a befőttesüveg tornyok, dugig gyümölccsel, savanyúsággal és mi egymással. Nagyon jól elállnak ezek hosszú időkig. Akár az üzlet akár az otthoni kamra polcán. Az emlékeinkre hajaz egy kicsit, hiszen a lelkünk mélyén hasonló polcokon hasonló üvegekben tárolunk megannyi emléket. Talán tényleg úgy működhet ez, mint egy befőtt. Nem a friss gyümölcsöt tesszük el szárastul az üvegbe, csak azt, amit szeretünk, vagy amire szükségünk van. Mi sem tudunk mindent megjegyezni. Feldaraboljuk, feldolgozzuk, befőzzük az élményeket, majd úgy raktározzuk el. Elraktározzuk, mert az emlékeinkből élünk. Gondoljunk csak az iskolai feleletre, ahol a tegnap befőzött biológia anyagot kell megkóstoltatnunk a tanárral. Persze szerencsénkre van különbség emlék és befőtt közt. A kamrából elővett lekvárt, ha használjuk, nem tesszük vissza az üvegbe. Szép is

Egy halasztó egyetemista naplója | 9. rész

ZéGeneráció új sorozata a #blog-on is olvashatóvá válik, de mindig csak aznap, amikor a következő rész elhangzik a rádióban... Olvassátok, s ha érdekel a folytatás, ma este 21:04-től hallgassátok meg a ZéGenerációban!   9. rész: Zavaró tényező zöld suzukival  Egy halasztó egyetemista legdrágább kincse az idő. Végre sikerül beosztani, mindennek megvan a maga helye, a hétköznapok kezdenek egy megszokott rend szerint haladni. De ekkor beüt a krach. Bekerül a képbe egy plusz ember, egy váratlan fordulat, ami felborítja az egész rendszert. Hívhatjuk szerelemnek vagy egyszerűen csak zavaró tényezőnek, a lényeg az, hogy a jól kialakított időbeosztás azonnal borul. Ráadásul az ember önszántából képes felborítani a precízen kicentizett rendszert. Normális ez? - kérdezhetjük teljesen jogosan és mielőtt elhamarkodott választ adnánk, gondoljuk csak gyorsan végig a dolgokat. A szerelem furcsa ügy. Egyrészt elveszi az ember eszét, másrészt meghozza. Képesek vagyunk őrültségekbe bocs

ENYÉSZET ELLENI MŰVÉSZET | Utcaképek 12.

Az Utcaképekben a hétköznapok apró rezdüléseinek rögzítését olvashatjuk minden szerdán.  Utcakép 12 A napokban lassan kezdett elcsendesedni a város. Na, nem úgy, mint a közönség akkor, mikor a színházi előadás előtt leveszik a fényt, inkább úgy, mint a tanóra alatt beszélgető diákok, akikre rászól a tanár, de a mondanivaló fontossága felülír minden tanári tekintélyt, így nem is az elcsendesedés, hanem inkább az elhalkulás szó jellemzi őket. Elhalkul, igen, ez jobb szó. A villamos nem aluszik, - s bár nem szendereg a robogás - mintha ritkábban csöngetne. Érdekes egybeesésnek tartom, hogy a jelenlegi helyzet ezzel a csendes mellékhatásával éppen nagyböjt időszakára esik. Mi is a nagyböjt lényege? Elmélyülés, kiengesztelődés, lemondás. A jelen szituáció magában hordozza mindhármat azt hiszem. Pilinszky János azt mondja, „a nagyböjt alázatra nevel”. Vajon tisztában vagyunk az alázat szó jelentésével? „Erény, mely képessé tesz arra, hogy az ember igazságának, teremtett voltán