Műsorújság

Jávor Béla: Ki akarok szállni Barátaimmal a párizsi merényletek utáni napon zarándokoltunk a szokásos havi egy alkalommal. A regéci vártól indultunk és Hejcéig gyalogoltunk. A nap őszi szelídséggel sütött, s ha megálltunk s visszanéztünk, a hegyeken csendes pára úszott, kicsit olyan volt a levegő, mintha homályos optikával fényképeztük volna, s a távolban ott ült a hegy tetején a regéci vár. Béke volt, nagy csend, csak a tudatunkban nem, hisz egész nap az okostelefonokon a párizsi terrordráma fejleményeit olvastuk és kommentáltuk. Egyetértettünk abban, hogy a gyilkosságokat nem szentesíti a vallási fundamentalizmus, de abban is, hogy senki vallását nem ízlésünk szerint való kigúnyolni, mert nem minden vallás rendelkezik keresztényi toleranciával és a Mt 5, 43-48-ban leírt és tanácsolt ellenség szeretetének javaslatával. Nehéz mit kezdeni egy olyan vallással, amely – már az Egri csillagokból tudjuk - a megölt ellenfelet szolgának képzeli a túlvilágon, hiszen az öngyilkos merénylő ideológiája megsemmisíti „az élet a legnagyobb érték” filozófiai tételét. A keresztény hit a földi életnél fontosabbnak véli az örök életet, a transzcendes világot, de senkit nem bíztat arra, hogy önként érjen oda mielőbb, sőt (helyesen) az öngyilkosságot bűnnek tartja, hiszen az életet – szüleinken át – az Isten adta, ezért csak ő dönthet annak végéről is. Mint láthatjuk a tendencia egyre rosszabb, előbb csak egy szerkesztőségben, most hét helyen egy városban, legközelebb majd hét városban robbantanak s a sor vége beláthatatlan. Ki tudunk szállni ebből a világból? Épp úgy nem, mint egy repülőgépből vagy egy hajóból, csak akkor, ha majd beérkezik a végállomásra, a mi vagy a világ végállomására. Egy hajóban utazunk mindazokkal, akik miatt lett ilyen a világ s ezek nem csak a gyilkosok, hanem, akik provokálják őket, akik ajtót nyitnak nekik hamis ideológiák okán, s azok is, akik képesek hajózásban járatlan embereket választani kapitánynak, első tisztnek és fedélzetmesternek. Mehetek én csobánci szőlőmbe, a bajai Duna-partra, a világból mégsem léphetek ki. Hiába mondanám: I want to get off, ez nem fog menni. S bár tudatosan nem szállok metróra, kerülöm a tömegrendezvényeket, de a gyilkos golyó elől nem bújhatok el, mert minden golyónak megvan a címzettje, mint egykor a behívó parancsnak, még akkor is, ha gazdája éveken át nem tud róla. - Kinek, mi van megírva – szoktuk volt mondani, ha valakit szerencsétlenség ér, tehát van a világban valami megfoghatatlan predestináció, hiába tehát az ostor ellen rugdalódzni, a végzetét senki sem kerülheti el. - Mit tehetünk? – legelőbb talán imádkozhatunk, amely nem is rossz perspektíva egy zarándokcsapat részére, de másoknak sem, hiszen a kérő ima a Mester szerint szükséges: „Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól. Mert ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18, 19-20). Az ima szükséges és eredményes, persze nem a kávéautomata működése szerint, bár ott sem jön ki minden esetben a pénz bedobása után a kávé. Sokszor a kérő ima sem ér célt, azt hiszem ilyenkor talán nem elég korrekt a bedobott pénzérménk, sokszor hamis, vagy lejárt érmével próbálkozunk. Persze mondhatnók, lám semmit sem ér a kérő ima, hiszen nincsen foganatja, tesz ránk a Jóisten, humbug az egész, segíts magadon, ne várj az Istenre! Mondhatnók ezt is, (sokan mondják is), csak semmi értelme, hiszen mire mennénk vele. Ha tudnánk amúgy Münchausen módra, saját hajunknál fogva kihúzni magunkat a gödörből, akkor rendben van. Addig azonban segítséget két helyről várhatunk, a Jóistentől és embertársainktól, akik segítőkészsége erősen függ az ő Jóistennel való viszonyuktól. I want to get off, ki akarok szállni. Utóbbi időben sokszor nézem azt a tanúsítványt, amely azt igazolja és mutatja, hogy mintegy tizenegy futballpályányi teleknek vagyok a tulajdonosa. Jó fekvésű telek, épp a Földre néz. Ugyanis a Holdon van. Egy barátomtól kaptam ötvenedik születésnapomra. Lehet, hogy erről már egyszer meséltem évekkel ezelőtt? Annál rosszabb, hogy újra azt kell gondolnom, hogy I want to get off! Ilyenkor csak azt felejtem el, hogy a Hold is a mi Földünké. Nincs kiszállás. Itt élned és halnod kell.

Az erdészetek azóta folyamatosan dolgoznak a kárelhárításon. Most ősszel eljött az erdőtelepítés ideje. Ennek folyamatáról Lomniczi Gergely, az Országos Erdészeti Egyesület főtitkára számol be.

Egy különleges galambfajtáról, egy középiskolásoknak szánt biztonságtechnikai vetélkedőről, a magyar kajak-kenu sportról és egy rendhagyó egészségmegőrző programról szól műsorunk.

A Magyarok Kenyere Program keretében Vas megyei gyermekotthonok és az egyházmegyei karitász is kapott lisztadományt. Szombathelyen rendezték az országos karizmatikus találkozót. Tevékenységénak huszonötödik évébe lépett a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem 150 éves fennállásának alkalmából szervezett zenei programról beszélgetünk. (Kép forrása: www.szfe.hu)

- Tizenharmadszor is Anilogue! A november 25. és 29. között megrendezésre kerülő népszerű animációs filmfesztivál idei díszvendége Szlovákia! Számtalan kísérőprogram, műhelymunka várja a filmvetítésekre érkező vendégeket az Uránia Nemzeti Filmszínházban, az ART+ Cinema moziban, a Puskin moziban és a Szlovák Intézetben. Hushegyi Gábort a budapesti Szlovák Intézet igazgatóját és Farkas Juli animációs filmrendezőt kérdezzük. - Újabb elismerés került fel a Szabadesés alkotóinak polcára. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének Filmkritikusok Szakosztálya a B. Nagy László-díjat Pálfi György rendezőnek és a film stábjának ítélte oda. Pusztai Ferenc producerrel beszélgetünk a Szabadesésről. - A mozik több hete vetítik A kis herceg című animációs filmet, a nézettségi adatok messze túlszárnyalják a forgalmazó előzetes várakozásait. Ezek szerint még mindig szeretjük ezt a mesét. De vajon miért? Mi lehet A kis herceg titka? Erre a kérdésre keressük a választ.

1. Az elmúlt hetek külpolitikai történéseit Vörös Szabolcs foglalja össze. 2. Folytatjuk múlt heti beszélgetésünket dr. Merkei Attila agrármárnökkel, a Százak Tanácsának tagjával, a vidékfejlesztés kérdéseiről, a szakképzés és a családi gazdaságok gyakorlati oktatásban betöltött szerepéről, az európai normákat figyelembevevő, versenyképes és sokszínű agrárstruktúra működtetéséhez szükséges szakember-igény megteremtésének kérdéseiről. Szerkesztő-műsorvezető: Sallai Éva.

Egy különleges galambfajtáról, egy középiskolásoknak szánt biztonságtechnikai vetélkedőről, a magyar kajak-kenu sportról és egy rendhagyó egészségmegőrző programról szól műsorunk.

Morris Blondel

Jávor Béla: Ki akarok szállni Barátaimmal a párizsi merényletek utáni napon zarándokoltunk a szokásos havi egy alkalommal. A regéci vártól indultunk és Hejcéig gyalogoltunk. A nap őszi szelídséggel sütött, s ha megálltunk s visszanéztünk, a hegyeken csendes pára úszott, kicsit olyan volt a levegő, mintha homályos optikával fényképeztük volna, s a távolban ott ült a hegy tetején a regéci vár. Béke volt, nagy csend, csak a tudatunkban nem, hisz egész nap az okostelefonokon a párizsi terrordráma fejleményeit olvastuk és kommentáltuk. Egyetértettünk abban, hogy a gyilkosságokat nem szentesíti a vallási fundamentalizmus, de abban is, hogy senki vallását nem ízlésünk szerint való kigúnyolni, mert nem minden vallás rendelkezik keresztényi toleranciával és a Mt 5, 43-48-ban leírt és tanácsolt ellenség szeretetének javaslatával. Nehéz mit kezdeni egy olyan vallással, amely – már az Egri csillagokból tudjuk - a megölt ellenfelet szolgának képzeli a túlvilágon, hiszen az öngyilkos merénylő ideológiája megsemmisíti „az élet a legnagyobb érték” filozófiai tételét. A keresztény hit a földi életnél fontosabbnak véli az örök életet, a transzcendes világot, de senkit nem bíztat arra, hogy önként érjen oda mielőbb, sőt (helyesen) az öngyilkosságot bűnnek tartja, hiszen az életet – szüleinken át – az Isten adta, ezért csak ő dönthet annak végéről is. Mint láthatjuk a tendencia egyre rosszabb, előbb csak egy szerkesztőségben, most hét helyen egy városban, legközelebb majd hét városban robbantanak s a sor vége beláthatatlan. Ki tudunk szállni ebből a világból? Épp úgy nem, mint egy repülőgépből vagy egy hajóból, csak akkor, ha majd beérkezik a végállomásra, a mi vagy a világ végállomására. Egy hajóban utazunk mindazokkal, akik miatt lett ilyen a világ s ezek nem csak a gyilkosok, hanem, akik provokálják őket, akik ajtót nyitnak nekik hamis ideológiák okán, s azok is, akik képesek hajózásban járatlan embereket választani kapitánynak, első tisztnek és fedélzetmesternek. Mehetek én csobánci szőlőmbe, a bajai Duna-partra, a világból mégsem léphetek ki. Hiába mondanám: I want to get off, ez nem fog menni. S bár tudatosan nem szállok metróra, kerülöm a tömegrendezvényeket, de a gyilkos golyó elől nem bújhatok el, mert minden golyónak megvan a címzettje, mint egykor a behívó parancsnak, még akkor is, ha gazdája éveken át nem tud róla. - Kinek, mi van megírva – szoktuk volt mondani, ha valakit szerencsétlenség ér, tehát van a világban valami megfoghatatlan predestináció, hiába tehát az ostor ellen rugdalódzni, a végzetét senki sem kerülheti el. - Mit tehetünk? – legelőbb talán imádkozhatunk, amely nem is rossz perspektíva egy zarándokcsapat részére, de másoknak sem, hiszen a kérő ima a Mester szerint szükséges: „Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól. Mert ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18, 19-20). Az ima szükséges és eredményes, persze nem a kávéautomata működése szerint, bár ott sem jön ki minden esetben a pénz bedobása után a kávé. Sokszor a kérő ima sem ér célt, azt hiszem ilyenkor talán nem elég korrekt a bedobott pénzérménk, sokszor hamis, vagy lejárt érmével próbálkozunk. Persze mondhatnók, lám semmit sem ér a kérő ima, hiszen nincsen foganatja, tesz ránk a Jóisten, humbug az egész, segíts magadon, ne várj az Istenre! Mondhatnók ezt is, (sokan mondják is), csak semmi értelme, hiszen mire mennénk vele. Ha tudnánk amúgy Münchausen módra, saját hajunknál fogva kihúzni magunkat a gödörből, akkor rendben van. Addig azonban segítséget két helyről várhatunk, a Jóistentől és embertársainktól, akik segítőkészsége erősen függ az ő Jóistennel való viszonyuktól. I want to get off, ki akarok szállni. Utóbbi időben sokszor nézem azt a tanúsítványt, amely azt igazolja és mutatja, hogy mintegy tizenegy futballpályányi teleknek vagyok a tulajdonosa. Jó fekvésű telek, épp a Földre néz. Ugyanis a Holdon van. Egy barátomtól kaptam ötvenedik születésnapomra. Lehet, hogy erről már egyszer meséltem évekkel ezelőtt? Annál rosszabb, hogy újra azt kell gondolnom, hogy I want to get off! Ilyenkor csak azt felejtem el, hogy a Hold is a mi Földünké. Nincs kiszállás. Itt élned és halnod kell.

1. Az elmúlt hetek külpolitikai történéseit Vörös Szabolcs foglalja össze. 2. Folytatjuk múlt heti beszélgetésünket dr. Merkei Attila agrármárnökkel, a Százak Tanácsának tagjával, a vidékfejlesztés kérdéseiről, a szakképzés és a családi gazdaságok gyakorlati oktatásban betöltött szerepéről, az európai normákat figyelembevevő, versenyképes és sokszínű agrárstruktúra működtetéséhez szükséges szakember-igény megteremtésének kérdéseiről. Szerkesztő-műsorvezető: Sallai Éva.

1-7. A Zenei Kincsestárban eleink muzsikái között barangolunk a Mandel Kvartett fölvételeinek segítségével. Az összeállítás főszereplője az a hangszer, amely áthidalta a társadalmi különbségeket, hiszen parasztlakodalmakban éppúgy megzendítették, mint Vivaldi korának fényűző koncerttermeiben. E hangszer a tekerő, más néven tekerőlant, népiesen a nyenyere. Mandel Róbert és együttese a következőkben a hangszer sokoldalúságát villantja föl, hisz mifelénk Mikulás-dalként ismert, korabarokk reneszánsz chansont éppúgy hallhatunk, mint barokk concertót vagy épp lengyel, román, ukrán és dunántúli magyar népzenét.