Jávor Béla olvassa fel írását. - Jánoska-eresztés.
Szépapám, ükapám halász volt a bajai Dunán, amikor az általuk vezetett halász kompániák bérbe vették a Dunának e szakaszát a Kalocsai érsektől. Gyerekkoromban Baján, a Sugovicán kis horoggal sneciztem, s ha egy este fogtam a bátyámmal tizet-huszat, nagyanyám gyorsan megsütötte őket és vacsorára megettük. Nagyszüleim hetente kétszer ettek halat, pénteken, mert böjti nap, és még egyszer. Legtöbbször halászlét, de volt ott sült is, rántott is és annyi, amennyi félét az emberi lelemény feltalált valaha.
Baján, a szülővárosomban az egyik városrésznek, épp a Duna-parton Szent János-város a neve. Ott áll Nepomuki Szent János kápolnája. E XIV-ik században élt szent a királyné gyóntatója volt, és a féltékeny Vencel király ki akarta szedni belőle, mit gyónt nála a királyné, de ezt megmondani János nem volt hajlandó. Így aztán a király megkínoztatta, majd a Károly hídról a Moldvába dobta, ahol vértanúságot szenvedett. János ezért a vízzel kapcsolatos foglalkozások védőszentje. Halászok, fuldoklók, hajósok, vizimolnárok kérik segítségét. Ő a gyónási titok szentje is, hisz vértanúsága ehhez kötődik, teste a prágai Szent Vitus székesegyházban lelt örök nyugodalmat.
Miért mondom ezt el? Mert Baján, minden évben, Nepomuki Szent János május 16-ikai ünnepéhez kötik azt az ünnepséget, amit Jánoska-eresztésnek neveznek, és évszázada szokássá vált Baján, kivéve a kommunista időszakot, de nagyszüleim minden május 16-ikán még a rossz években is megemlékeztek róla.
Ilyenkor a bajaiak kisétálnak a Szent János-i városrészbe, ahol a kápolnában este misét mondanak, majd egy igazi vidéki banda áll elő, dobbal, trombitával, harsonával, tangóharmonikával, és lassan zenélve elindulnak a Sugovica irányába. Mögöttük hozzák a szent szobrát is markos legények, és az ünnepi menet hosszú sorokban - a jó bajaiak által követve - lassan kisétál a Sugovicához. A szent menet este hét után ér ki a Sugovica partra, ahol vár minket egy feldíszített hajó, ahová ünnmepélyesen átviszik a szent szobrát, és elhelyezik a hajó orrában. Felszáll a zenekar is és a népek jó része, de az igazi a környezet. Ladikok, motorcsónakok, kajakok és más vizijárművek sokasága veszi körül a hajót, mindegyiken lampionok sokasága, bennük gyertya vagy lámpás; és amikor a hajó egyet dudálva elindul, a sok vízi jármű -, benne halászok, hajósok vagy csak egyszerű bajaiak, akik tisztelik a szentet, tisztelik a tradíciót és tisztelik városukat - követi a szent útját, amint lassan és méltóságtaljasen beúszik a város öblébe. Ez a Szentháromság-tér alatt van, a Halászparton, ahol addigra több ezer ember gyűlik össze, akik a szentet fogadják, segítségét kérik: oltalmazza meg a halászokat, hajósokat, és azt a várost, amely évszázadok óta halászik és hajózik, vízimalmokat épít, és egy a vízzel.
Nepomuki Szent János az egyik legnépszerűbb hazai szent is, hiszen jellegzetes szobra, ahogy a keresztet karjára fekteti, hány, de hány magyar hídon, folyóparton áll, jelezvén, hogy János tisztelete oly régi és oly erős, mint kevés szenté e honban.
Ki tudja, miért lett e cseh vértanú Magyarországon is ily népszerű, hogy majd mindegyik helységben, ahol víz található, ő is ott van, s így május közepén gondolkodni ad nekünk időt, majd' hét évszázaddal később élt utódoknak, akik már nemhogy a gyónási titkot, de magát a gyónást sem ismerik, s akik halat alig három kilót sem esznek évente. Akik már nem tudnak személyhajóval Bajára utazni, mert nem indít járatot a Mahart; akik között már egy vizimolnár sincsen, hiszen nincs egyetlen vizimalom sem a magyar folyókon, de mégis itt van köztünk János, ez a jellemes cseh férfi.
Pilzentől, a híres sörfőzdétől délkeletre ma is ott található Nepomuk, amely helység senki másról, de egykor élt szülöttjéről ma is híres. És híres Baja is, ahol minden május 16-ikához legközelebbi szombaton, így holnap is, lesz Jánoska-eresztés, ahogy azt a bajaiak hívják. Beeresztjük Jánoskát nemcsak a város szívébe, de a mi szívünkbe is.
Én is ott leszek unokáimmal. Aki teheti, jöjjön el.
