Műsorújság

"A magyar ember szereti keresni az igazságot. De nem szereti megtalálni. És ha mégis megtalálja, mindjárt beleun: ejnye, de kellemetlen pofája van." - Ezt Mikszáth írta az Új Zrinyiászban. Mi magyarok Mikszáth szerint addig keressük az igazságot, amíg egyszer csak szembe nem találjuk magunkat vele, de akkor rögtön beleununk, mert az igazság sokszor rajtunk csattan. Hosszú hetek óta dolgozik egy bizottság a Semmelweis egyetemen. Alig féltucat komoly ember, többnyire neves professzorok, akiknek kiléte persze titok, mert megbizatásuk kényes. Ők azok, akik most egy több évtizedes disszertációt olvasnak. Régi papír, régi kötéstábla, régi szöveg, senki sem foglalkozna vele, ha nem éppen a jelenlegi államelnök neve alatt jelent volna meg. Mint ahogy az én 1973-ban írt disszertációm is az Egyetem téren valahol egy szekrény mélyén fekszik, pedig annak a témája érdekesebb volt: Jog és igazságosság. A jelenlegi államelnök az újkori olimpiai játékok történetét elemzi, sajnálatos módon egyes újságok szerint nem teljesen saját kútfejéből. (Jut eszembe egykori orosz tanárom, Póka Endre, aki ha a feleltetésnél jó választ hallott, nyomban feltette a kérdést: - Ezt saját kútfődből merítetted fiam? Mire a megkérdezett boldogan rávágta az igent. Erre a tanár úr: - És magas volt a vízállás?) Hogy mennyire volt a vízállás magas, ezt tanulmányozza most a bizottság. Egyes hírek szerint nem a tanulmányozás visz el sok időt, mert a disszertáció többsége egy bolgár szerző, meg egy német professzor szó szerinti munkája. A hosszabb munka oka a helyzet kényessége. Különösen mostanság, amikor Németországban előbb egy miniszter bukott meg és mondott le plágium miatt, majd nemrég maga a német államelnök más okból, de bizonyítván, hogy igazi demokráciákban a bűnt bűnhődés követi, ahogy azt egykor Fjodor Mihajlovics megírta. Többek szerint nincs az a vizsgálóbiztos professzor, aki ha a plágium ténye evidens, felvállalná a szerecsenmosdató szerepét, mások szerint mindig van olyan ember, aki mindenre kapható. S persze ne felejtsük, de lehet, hogy az elnöknek igaza van. Persze van egy jó magyar mondás (nem a mikszáthi), hanem hogy "Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél". Igaz, hogy Horn Gyula paletta helyett spalettát mondott, de azért egy államelnöknek legalább helyesen írni kellene tudni. Nyelvtanilag is, meg etikailag is. Mert ha nem tud, az nagyon kínos. Kínos rá nézve, még kínosabb arra nézve, aki kinevezte, de legkínosabb Magyarországra. Azt mondják az a gyógyszer, amelyik minden bajra jó, az semmire se jó. Radó Polikárp, egykori teológia tanárom a Hittudományi Főiskolán mondta volt: - Aki egy körben mindenki felé hajlong, az közben mindig valaki felé a fenekét mutatja. Aki minden korszakban és rendszerben sikeres, a víz felszínén maradó ember, az nem tűnik elvekben hűségesnek, az nem ismeri a mellőzöttség léleknemesítő érzését és nem tapasztalta meg sosem a mélység után feltörő katharzist. És talán jó, ha elgondolkodunk mi is azon, hogy választásainknál nem feltétlen az a legjobb személy, akitől a legnagyobb engedelmességet várhatjuk, mert néha a legolcsóbb termék lesz a legdrágább. Mit mond az ókori bölcs, Xenophón? "De megemlítek neked, Szimonidész, még egy szörnyű csapást, ami a türannoszokat sújtja. Ők ugyanolyan könnyen felismerik, hogy ki a bátor, ki a bölcs, és ki a vezető személyiség, mint a többi ember. De ahelyett, hogy tisztelnék őket, inkább tartanak tőlük, nehogy a bátor vakmerően szabadságért kiáltson, a bölcs terveket kovácsoljon, az igazságost pedig a tömeg megkedvelje és vezérének követelje… Ha pedig félelmeik miatt megszabadulnak az ilyen emberektől, ki más marad mellettük, mint ... a gyávák és a szolgalelkűek? ... A gyengékben (azért bízhatnak), mert ellenállás nélkül élvezhetik felettük a hatalmukat, a szolgalelkűekben pedig azért, mert azok magukat sem tartják méltónak arra, hogy szabadok legyenek.... Bizony nem akármilyen csapás ez, hogy egészen másokat tartunk kiváló férfiaknak, mint akiket kényszerűségből a szolgálatunkba kell fogadnunk". Most már érthető, miért nem akarja a magyar ember megtalálni az igazságot. Mert olyan ronda pofája van.

Tisztaság, hitelesség, nagylelkűség, bizalom, stílus, kegyelem. Ezek azok a fogalmak, melyekkel jellemezhető a Tiszta Szívet, Tiszta Divatot magába foglaló Pure Fashion képzés, melyet 14-18 év közötti fiatal lányoknak tartanak.

Elszállították Mednyánszky László Virágzó mandulafa című festményét a Móra-múzeum díszterméből: a remekművet idén tavasszal Szentendrén állítják ki. Mednyánszky László Virágzó mandulafa című festménye eleven, szinte izzó színeivel a Móra Ferenc Múzeum dísztermének egyik igazi ékköve. A két méter magas és közel két és fél méter széles olajfestmény 1902-ben készült, Mednyánszky tájképeinek egyik kiemelkedő darabja. A Virágzó mandulafát Szentendrén egy időszaki kiállításon láthatja majd a Pest megyei közönség. A remekmű mellett a Móra-múzeum képzőművészeti gyűjteményének több kiemelkedő darabja is szerepel a tárlaton: több Csók István-, Iványi Grünvald Béla- és Vaszary János-alkotást is kiállítanak majd. (információ és fotó : Móra Ferenc Múzeum )

Hogyan készül és miért jó hatású a vajból és tejföjből készült szappan? Milyen termék a mézharmat, s mire hatékony a galagonyaméz? A csodálatos feketeszeder borecet kúra - a baktériumok ellensége.

Hangmérnök: Horváth János. Zenei szerkesztő: Dévény Mária. Szerkesztő: E. Román Kata. Rendező: Sárospataki Zsuzsanna

Hangmérnök: Horváth János, zenei szerkesztő Dévény Mária, rendező: E. Román Kata.

1. 75 éve, 1937 márciusában jött létre a Márciusi Front. Salamon Konrád történésszel, a korszak kutatójával Pécsi Krisztina beszélget. 2. A Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet szaktárgyi továbbképzése kapcsán dr. Várkonyiné Mihályi Anikó tantárgygondozóval a pedagógus továbbképzésekről, Pethőné Nagy Csillával, a Pécsi Tudományegyetem Babits Gyakorló Gimnázium és Szakközépiskola szakvezető tanárával, tankönyvcsaládok és módszertani kézikönyvek szerzőjével, Szendrődy Dorottyával és Posta Istvánnal, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium magyartanáraival a befogadóközpontú irodalomoktatás megvalósításáról beszélget Sallai Éva.

Ma Dexter Gordon, Bill Evans és Archie Shepp felvételei forognak.

Filmes magazinunkban az I.Ökumenikus Diákfilmszemlét és az Ebony Afrikai Egyesület antirasszista filmhetének a kínálatát ajánljuk figyelmükbe.

Tisztaság, hitelesség, nagylelkűség, bizalom, stílus, kegyelem. Ezek azok a fogalmak, melyekkel jellemezhető a Tiszta Szívet, Tiszta Divatot magába foglaló Pure Fashion képzés, melyet 14-18 év közötti fiatal lányoknak tartanak.

"A magyar ember szereti keresni az igazságot. De nem szereti megtalálni. És ha mégis megtalálja, mindjárt beleun: ejnye, de kellemetlen pofája van." - Ezt Mikszáth írta az Új Zrinyiászban. Mi magyarok Mikszáth szerint addig keressük az igazságot, amíg egyszer csak szembe nem találjuk magunkat vele, de akkor rögtön beleununk, mert az igazság sokszor rajtunk csattan. Hosszú hetek óta dolgozik egy bizottság a Semmelweis egyetemen. Alig féltucat komoly ember, többnyire neves professzorok, akiknek kiléte persze titok, mert megbizatásuk kényes. Ők azok, akik most egy több évtizedes disszertációt olvasnak. Régi papír, régi kötéstábla, régi szöveg, senki sem foglalkozna vele, ha nem éppen a jelenlegi államelnök neve alatt jelent volna meg. Mint ahogy az én 1973-ban írt disszertációm is az Egyetem téren valahol egy szekrény mélyén fekszik, pedig annak a témája érdekesebb volt: Jog és igazságosság. A jelenlegi államelnök az újkori olimpiai játékok történetét elemzi, sajnálatos módon egyes újságok szerint nem teljesen saját kútfejéből. (Jut eszembe egykori orosz tanárom, Póka Endre, aki ha a feleltetésnél jó választ hallott, nyomban feltette a kérdést: - Ezt saját kútfődből merítetted fiam? Mire a megkérdezett boldogan rávágta az igent. Erre a tanár úr: - És magas volt a vízállás?) Hogy mennyire volt a vízállás magas, ezt tanulmányozza most a bizottság. Egyes hírek szerint nem a tanulmányozás visz el sok időt, mert a disszertáció többsége egy bolgár szerző, meg egy német professzor szó szerinti munkája. A hosszabb munka oka a helyzet kényessége. Különösen mostanság, amikor Németországban előbb egy miniszter bukott meg és mondott le plágium miatt, majd nemrég maga a német államelnök más okból, de bizonyítván, hogy igazi demokráciákban a bűnt bűnhődés követi, ahogy azt egykor Fjodor Mihajlovics megírta. Többek szerint nincs az a vizsgálóbiztos professzor, aki ha a plágium ténye evidens, felvállalná a szerecsenmosdató szerepét, mások szerint mindig van olyan ember, aki mindenre kapható. S persze ne felejtsük, de lehet, hogy az elnöknek igaza van. Persze van egy jó magyar mondás (nem a mikszáthi), hanem hogy "Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél". Igaz, hogy Horn Gyula paletta helyett spalettát mondott, de azért egy államelnöknek legalább helyesen írni kellene tudni. Nyelvtanilag is, meg etikailag is. Mert ha nem tud, az nagyon kínos. Kínos rá nézve, még kínosabb arra nézve, aki kinevezte, de legkínosabb Magyarországra. Azt mondják az a gyógyszer, amelyik minden bajra jó, az semmire se jó. Radó Polikárp, egykori teológia tanárom a Hittudományi Főiskolán mondta volt: - Aki egy körben mindenki felé hajlong, az közben mindig valaki felé a fenekét mutatja. Aki minden korszakban és rendszerben sikeres, a víz felszínén maradó ember, az nem tűnik elvekben hűségesnek, az nem ismeri a mellőzöttség léleknemesítő érzését és nem tapasztalta meg sosem a mélység után feltörő katharzist. És talán jó, ha elgondolkodunk mi is azon, hogy választásainknál nem feltétlen az a legjobb személy, akitől a legnagyobb engedelmességet várhatjuk, mert néha a legolcsóbb termék lesz a legdrágább. Mit mond az ókori bölcs, Xenophón? "De megemlítek neked, Szimonidész, még egy szörnyű csapást, ami a türannoszokat sújtja. Ők ugyanolyan könnyen felismerik, hogy ki a bátor, ki a bölcs, és ki a vezető személyiség, mint a többi ember. De ahelyett, hogy tisztelnék őket, inkább tartanak tőlük, nehogy a bátor vakmerően szabadságért kiáltson, a bölcs terveket kovácsoljon, az igazságost pedig a tömeg megkedvelje és vezérének követelje… Ha pedig félelmeik miatt megszabadulnak az ilyen emberektől, ki más marad mellettük, mint ... a gyávák és a szolgalelkűek? ... A gyengékben (azért bízhatnak), mert ellenállás nélkül élvezhetik felettük a hatalmukat, a szolgalelkűekben pedig azért, mert azok magukat sem tartják méltónak arra, hogy szabadok legyenek.... Bizony nem akármilyen csapás ez, hogy egészen másokat tartunk kiváló férfiaknak, mint akiket kényszerűségből a szolgálatunkba kell fogadnunk". Most már érthető, miért nem akarja a magyar ember megtalálni az igazságot. Mert olyan ronda pofája van.

Elszállították Mednyánszky László Virágzó mandulafa című festményét a Móra-múzeum díszterméből: a remekművet idén tavasszal Szentendrén állítják ki. Mednyánszky László Virágzó mandulafa című festménye eleven, szinte izzó színeivel a Móra Ferenc Múzeum dísztermének egyik igazi ékköve. A két méter magas és közel két és fél méter széles olajfestmény 1902-ben készült, Mednyánszky tájképeinek egyik kiemelkedő darabja. A Virágzó mandulafát Szentendrén egy időszaki kiállításon láthatja majd a Pest megyei közönség. A remekmű mellett a Móra-múzeum képzőművészeti gyűjteményének több kiemelkedő darabja is szerepel a tárlaton: több Csók István-, Iványi Grünvald Béla- és Vaszary János-alkotást is kiállítanak majd. (információ és fotó : Móra Ferenc Múzeum )

Hangmérnök: Horváth János. Zenei szerkesztő: Dévény Mária. Szerkesztő: E. Román Kata. Rendező: Sárospataki Zsuzsanna

1. 75 éve, 1937 márciusában jött létre a Márciusi Front. Salamon Konrád történésszel, a korszak kutatójával Pécsi Krisztina beszélget. 2. A Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet szaktárgyi továbbképzése kapcsán dr. Várkonyiné Mihályi Anikó tantárgygondozóval a pedagógus továbbképzésekről, Pethőné Nagy Csillával, a Pécsi Tudományegyetem Babits Gyakorló Gimnázium és Szakközépiskola szakvezető tanárával, tankönyvcsaládok és módszertani kézikönyvek szerzőjével, Szendrődy Dorottyával és Posta Istvánnal, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium magyartanáraival a befogadóközpontú irodalomoktatás megvalósításáról beszélget Sallai Éva.

1-5. Egy héttel ezelőtt Carl Philipp Emmanuel Bach alakját idéztük meg a Zenei Kincsestár régizenei válogatásában. A XVIII. század zenei őrségváltásainak jellegzetes példája, mennyit változott a kifejezés és az ízlés egyetlen nemzedék életében. A gáláns szerző, aki keresztapját, Telemannt követte a hamburgi karnagyi stallumban, most épp e neves rokonnak adja át a helyét. Telemann márpedig vérbeli barokk kamarazenével jelentkezik. Annak is egyik ínyenc, fúvós vonulatából mutatunk be két példát a Concentus Musicus Wien és Nikolaus Harnoncourt felvételéről. A fúvós hangszerek és a fúvósjáték meglepően sokat fejlődött e korszakban, és a komponisták igyekeztek lépést tartani a fejlődéssel, ami igencsak megfelelt a barokk ínyenc, szeszélyes hangzás iránti vonzódásának. A most következő, ünnepi fényű F-dúr darab egyesíti a franciás szvit és a német nyitány formai elemeit. A két kürtszólista: Hermann Rohrer és Horst Fischer. 6-8. A következő Telemann-concerto három oboaszólóra íródott, B-dúrban. Akusztikus rokonságuk okán divat volt az oboa és a hegedű párosítása sőt olykor cseréje is, így nem meglepő, hogy a három oboa mellé ebben a versenyben három hegedű társul. Az ínyenc hangszerelés különösen a lassútételben szembeszökő. A szólisták: Jürg Schaeftlein, Karl Gruber és Bernhard Klebel.