Műsorújság

Gyermek- és ifjúkorom faluja, a Vas megyei Andrásfa körbe van kerítve. Almáskertekkel. Ezzel még nem lenne nagyobb baj, sőt. Ennek csak örvendeni lehetne. Számomra pedig külön igazolás is, hiszen a múlt század elején, néptanítóként a nagyapám honosította meg az almatermesztést a Vasi Hegyhát ezen táján. Hanem a dróthálóval fedett almáskerteket köröskörül vastag, sűrű fonatú drótkerítések védik. Két méternél is magasabbak. A dombtetőről körbepillantva, mintha egy nagy büntető táborra látna szem. Ki van itt börtönben? A gyümölcsös? Az alma? Vagy a falu? Nem kétséges, 1990 után a megszorult és meggondolatlan gazdák eladták külföldieknek a földjeiket. Külön erre szakosodott kerítők kísértették őket, akadt közöttük még körzeti orvos is. Aki akkor írta fel a kért gyógyszert, ha a gazda hozzájárul a frissen visszakapott földje eladásához. Lehetett volna több eszük, több tartásuk a gazdáknak - a külföldi szerencselovagoktól kapott pénz helyett gondolhattak volna a jövőjükre. De nem igen gondoltak, mert fél évszázad alatt elszoktak attól, hogy urai lehetnek a saját sorsuknak. Néhány kivételtől eltekintve, felkínálták tehát a lehetőséget arra, hogy sokhektáros nagybirtokok vasgyűrűjébe zárják ezt az Árpád-kori magyar falut. És most, két évtized múltán ébrednek rá igazán, hogy védtelenek és kiszolgáltatottak lettek az őseik földjén. Faluszéli házában Kaczor Tibor, egykori iskolatársam el-elcsukló hangon mondja el a történetét. Tizenegy éves kora óta méhészkedik - és nemcsak a megélhetésért, hanem szerelemből is. A méhek neki barátai, küzdőtársai, családtagjai. Negyven boconádi kaptárát mutatja a hátsó kertben, mindeniket a saját kezével építette. Mindenikben tizenöt-tizenhatezer zümmögő, szorgalmatos lakos élt. Mint a mesebeli Mézesvárosban. De nem a mesék idejét éljük most, egyáltalán nem. 1990 után Tibor ugyan egyetlen négyszögölt sem adott el a földjéből, sőt, azóta még vett is hozzá néhány hektárt. Ám a házának, a kertjének közelében ott az egyik nagybirtok, a drótsövényes gyümölcsöskert. A Fruchtpark Kft birodalma. Mint valami erődítmény. És ebben az erődítményben permeteznek. Évente tucatnál is többször. Múlt év tavaszán is permeteztek. Gyermekek és öregek lettek rosszul a faluban. Tibor kijáró méheinek pedig jó része áldozatul esett. Hat-hétezer méhecskéje pusztult el. Tibor - tanú jelenlétében - azonnal mintát vett az almáskert-erődítmény tövében, és szakvéleményért a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalhoz fordult. Miként a papírokban olvastam: a szakértők a növénymintában 1,88 mg/kg klórpiritfosztot találtak. Tehát élőlényekre veszélyes mérget. Kaczor Tibor azonban ezt a hetvenezer forintba kerülő szakvéleményt kitűzhette a kalapja - a méhészkalapja - mellé. Mert a Hivatal közölte mindjárt, hogy neki további tennivalója nincs: a károsult forduljon a károkozóhoz. Tibor megkereste az osztrák tulajdonú Fruchtpark Kft. ügyvezetőjét, aki megadta az ügyvédje címét. Pereskedjen, ha akar! Felhívtam én is a Fruchtpark Kft. ügyvezető igazgatónőjét. Elmondom, hogy Kaczor Tibor a győrvári jegyzőségen regisztrált méhész, de onnan semmiféle értesítést nem kapott a permetezésről. A válasz: "Kaczor úrnak elpusztult, igazolatlanul egy-két marék méhe!" Különben pedig a Kft-nek semmiféle permetezést bejelentő kötelezettsége nincs. Akkor permeteznek, amikor akarnak. - Magát pedig beperlem zaklatásért! - mondta a hölgy, és lenyomta a mobiltelefonja gombját. Idén tavasszal megint permeteztek a gyermekkori falumban. Minden - egyébként kötelező - értesítés nélkül. Kaczor Tibor negyvenkaptárnyi méhéből odaveszett huszonöt kaptárnyi. A permetezők még a múlt évben kiszabott bírságot sem fizették meg - megfellebbezték a hatósági határozatot. Nehéz dolguk nincsen. Ügyvédjük van, a hatóság tutyimutyi, a bíróság lassú. A környékbeli falvakban még tíz méhész siratja a méheit. Nem védi meg őket senki. Az új parlamentnek már a múlt évben törvényt kellett volna hoznia a permetezés bejelentésének kötelezettségéről. A szigorú számonkérésről. No meg arról, hogy a szakvéleményéért pénzt kérő hivatal késedelem nélkül indítson eljárást - hivatalból. És a törvény erejével büntessék meg példásan a méhek gyilkosait, az emberek megbetegítőit. Nem történt semmi. Hull a permet. Hull a körülkerített, kiszolgáltatott, árvaságra hagyott magyar falvakra.

Állandó döntéshozatal, hogy melyik kereszthivatkozásra kattintsak, melyikre nem. Szkennelő olvasás. Mindig új és új olvasat. Hagyományos regényekhez, újságcikkekhez képest hihetetlen nagy változást hoznak az interneten olvasható szövegek. Mi a hipertext és milyen változásokat hoz a szöveg szerkesztésében? Hogyan alakul a szerző és olvasó kapcsolata? Milyen lesz a jövő: aki kimarad, lemarad? Mindezekről kérdeztük Szűts Zoltánt, a Kodolányi János Főiskola Kommunikáció- és Médiatudományi Intézetének docensét. Bár az interneten nyelvhelyességi kérdések gyakran háttérbe szorulnak, mégis fontos ezen a demokratikus felületen is figyelni a szép beszédre, a helyes szórendre. Ahogy a médiában is. H. Tóth Tibor Mégis és azonban című jegyzetét hallhatják. A nagypapa által kitalált történetek, az édesanya által énekelt dalok, az apuka által felolvasott mesék… Egyre ritkábban kapják meg a kisgyerekek ezeket. Ehelyett minden szobában szól a televízió, a mesét az internetről töltik le. Pedig így komoly hátrányból indulnak a beszéd elsajátítása terén. Fábián Zsuzsanna logopédus, beszédtanártól előző műsorainkban a megkésett beszédfejlődésről hallottunk. Megtudtuk, hogy ha a gyerek két éves korára nem használja helyesen a tárgyak nevét és nem teszi fel az első kérdéseket, akkor szakemberhez kell fordulni. Ha az orvosi vizsgálatok után kiderül, hogy nincs baj a hallásával és nincs értelmi sérülés sem, akkor a szülők gyakran felteszik a kérdést, hogy akkor miért nem beszél a gyerek? Fábián Zsuzsannát az okokról kérdeztük.

Hogyan kommunikáljunk gyermekünkkel a beszéd előtt? Miképpen fejezheti ki magát egy néhány hónapos gyermek, hogy az édesanyja értse, ha éhes, fáradt , vagy szeretne még játszani. A megoldás a baba-mama jelbeszédben lehet.

A műsort Horváth János hangmérnök, Bögös Henrietta zenei szerkesztő és Sárospataki Zsuzsanna rendező készítette.

A műsor vendégei: - Molnár V. József néprajzkutató a Pünkösdről - Ruttka ferenc festő - Böszörményi Gergely a Református Zenei Fesztiválról - Kovács Attila Zoltán irodalomtörténész

Hogyan kommunikáljunk gyermekünkkel a beszéd előtt? Miképpen fejezheti ki magát egy néhány hónapos gyermek, hogy az édesanyja értse, ha éhes, fáradt , vagy szeretne még játszani. A megoldás a baba-mama jelbeszédben lehet.

Közreműködik: Jónás Gabriella, Lázár Csaba, Borbély T. András és Nikl János. A műsort Horváth János, Dévény Mária, Sárospataki Zsuzsanna és Poór Tünde készítette.

A műsort Horváth János hangmérnök, Bögös Henrietta zenei szerkesztő és Sárospataki Zsuzsanna rendező készítette.

Gyermek- és ifjúkorom faluja, a Vas megyei Andrásfa körbe van kerítve. Almáskertekkel. Ezzel még nem lenne nagyobb baj, sőt. Ennek csak örvendeni lehetne. Számomra pedig külön igazolás is, hiszen a múlt század elején, néptanítóként a nagyapám honosította meg az almatermesztést a Vasi Hegyhát ezen táján. Hanem a dróthálóval fedett almáskerteket köröskörül vastag, sűrű fonatú drótkerítések védik. Két méternél is magasabbak. A dombtetőről körbepillantva, mintha egy nagy büntető táborra látna szem. Ki van itt börtönben? A gyümölcsös? Az alma? Vagy a falu? Nem kétséges, 1990 után a megszorult és meggondolatlan gazdák eladták külföldieknek a földjeiket. Külön erre szakosodott kerítők kísértették őket, akadt közöttük még körzeti orvos is. Aki akkor írta fel a kért gyógyszert, ha a gazda hozzájárul a frissen visszakapott földje eladásához. Lehetett volna több eszük, több tartásuk a gazdáknak - a külföldi szerencselovagoktól kapott pénz helyett gondolhattak volna a jövőjükre. De nem igen gondoltak, mert fél évszázad alatt elszoktak attól, hogy urai lehetnek a saját sorsuknak. Néhány kivételtől eltekintve, felkínálták tehát a lehetőséget arra, hogy sokhektáros nagybirtokok vasgyűrűjébe zárják ezt az Árpád-kori magyar falut. És most, két évtized múltán ébrednek rá igazán, hogy védtelenek és kiszolgáltatottak lettek az őseik földjén. Faluszéli házában Kaczor Tibor, egykori iskolatársam el-elcsukló hangon mondja el a történetét. Tizenegy éves kora óta méhészkedik - és nemcsak a megélhetésért, hanem szerelemből is. A méhek neki barátai, küzdőtársai, családtagjai. Negyven boconádi kaptárát mutatja a hátsó kertben, mindeniket a saját kezével építette. Mindenikben tizenöt-tizenhatezer zümmögő, szorgalmatos lakos élt. Mint a mesebeli Mézesvárosban. De nem a mesék idejét éljük most, egyáltalán nem. 1990 után Tibor ugyan egyetlen négyszögölt sem adott el a földjéből, sőt, azóta még vett is hozzá néhány hektárt. Ám a házának, a kertjének közelében ott az egyik nagybirtok, a drótsövényes gyümölcsöskert. A Fruchtpark Kft birodalma. Mint valami erődítmény. És ebben az erődítményben permeteznek. Évente tucatnál is többször. Múlt év tavaszán is permeteztek. Gyermekek és öregek lettek rosszul a faluban. Tibor kijáró méheinek pedig jó része áldozatul esett. Hat-hétezer méhecskéje pusztult el. Tibor - tanú jelenlétében - azonnal mintát vett az almáskert-erődítmény tövében, és szakvéleményért a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalhoz fordult. Miként a papírokban olvastam: a szakértők a növénymintában 1,88 mg/kg klórpiritfosztot találtak. Tehát élőlényekre veszélyes mérget. Kaczor Tibor azonban ezt a hetvenezer forintba kerülő szakvéleményt kitűzhette a kalapja - a méhészkalapja - mellé. Mert a Hivatal közölte mindjárt, hogy neki további tennivalója nincs: a károsult forduljon a károkozóhoz. Tibor megkereste az osztrák tulajdonú Fruchtpark Kft. ügyvezetőjét, aki megadta az ügyvédje címét. Pereskedjen, ha akar! Felhívtam én is a Fruchtpark Kft. ügyvezető igazgatónőjét. Elmondom, hogy Kaczor Tibor a győrvári jegyzőségen regisztrált méhész, de onnan semmiféle értesítést nem kapott a permetezésről. A válasz: "Kaczor úrnak elpusztult, igazolatlanul egy-két marék méhe!" Különben pedig a Kft-nek semmiféle permetezést bejelentő kötelezettsége nincs. Akkor permeteznek, amikor akarnak. - Magát pedig beperlem zaklatásért! - mondta a hölgy, és lenyomta a mobiltelefonja gombját. Idén tavasszal megint permeteztek a gyermekkori falumban. Minden - egyébként kötelező - értesítés nélkül. Kaczor Tibor negyvenkaptárnyi méhéből odaveszett huszonöt kaptárnyi. A permetezők még a múlt évben kiszabott bírságot sem fizették meg - megfellebbezték a hatósági határozatot. Nehéz dolguk nincsen. Ügyvédjük van, a hatóság tutyimutyi, a bíróság lassú. A környékbeli falvakban még tíz méhész siratja a méheit. Nem védi meg őket senki. Az új parlamentnek már a múlt évben törvényt kellett volna hoznia a permetezés bejelentésének kötelezettségéről. A szigorú számonkérésről. No meg arról, hogy a szakvéleményéért pénzt kérő hivatal késedelem nélkül indítson eljárást - hivatalból. És a törvény erejével büntessék meg példásan a méhek gyilkosait, az emberek megbetegítőit. Nem történt semmi. Hull a permet. Hull a körülkerített, kiszolgáltatott, árvaságra hagyott magyar falvakra.