Műsorújság

Paulus. Bibliai név. Paulus Alajos. Magyar filmrendező. Megannyi kitűnő dokumentum- és ismeretterjesztő film rendezője. A drogos Kareszról készített megrendítő dokumentumfilm alkotója. De nemcsak rendező volt, hanem szociográfus is. Ez utóbbit az alkalom és a felelősség szülte. A történelmi kényszer és a megörökítés felelőssége. Munkás szülők gyermeke. Jogi diplomával, 1956-os munkástanácsi tisztséggel a háta mögött, nagy-nagy szerencsével, világosító munkásból lett filmrendező. 1972-ben lehetőség nyílt előtte, hogy a nagykunsági öntözőcsatorna építéséről dokumentumfilmet készítsen. Ekkor jutott el a tiszántúli Mezőhék községbe, ahová aztán három és fél évtizeden át hűséggel visszajárt, hogy filmes krónikása legyen a településnek. Filmes és író szociográfusa egy magyar falu megpróbáltatásainak, halálra ítéltetésének, életakarásának és helytállásának. Mezőhéket 1950-ben alapították, a környező tanyák lakói számára. Ezerötszáz, egyen-házakban élő lakója lett az új - ahogy akkor nevezték - szocialista községnek. De maradtak több százan az oda tartozó tanyavilágban is. A község és a tanyák lakóinak a paprikaszárító üzem és az országos hírű mezőhéki Táncsics termelőszövetkezet adott munkát. A téesz központjában felállították a névadó, Táncsics Mihály szobrát. Paulus Alajos erre a településre érkezett 1972-ben. Megismerte Nagy Kálmánt, az okos, tettre kész fiatal tanítót, egyúttal mozigépészt és rádióamatőrt, aki felkarolta a tehetséges gyerekeket, aki rozzant Trabantjával kijárt a tanyákra is. Megismerte aztán Paulus Alajos a nagy hatalmú téeszelnököt, Bagó Bálintot, aki szocialista kényúrként uralkodott az alattvalóin. És megismerte a sáros tanyavilágban küszködő, hat gyermekes Kóródi családot. Három és fél évtizeden át ott volt Paulus Alajos és a felvevőgép számtalan iskolai évnyitón, évzárón, falu-, és tanyagyűlésen, téesz zárszámadó közgyűlésen, ott volt a téesz-elnök szervezte körvadászaton, az orvosi rendelőben, és természetesen, a legtovább időzve, ott volt Kóródi Ferencék tanyáján. Ott volt, amikor a legkisebb Kóródi kislány, Kati az első iskolai dolgozatát írta, és ott volt Kóródi Katalin esküvőjén. Ott volt a kamera, amikor Bagó Bálint átköltözött a nagyobb kényelmet biztosító Mesterszállásra, hogy onnan irányítsa a téesz életét. Ott volt, amikor a kényúr lebontatta, és maga után vitette Táncsics Mihály szobrát. Ott volt Paulus Alajos, amikor az 1970-es évek végén - a lakosság tiltakozására mit sem adva - megszüntették Mezőhék önállóságát. Szerep nélküli községnek nyilvánították, mint megannyi magyar kisfalut. Bezárták az iskoláját. A falurombolást megkezdve ekkor hajtották végre vidéken az iskolakörzetesítést. Rögzítette a kamera és a jegyzetfüzet a romlás, a leépülés menetét. Nagy Kálmánt, az áldozatos életű tanítót Túrkevére helyezték. Elköltözött az orvosnő. Távozott Bagó Kálmán is, hogy - hol másutt?- a Bajai Állami Gazdaság élén landoljon. Nagyobb baj, hogy kezdtek elköltözni sorban mindazok, akik házat tudtak venni egy-egy nagyobb településen. Csak a legszegényebbek maradtak, a leginkább kiszolgáltatottak. A Kóródiak. És maradt - krónikásként - Paulus Alajos. Ő ekkor már eltéphetetlen szálakkal kötődött a településhez. Tudta, hogy Mezőhék jelkép. Az élet-halál harcukat vívó magyar falvak szimbóluma. Éppen ezért ott volt, amikor 1990 után a mezőhékiek visszavívták az önállóságukat. Amikor polgármestert választottak. Amikor, az ezredfordulón újra megnyitották az iskolájukat. Amikor az omladozó tűzoltó-szerházból épített kis templomukat felszentelték. És ott volt, amikor - újabb családokat téve munkanélkülivé - bezárták a paprikaszárító üzemet. Amikor elvették a postájukat. Ott volt, amikor jött a parancsolat, hogy - ötszáz lélekszám alatti település lévén - nem tarthatnak iskolát. Ott volt az ünnepségen, amikor 2006-ban átadták a helybéliek összefogásával csakazértis megépített új óvodát és iskolát. Most elment, átlépett abba a másik, ismeretlen tartományba. Nyolcvanöt éves volt. Amikor utoljára találkoztunk, a kezemre tette a kezét. - Tudod - mondta -, a falvakban dől el. Hogy ezer esztendő után megmaradunk-e ebben a kicsiny hazában. Míg élt és ágynak nem esett, visszajárt Mezőhékre. Bármi, bárhogyan történt is - Paulus Alajos, ez a törékeny termetű, aszkéta arcú, tiszta szívű ember ott volt fogadott faluja népe mellett, erősítve őt a megmaradás hitében. Mert ez volt a tett. Paulusnak lenni, kezdettől fogva. Mindig csak Paulusnak.

Bódi Zoltán mondja el, hogyan magyaríthatók, honosíthatók az informatika idegen kifejezései - Gyarmathy Dóra interjúja, Dr. Bódi Zoltán nyelvésszel Infoszótár című könyve kapcsán Illés Györgyi beszédtechnika tanár a Színművészeti Egyetem a Beszédtechnika továbbképzéséről beszél, majd két diák is megszólal - Szabó Csilla interjúi Fábián Zsuzsanna logopédus, beszédtanárt a megkésett beszédfejlődés jellegzetességeiről kérdezi Szabó Csilla.

Témáink: Tizedik alkalommal jön össze a magyar és a nemzetközi animáció színe-java a Kecskeméti Animációs Fesztiválon június 15. és 19. között. Magyarország a díszvendége a Saarbrückenben május 27-én kezdődő 11. Európai Gyermek- és Ifjúsági Könyvvásárnak.

A műsor vendégei: - Bessenyei Emma színésznő - Major Anna dramaturg - Karay Zsófia az egészséges táplálozásról beszél - Kovács Attila Zoltán a Kráter Kiadó újdonságait mutatja be

A műsort Horváth János hangmérnök, Dévény Mária zenei szerkesztő, Sárospataki Zsuzsanna rendező és Poór Tünde szerkesztő készítette.

Paulus. Bibliai név. Paulus Alajos. Magyar filmrendező. Megannyi kitűnő dokumentum- és ismeretterjesztő film rendezője. A drogos Kareszról készített megrendítő dokumentumfilm alkotója. De nemcsak rendező volt, hanem szociográfus is. Ez utóbbit az alkalom és a felelősség szülte. A történelmi kényszer és a megörökítés felelőssége. Munkás szülők gyermeke. Jogi diplomával, 1956-os munkástanácsi tisztséggel a háta mögött, nagy-nagy szerencsével, világosító munkásból lett filmrendező. 1972-ben lehetőség nyílt előtte, hogy a nagykunsági öntözőcsatorna építéséről dokumentumfilmet készítsen. Ekkor jutott el a tiszántúli Mezőhék községbe, ahová aztán három és fél évtizeden át hűséggel visszajárt, hogy filmes krónikása legyen a településnek. Filmes és író szociográfusa egy magyar falu megpróbáltatásainak, halálra ítéltetésének, életakarásának és helytállásának. Mezőhéket 1950-ben alapították, a környező tanyák lakói számára. Ezerötszáz, egyen-házakban élő lakója lett az új - ahogy akkor nevezték - szocialista községnek. De maradtak több százan az oda tartozó tanyavilágban is. A község és a tanyák lakóinak a paprikaszárító üzem és az országos hírű mezőhéki Táncsics termelőszövetkezet adott munkát. A téesz központjában felállították a névadó, Táncsics Mihály szobrát. Paulus Alajos erre a településre érkezett 1972-ben. Megismerte Nagy Kálmánt, az okos, tettre kész fiatal tanítót, egyúttal mozigépészt és rádióamatőrt, aki felkarolta a tehetséges gyerekeket, aki rozzant Trabantjával kijárt a tanyákra is. Megismerte aztán Paulus Alajos a nagy hatalmú téeszelnököt, Bagó Bálintot, aki szocialista kényúrként uralkodott az alattvalóin. És megismerte a sáros tanyavilágban küszködő, hat gyermekes Kóródi családot. Három és fél évtizeden át ott volt Paulus Alajos és a felvevőgép számtalan iskolai évnyitón, évzárón, falu-, és tanyagyűlésen, téesz zárszámadó közgyűlésen, ott volt a téesz-elnök szervezte körvadászaton, az orvosi rendelőben, és természetesen, a legtovább időzve, ott volt Kóródi Ferencék tanyáján. Ott volt, amikor a legkisebb Kóródi kislány, Kati az első iskolai dolgozatát írta, és ott volt Kóródi Katalin esküvőjén. Ott volt a kamera, amikor Bagó Bálint átköltözött a nagyobb kényelmet biztosító Mesterszállásra, hogy onnan irányítsa a téesz életét. Ott volt, amikor a kényúr lebontatta, és maga után vitette Táncsics Mihály szobrát. Ott volt Paulus Alajos, amikor az 1970-es évek végén - a lakosság tiltakozására mit sem adva - megszüntették Mezőhék önállóságát. Szerep nélküli községnek nyilvánították, mint megannyi magyar kisfalut. Bezárták az iskoláját. A falurombolást megkezdve ekkor hajtották végre vidéken az iskolakörzetesítést. Rögzítette a kamera és a jegyzetfüzet a romlás, a leépülés menetét. Nagy Kálmánt, az áldozatos életű tanítót Túrkevére helyezték. Elköltözött az orvosnő. Távozott Bagó Kálmán is, hogy - hol másutt?- a Bajai Állami Gazdaság élén landoljon. Nagyobb baj, hogy kezdtek elköltözni sorban mindazok, akik házat tudtak venni egy-egy nagyobb településen. Csak a legszegényebbek maradtak, a leginkább kiszolgáltatottak. A Kóródiak. És maradt - krónikásként - Paulus Alajos. Ő ekkor már eltéphetetlen szálakkal kötődött a településhez. Tudta, hogy Mezőhék jelkép. Az élet-halál harcukat vívó magyar falvak szimbóluma. Éppen ezért ott volt, amikor 1990 után a mezőhékiek visszavívták az önállóságukat. Amikor polgármestert választottak. Amikor, az ezredfordulón újra megnyitották az iskolájukat. Amikor az omladozó tűzoltó-szerházból épített kis templomukat felszentelték. És ott volt, amikor - újabb családokat téve munkanélkülivé - bezárták a paprikaszárító üzemet. Amikor elvették a postájukat. Ott volt, amikor jött a parancsolat, hogy - ötszáz lélekszám alatti település lévén - nem tarthatnak iskolát. Ott volt az ünnepségen, amikor 2006-ban átadták a helybéliek összefogásával csakazértis megépített új óvodát és iskolát. Most elment, átlépett abba a másik, ismeretlen tartományba. Nyolcvanöt éves volt. Amikor utoljára találkoztunk, a kezemre tette a kezét. - Tudod - mondta -, a falvakban dől el. Hogy ezer esztendő után megmaradunk-e ebben a kicsiny hazában. Míg élt és ágynak nem esett, visszajárt Mezőhékre. Bármi, bárhogyan történt is - Paulus Alajos, ez a törékeny termetű, aszkéta arcú, tiszta szívű ember ott volt fogadott faluja népe mellett, erősítve őt a megmaradás hitében. Mert ez volt a tett. Paulusnak lenni, kezdettől fogva. Mindig csak Paulusnak.

1. Zarzuelák, canzionék és habanerák - a Zenei Kincsestárban ma Ibéria tüzes ritmusai és fojtott, egzotikus harmóniái köszöntik kedves hallgatóinkat a napjaink legnagyobb Carmenjeként számon tartott mezzoszoprán, Elina Garanèa, a RAI Nemzeti Szimfonikusok, a Torinói Filharmonikus Kórus és Karel Mark Chichon felvételeiről. Garanèa tehát a legendás szerep, Carmen mögött húzódó spanyol zenei világ tablóját adja. Elsőként Paloma dala következik Francesco Asenjo Barbieri zarzuelájából, a Lavapiesi borbélyból. 2. Második szerzőnk az 1912 és 2002 között élt Xavier Montsalvatge. A kis néger bölcsődala következik. 3. Ruperto Chapi, a következő spanyol komponista alig fél nemzedékkel volt fiatalabb Bizet-nél: 1909-ben hunyt el. Szenvedélyes románca A vízhordó című zarzuelából való. 4. Cancion del amor - Szerelmi dal következik egy kortárs spanyol zeneszerző, José María Gallardo del Rey Piazzola hatását mutató tangófelfogásában, a szerző gitárjátékával. 5. Pablo Luna a XX. század első felének szerzője. Tarantella-ütemű spanyol dala A zsidófiú című színpadi játékból való." Befejezésül egy újabb spanyol táncforma, a vito szólal meg Fernando J. Obradors szerzeményében: Táncolj vitót!