A műsorban a XV. Élő népművészet - Országos népművészeti kiállítás egyik rendezőjével, Beszprémy Katalinnal, a Hagyományok Háza Népművészeti módszertani műhelyének vezetőjével a Néprajzi Múzeumban látható kiállításról, a hiteles, igényes tárgykultúráról beszélget Sallai Éva.
életünk tartóoszlopai. Szerkesztő: Lengyel Ákos. Felelős szerkesztő: Magyar Bertalan. A mai műsorból Bezdán Margit, vajdasági tanítónénit ismerhetik meg.
irodalom gyerekeknek. Lackfi János: Kövér Lajos színrelép. Felolvassa: Reviczky Gábor. Hangmérnök: Biksza Levente. Zenei szerkesztő: Dévény Mária. Dramaturg: Harangozó Eszter. Rendező: E. Román Kata. (5/3.)
Szerkesztő: Gerbei Anita.
Rendezőasszisztens: Nagy Rita.
Szerkesztő: Madocsai Bea - a műsor vendége professzor Dr Várallyay György
Professzor dr Várallyay Györggyel először egy szomorú eseményen, egy temetésen találkoztam. Ahogy kollégáját búcsúztatta, olyan ember szavait hallottam, aki bár díjakkal, kitüntetésekkel rendelkező agrármérnök, agrogeológus, talajkutató, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, készséges arra, hogy másokban meglássa az értékeset, elismerésre méltót, sőt, akár tanuljon is tőlük. Eltávozott munkatársa, Rédly Lászlóné Mariann pedig olyan ember volt, akitől sokan, sok mindent tanulhattak: emberséget, tisztességet, hitet, figyelmes szeretetet.
Felelős szerkesztő: Pécsi Krisztina. Szerkesztő: Sályi András.
- Az egyetem, mint a gazdaság fontos tényezője: nemrég az orvosegyetemek vezetői hívták fel a figyelmet az idegennyelvű orvosképzés jövedelmező voltára.
- És innováció: mert ez a gazdaság motorja. Mi magyarok hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy rendkívül innovatív nép vagyunk. Sajnos a számok mást mutatnak. Mert az innováció nem csak az ötlet, hanem egyben a megvalósulás is.
Beszélgetés Szabó Gábor akadémikussal, a Szegedi Egyetem rektorával, a Magyar Innovációs Szövetség elnökével.
színészportrék. Hegedűs D Gézát kísérjük végig a Vígszínház Hegedűs a háztetőn előadásán. Megtudjuk mi történik a beöltözéstől a tapsig és közben szóbakerülnek más szerepek is. Szerkesztő Szabó Csilla
portrék, hírek a fotográfia világából. Fotó Várkonyi - a Magyar Állami Operaházban." Homo Ludens" a KOLTA Galériában. Eifert János képversei a Cultiris Galériában. Szerkesztő: Zanati Zsófia.
zenei körkép nem csak zenészeknek. Szerkesztő: Laczó Zoltán Vince, munkatársa: Cs. Nagy Tamás
Bemutatjuk a Szegedi Szimfonikus Zenekart. A műsor vendége a zenekar vezető karmestere: Gyüdi Sándor.
375 éves az ELTE. Az ünnepi esemény alkalmából szervezett konferenciáról beszélget dr.Déri Balázs professzorral a szerkesztő-műsorvezető: Dvorszky Hedvig.
A 375 éve alapított Eötvös Loránd Tudományegyetem november elején többnapos rendezvénysorozattal és kiadványokkal emlékezett meg erről a jeles évfordulóról.
Az ELTE Latin tanszékének professzorával dr.Déri Balázzsal beszélgettünk az egyes előadásokról, valamint arról, hogy egy civil egyetemen most első alkalommal külön szekcióban elemezték kitűnő szakemberek az egyházi alapításhoz fűződő értékeket.Hasonlóképpen szokatlan, de sikeres esemény volt a tridenti zsinat szellemében lezajlott esti misézésnek a felújítása.
Az ELTE 375 éves történetéről megjelent képes kiadványról az egyik szerzőtársat, Tüskés Anna művészettörténészt kértem beszámolásra.A magyar kultúra e nagy hagyományáról éppen csak felvillantott értékek bemutatásával szeretnénk a fiatalság tartalmas érdeklődését is szolgálni.
Schubert utolsó befejezett zongoraszonátája, a 960-as jegyzékszámú, B-dúrban íródott. Ezt a felejthetetlen daltémával induló, himnikusan emelkedő fájdalomkölteményt nem csak az életműben elfoglalt sajátságos helye teszi a schuberti esztétika összefoglalásává. A Montaigne-féle meghatározást juttatja eszünkbe a szerelemről: vágyakozás a tovatűnő után. Mint annyi korábbi szonátatételében, Schubert ezúttal is egyszerre érzékelteti a szépség lenyűgöző, elementáris hatását és az ember mulandóságának tudatát. Erdélyi Miklós talán ugyanerre gondol, amikor Schubert-könyvében így jellemzi a szonátát: "hátborzongatóan csodás". Később egy Raffaello-arcképhez hasonlítja a szerzeményt: "talán ezen az arcon van ilyen megfoghatatlan, befelé néző, csendes, szelíd szomorúság." Ma az első két tétel hangzik el. Alfred Brendel játszik.