Műsorújság

Hallgasd vissza kedvenc műsoraidat

0:03
irodalmi és versműsorok
vers éjfél után
0:07
vallási műsorok
Simone Weil könyvéből Gyarmathy Dóra olvas fel
0:15
aktuális és hírműsorok
0:30
szolgáltató és életviteli műsorok
egészségügyi magazin. Szerkesztő: Sályi András
Az iskola, a túlterhelés és az iskolakezdés. De mi köze van mindennek ahhoz, hogy a gyerekek mennyit mozognak? Mit várhatunk el az iskolától, és mi a család dolga? Ami a családban nem sikerült, azt mennyiben pótolhatja az iskola?
1:00
szolgáltató és életviteli műsorok

Lámpás
(ism.)

Egyházi magazin. Szerkesztő Zimányi Ágnes
1:30
egyéb közéleti műsorok
Ádám Veronika: Mindennapi kenyerünk, mindennapi kalóriánk. A 2004. április 26-án elhangzott előadás rádiós változata.
2:00
egyéb közéleti műsorok
Szerkesztő: Szerdahelyi Csongor
2:30
aktuális és hírműsorok

Lapozó
(ism.)

hetilap- és folyóiratszemle. Szerkesztő: Kozák Annamária
3:00
egyéb kulturális műsorok
Tóth Sándor műsora
4:00
zenei műsorok
4:30
vallási műsorok
Felolvassa: Varga László
4:50
aktuális és hírműsorok
5:00
vallási műsorok
gondolatok a Szentírásról. Xeravits Géza könyvéből Kékesi Enikő olvas fel
5:10
vallási műsorok
5:30
aktuális és hírműsorok
5:50
vallási műsorok
Kalkuttai Boldog Teréz anya. 1. rész. Szerkesztő: Katona István püspök
6:00
egyéb műsorok
6:01
vallási műsorok
6:03
zenei műsorok
Szerkesztő: Solymosi János
6:30
aktuális és hírműsorok
6:48
ismeretterjesztő műsorok
a mai nap jeles eseményei
7:00
zenei műsorok
Szerkesztő: Marton Árpád.
Romantikus komponistáink, Chopin és Schumann közös bicentenáriumán ma Chopinnek, minden idők talán leginvenciózusabb komponistájának gyakorlófüzetébe tekintünk be négy rondó és további hét, különféle műfajú apróság révén, melyek leginkább a hagyományos formák és egy újító szellemű alkotó első találkozásának izgalmas lenyomatai. Chopin öt rondót szerzett, és noha közülük csak a most másodikként elhangzó, opus 5-ös Rondo á la mazur-ról tudjuk bizonyosan, hogy 16 éves komponistája pódiumra is lépett vele, ezek az 1825 és 33 közt keletkezett szerzemények nem tagadják meg romantikus alkotójukat, amennyiben meglehetős széles távlatokban kezelik a szigorú műfajt. Az opus 1-es c-moll rondót és az 5-ös opusszámú, mazurkaszerű F-dúr rondót Lylia Zilberstein játssza. 3-4. Most Mihail Pletnyev játékában hallhatjuk majd az opus 16-os, 4., Esz-dúr rondót a c-moll bevezetéssel, majd Chopin egyetlen kétzongorás kompozícióját, az opus 73-as, 5., C-dúr rondót játssza Kurt Bauer és Heidi Bung. 5-11. A négy rondó után, befejezésül következzék hét Chopin-apróság Anatol Ugorski felvételéről, a legkülönfélébb műfajokban. Sorrendben: Két Bourrée g-mollban és A-dúrban; Asz-dúr Galop marquis, Albumlap E-dúrban, B-dúr Cantabile, a-moll Fúga és Esz-dúr Largo.
8:00
gyermek- és ifjúsági műsorok
Benedek Elek: A francia királykisasszony. Felolvassa: Pápai Erika. Szerkesztő: Varga Andrea
8:30
aktuális és hírműsorok
8:34
portré- és riportműsorok
Felelős szerkesztő: Gerbei Anita
9:00
egyéb műsorok
Bachtól a Beatlesig a muzsika hangjaival Szerkesztő-műsorvezető: Ruff Béla
10:00
egyéb kulturális műsorok
Szerkesztő-műsorvezető: Andrónyi Kolos
10:30
zenei műsorok
Szerkesztő: Solymosi János
11:00
vallási műsorok
közvetítés Mátraverebély-Szentkútról a Nagyboldogasszony Bazilikából. A szentmisét Erdő Péter bíboros, érsek mutatja be
12:00
egyéb műsorok
12:01
vallási műsorok
12:03
publicisztika
Kipke Tamás olvassa fel írását
12:10
vallási műsorok
12:30
aktuális és hírműsorok
12:34
néprajzi és anyanyelvi műsorok
Bukovinai székelyek Dél-Erdélyben. Csernakeresztúron járunk. Szerkesztő: Gyarmathy Dóra
13:00
zenei műsorok
Szerkesztő: Bögös Henrietta
13:30
aktuális és hírműsorok
13:34
zenei műsorok
az Országos Magyar Cecília Egyesület műsora. Szerkesztő: Cs.Nagy Tamás
14:00
egyéb közéleti műsorok
A szobi Szent László Gimnázium kollégiumi kápolnájáról hallhatnak. Szerkesztő: Cs. Szabó Dóra
14:30
aktuális és hírműsorok
14:34
vallási műsorok
Simone Weil könyvéből Gyarmathy Dóra olvas fel
14:45
publicisztika
Becsöngettek. Jávor Béla jegyzete
Dr. Szerdahelyi Andor négy évig volt a latintanárom. Termetre nem volt nála kisebb a tanári karban, talán halkabb sem volt lelhető, kevésbé egyszerűen öltözött csak Lantosy Károly lehetett, aki télen-nyáron ballonban járt. Kevesebb haja csak Jablonkay Pali bácsinak volt. Mondhatjuk, megjelenésre a legszerényebb személy volt összes tanárunk között. És mint tanár? Nem volt szigorú, sőt, ha az ismételten puskázó dolgozatát mégis a szemetes kosárba dobatta, s őt a folyósóra küldte, mindenki tudta, hogy három perc múlva visszaszólítja (Hívd vissza azt a szerencsétlent, még megfázik) és a dolgozatfüzet is ismét előkerül a szemetesládából. Nem követelt erőszakosan, nem szekundáztatott, nem volt büntető dolgozat. Nem kellett félni tőle, sőt egy idő után a dörzsöltek rájöttek, elég ímmel-ámmal tanulni, az órák farvizén el lehet evezni kényelmesen is. Én már másodiktól a bátyám szótárát használtam s sosem tűnt fel neki, hogy már a harmadikos-negyedikes szószedetek is benne vannak. Akkor most miért ünnepelem mégis? Miért éppen róla neveztetett el a fényes múltat megélt budai Rákóczi gimnázium öregdiákjainak társasága? Miért, hogy halála után még le sem telt a horatiusi "nonumque prematur in annum" vagyis az a kilenc év, amely megméri a művet, és már emléktábla hirdeti személyét abban a csendes budai utcában, ahol évtizedekig lakott. Vajon összeszámolta már valaki, hány gimnáziumi tanárnak van emléktáblája e hazában? De hisz évszázadokon át tekintély volt a tanár, a tanító, legyenek bár bencés szerzetesek, kiket még Géza fejedelem hívott Szent Márton hegyére több, mint ezer éve, s akik megtanították a magyarokat nem csak a műveltségre, de a kereszténységre, a jó értelmű európaiságra, akik ebből a hevesvérű, hirtelen természetű egykor barbárként indult népből (hány újmagyar nyilait vonom most e mondattal magamra), országot megtartó, azt belakó, minden más jövevényt magába olvasztó, európai rangú népet neveltek. S akkor nem beszéltünk a másfél századdal később érkezett ciszterekről, nyomukban a franciskánusokról, akik, mint a dudva, még a török sem tudta kigyomlálni őket e nemzet talajából, s ezért lettek nevükben is barátok; aztán a premontreiekről, a piaristákról, akik évszázadokon át nevelték és adták a kiművelt főket az országnak, s amely szerzetesekkel oly rútul bánt el kétszer is az állami hatalom, előbb a "felvilágosult" Kalapos király, aki ugyanazt elővételezte, mint a kommunista diktatúra, pár kivétellel feloszlatta, szétzavarta a szerzeteseket, javaikat eladatta, s évtizedek, évszázadok teltek el, mire e kolostorokban újra megkezdődhetett az élet. S persze nem csak egyháziak, de Eötvös törvényétől kezdve a néptanítók is masszírozták a gyermekfejeket. Gárdonyi Géza Az én falumban állít örök emléket a néptanítóknak, akik ma már elképzelhetetlen körülmények között tanították a falu könnyű- és nehézsorsú gyermekeit, vagy Móra Ferenc egy emberöltővel később még ugyanazt a nótát furulyázza, s e sorban említeni kötelesség nem csak a néptanítót, de aki a néptanítást kormányprogrammá tette az erejét és önbecsülését vesztett országban, egy nevében nem magyar gróf, aki tízéves minisztersége alatt többet tett a magyar oktatásért és kultúráért, mint a halála óta eltelt nyolcvan év alatt bármelyik utóda. Kölcseyvel szólva: hatott, alkotott és gyarapított, s nem rajta múlt, hogy a haza fényre nem derült, de hol tartanánk ma Klebersberg Kuno nélkül? A tanító, a tanár ezer évig volt szolgája a nemzetnek, skapuláréban, csuhában vagy csak csizmásan, nadrágosan, ahogy azt Vas Gereben jól írta, a nemzet napszámosa volt mindig, s a napszám, amit a nemzettől kapott, anyagiakban bár kicsiny volt, de erkölcsiekben a legnagyobb. A tanítónak tekintélye volt, mert ez a melléknévi igenévből lett főnév az egyik legfontosabb emberi tevékenységet jelöli, a tudás átadását, mert amióta az emberiség megtanulta a szavak használatát, a horda vadásza, a kompánia halásza, a gyűjtögetők majd a szántóvetők első embere újra meg újra elmondta, megmutatta utódainak, a fiataloknak mindazt, amit a közösség már tudott. Mert a tudás olyan, mint a kovász, meg kell őrizni és át kell adni, mert ha elvész, sokkal nehezebb újra a semmiből megalkotni. Ez a mester és a tanítvány örök kapcsolata. Semmit sem lehet jól csinálni, csak ha az ember eltanulja azt mesterétől, mert mindenkinek kell, hogy mestere legyen. Ahogy a gvárdián, az apát, vagy a perjel a novíciusoknak és a kispapoknak adta át a plébánia, a kolostor vagy az apátság vezetésének tudományát, a regula ismeretét, úgy tanulta meg a céhlegény a mesterséget a csizmadia, a lakatos vagy a szitakötő mesterétől, így tanult meg lapot írni az újdondász, a slapaj az öreg rutinos hírlapíróktól. Ahogy a zenekarok prímhegedűsei mellett ülnek a fiatal vonósok, úgy tanultam én az ügyvédség művészetét Piskóty Tihamértól, Salamon Andortól, Bakó Györgytől, öreg és tapasztalt ügyvédektől. De politikát sem lehet úgy csinálni, hogy ne legyen kitől megtanulni a mesterség fortélyait, mert ha magunktól kell rájönnünk mindenre, akkor úgy néz ki a dolog, ahogy az elmúlt két évtizedben történt. 1949-től kimaradt negyven év, eltűntették a mestereinket és mi autodidakta segédleveleinkkel próbálunk rátalálni az egykor már rég kitaposott ösvényekre, megkeresni az évszázados fogásokat, rálelni a régi ízekre és mozdulatokra. Részben, mert nem volt kitől megtanulni, hisz mestereinket felakasztották, emigrációba kényszerítették, börtönbe zárták vagy internálták. Részben, mert elhittük a zagyva és híg szemináriumokon, hogy új világot építünk, ahol már nincs helye a régi szónak. Pedig csak új és zavaros világot kezdtünk építeni, amely alapok nélkül, homokra épülve omlott össze a nyolcvanas évek végére és temetett maga alá mindannyiunkat úgy, hogy két évtized sem volt elég összeszedni magunkat. Ekkor, 1948/49-ben kezdődött a tanítók és tanárok tekintélyvesztése, amikor a régi vágású, tudós pedagógusokat leparancsolták a katedráról, szétdobálták őket, diplomájuk megszerzett szakát elvették tőlük és új ismeretek megszerzésére kényszerítették őket. Nevelői erkölcseiket gyorstalpaló, szakérettségis kollegákkal higították, s eljutottunk odáig, hogy a pálya presztizse elveszett, már nem csak anyagiakban, de megbecsülésben sem részesültek tanáraink, tanítóink. Megélhetés és megbecsülés hiányában egyre alacsonyabb pontszámokkal is be lehetett kerülni a tanítóképzőkbe, tanárképző főiskolákra, a tanár már csak "leadta" a tananyagot, nem nevelte, csak oktatta a diákot. S hova jutottunk mára? Tanárverésekig, tanulói zsarnokságig, ahol a tanár fél bemenni a tanórára, nem mer rossz jegyet adni, netán buktatni. Mert ha nem a diák, akkor a szülője sóz oda egyet, hisz oda a tekintély, oda a megbecsülés, oda a renomé, a pedagógus nem több mint egy szolgáltató, mint a patyolat, a cipész vagy a fodrász. S mivé vált érettségi rendszerünk, miként járatták le hozzá nem értő politikusok ezt a nemes oktatási intézményt? Miként vált üzletté a felsőoktatásunk, ahol a minél több hallgató a cél, s főként ezek megtartása és a normatív állami támogatás fialtatása. S vált oktatási céllá a minőség helyett a mennyiség, s kapnak diplomát egyre növekvő mértékben, akik azelőtt még érettségiig sem jutottak volna. Quo usque tandem abutére Catilina patientia nostra? - kérdezte egykor Szerdahelyi tanár úr kedvenc auctora, Marcus Tullius Cicero, Meddig élsz még vissza türelmünkkel Catilina? - kérdezhetnénk joggal ma is, és e beszéde végén Cicero azt is hozzátette: O tempora, o mores! vagyis: Ó idők, ó erkölcsök! Hihetetlen mélységből kell mindent újra felépíteni, a romboláshoz negyven és húsz év kellett, vajon mennyi kell a helyreállításhoz? Mert attól, hogy egyházi iskolákat nyitunk, automatikusan nem lesz minden tökéletes, attól, hogy visszaállítjuk a nyolcosztályos gimnázium tekintélyét még nem lesz minden érettségizett kiművelt fő. Mindent az alapoktól, a legalsó szinttől kell felépíteni és ez a legnagyobb feladat, mert minden nemzet felemelkedésének alapja a kiművelt emberfők minél nagyobb száma. A zsenik hajszálvékony rétege mögött ott kell álljon a szellemileg gazdag középosztály, s ehhez olyan tanárok kellenek, mint dr. Szerdahelyi Andor, közismert becenevén, Cox tanár úr volt. És akkor most választ adhatok a feltett kérdésemre. Miért éppen ő az, aki már életében, de alig fél évtizeddel halála után annyi elismerést kap tanítványaitól? Miért az emléktábla, miért a minden szeptember első vasárnapi koszorúzás a sírjánál? Mert bár halk volt és nem volt szigorú, de ahogy tanított, az célba ért. Kevesen tudnak latinul tanítványai közül, de mindegyikünkben erős igénnyé vált az antikvitás iránti rajongás, a görög és latin erkölcs tisztasága, a bukolikus költészet, a haza, a bölcsesség, a természet, a szép asszonyok és a bor szeretete. És persze ahogy az antik költők szerették isteneiket - bár Cox tanár úr soha egy szóval sem mondta ezt - (abban a korban nem is mondhatta), de egész életével, tanításával azt a példát adta, hogy szeresd Uradat, Istenedet. Hát ezért, mert izzig - vérig tanár, magister natus, vagyis született pedagógus volt, aki hatott sok ezer tanítványára, hatott korára és hatott miránk, akik oly sokféle családból jöttünk eléje ebbe a kies budai gimnáziumba. Hisz az a jó tanár, aki nem csak szóval, de egész élete példájával tanít és nevel. Quintus Horatius Flaccus kétezer évvel ezelőtt azt írta: "Áll ércnél maradandóbb művem, emelkedett emlékem, s magasabb, mint a királyi sír, és sem kapzsi vihar, sem dühös északi szél nem döntheti már földre, se számtalan évek hosszú sora, sem rohanó idő. Meg nem halhatok én teljesen..." Ez Szerdahelyi Andor sírverse is lehet. És minden igazi tanáré, akikre e héten illik emlékezni, hisz megint becsöngettek. Nem csak a diákoknak. Az egész országnak.
15:00
néprajzi és anyanyelvi műsorok
anyanyelvi műsor. Szerkesztő: Szabó Csilla
Jánosi István Óda című versét Bánffy György mondja el Tollhegyen: H Tóth Tibor: Fázik Kozmács István: Munkácsi Bernát nyelvészről és a korai nyelvrokonság kutatásról
15:30
aktuális és hírműsorok
15:34
zenei műsorok
kórusmuzsika. Szerkesztő: Cs. Nagy Tamás
16:00
irodalmi és versműsorok
vasárnapi versműsor "A szép és a jó" - Kazinczy Ferenc versei. Szerkesztő Varga Zoltán
16:30
aktuális és hírműsorok
16:34
zenei műsorok
kívánságműsor. Felelős szerkesztő: Hegyesi Andrea. Kéréseiket várjuk a 255-3333-as telefonszámon, SMS-ben a (+36) 30 250-3333-as számon vagy az ajandekkosar[kukac]katradio.hu címen.
Korábbi ígéretemhez híven, visszatérek az alsózsolcai polgárok és a majosháziak barátságához, - hogyan segítettek a majosháziak az árvíz kárvalottjainak... Kiderül, hogy nemcsak a világ, de hazánk is kicsiny, abban a tekintetben, hogy a jóakaró emberek hamar egymásra találnak és a legnagyobb bajban is felragyog a mosoly és ez azzal a reménnyel tölti el az emberfiát, hogy nem veszett el az emberekbe vetett hit. Jóra fordulhat minden, és tető kerül minden nélkülöző ember, család feje fölé...De mindezért még sokat kell tennünk...Kapaszkodjunk össze...és ...
18:30
aktuális és hírműsorok
18:34
szolgáltató és életviteli műsorok
portrék, hírek a fotográfia világából. Szerkesztő: Zanati Zsófia
19:00
egyéb műsorok
19:01
vallási műsorok
19:30
aktuális és hírműsorok
19:34
aktuális és hírműsorok
19:45
gyermek- és ifjúsági műsorok
Daru János. Magyar népmese Berze-Nagy János gyűjtéséből. Szerkesztő: Varga Andrea
20:00
egyéb műsorok
A rendszerváltozás előtti MTI-be kalauzol el minket Kövér Tamás kollégánk. Szerkesztő: Szerdahelyi Csongor
A nyugati rádiókat zavarták, hogy a nép ne tudhassa meg, mi is történik valójában az országban, de a párt- és állami vezetők nagyon is kíváncsiak voltak arra, hogy mit írnak az országról vagy személy szerint róluk. E kíváncsiság kielégítése volt a feladata akkoriban a Magyar Távirati Iroda egyik szerkesztőségének, ahol az alkalmazottaknak az volt a dolguk, hogy hallgassák azt, amit nem volt szabad hallgatni. Itt dolgozott 1988-tól néhány évig kollégánk, Kövér Tamás. Vele beszélget a szerkesztő, Szerdahelyi Csongor
20:30
aktuális és hírműsorok
20:34
zenei műsorok
Műsorvezető: Rohonyi Anikó, szerkesztő: Bögös Henrietta
21:30
aktuális és hírműsorok
napi hírösszefoglaló
22:00
22:20
vallási műsorok
gondolatok a Szentírásról. Xeravits Géza könyvéből Kékesi Enikő olvas fel
22:30
aktuális és hírműsorok
22:34
egyéb műsorok
a Szent István Rádió műsora
23:30
zenei műsorok
Szerkesztő: Varga Ramona