Giovanni Paisiello, Mozart korának egyik legsikeresebb nápolyi operaszerzője muzsikál a mai Zenei Kincsestárban, Marton Árpád szerkesztő nevében is köszöntjük kedves hallgatóinkat. Paisiello az a Mozart-kortárs, akit a Mozart-galaxisban többször emlegettünk, ugyanis ez a komponista volt az, aki jóval Rossinit megelőzően színre vitte Beaumarchais (bómársé) Sevillai borbély című komédiáját. A Szentpétervárott bemutatott, majd Bécsben is színre vitt operát Mozart is ismerte, s a mű egyike volt a Figaro színháztörténeti előzményeinek. Ma Paisiello egy 1789-ben bemutatott operájából hallunk részleteket. A Nina, avagy a szerelem bolondja című nápolyi opera külön érdekessége, hogy későbbi bécsi bemutatásakor a Figaro librettistája, Da Ponte vette munka alá dramaturgiáját. A Cataniában készült színházi felvétel azért számít különlegességnek, mert érzékelteti a hallgatóval, miben múlta felül Mozart a kortársak olasz operáit. Hisz a tónus sokszor ismerősen cseng Mozart ismerőinek. Ám kompozíciós tekintetben az olasz mesterek melodikus áradása egyike csak Mozart titkainak - az ő operában következetesen végigvitt emberi igazság pedig szinte teljességgel hiányzik ezekből a kedves és könnyed zenés játékokból. A Nina története meglehetősen bizarr. Atyja el kívánja választani a hősnőt szerelmesétől. A búcsú estéjén a férfi párbajban elesik, jegyese belebolondul a fájdalomba. Már kilátástalannak tűnik, hogy visszanyerje elméje tisztaságát, amidőn híre jön, hogy Lindoro él. Vőlegénye láttán a lány magához tér, és a zord atya áldását adja a házasságra. A részletek felhangzása előtt ismertetjük a felvétel szereposztását: Nina – Marina Bolgan, Susanna, az uradalom gondnoka - Fiorella Pediconi, Giorgio, a nevelő – Giorgio Suran, Lindoro - Don Bernardini; a gróf - Francesco Musinu. A cataniai Teatro Massimo ének- és zenekarát Richard Bonynge vezényli.
