2006. 09. 21. 06:55
publicisztika
Sánta János, a MKPK irodaigazgatója olvassa fel írását
Van, aki Istenben hisz, van, aki a hiányában.
Jelenleg ez a mélypont. S az is, hogy e kettő sokak számára teljesen egyenrangú. Ma az van a köztudatban, hogy mindegy, miben hiszünk, mert a vallás magánügy. Mindenkinek létezhet saját istene. Ezzel olyan közönséges szintre süllyesztettük az istenkeresést, mint amikor azt látjuk, hogy az egyik ember a hosszú hajban hisz, a másik meg a nullásgépben. Vagy az egyik ember a kövérségben hisz, a másik meg a soványságban.
Úgy tűnik, akármennyire össze van zagyválva az emberek gondolkodása, a hitet mégse lehet kiirtani. Mert valami kell, amire alapozzuk életünket. S nem tudjuk megindokolni, miért pont arra. Az életkérdésekre adott válaszok nem a tudásból, hanem a hitből születnek. A háromszemélyű egy Isten megvallásától a semmiben való hitig rengetegféle hitvallás van. Attól függően, hogy mikor mi kerekedik felül: a lelkiállapot, a neveltetés emléke, a pillanatnyi érdek, vagy a tudatos meggyőződés. Jó lenne, ha mindenki mindig Jézus értékrendjéhez mérné minden más értékét, és nem Jézus lenne egy a többi kisebb-nagyobb érték között.