Akvarell

“2010 hideg telén összeültünk egy pesti kocsmában, kézbe vettük a gitárt, a bőgőt és a hegedűt és Cseh Tamás dalait énekeltük. Körülnéztünk, és azt láttuk, hogy a szemekből eltűnt a korkülönbség, és furcsa szeretem-színe lett mindenkinek.” -emlékeznek a Vodku Fiai. Az első közös muzsikálás évtizedes hagyománnyá alakult, így hát emlékezve arra, hogy nyolcvan éve született Cseh Tamás, újra összegyűlnek, hogy megidézzék Cseh Tamás, Másik János és Bereményi Géza dalait és azt a különleges világot, amelyet ezek a dalok közvetítenek. Bata Istvánnal, a zenekar Fazekas Gyöngyvér beszélget.

„Az időben mögöttem haladók vigaszára mondom: van egy kor, ami
után majdnem humorral nézzük az életünket. Én mindig azt vallottam, még a rágalom is nevel – ha a jellem alapanyaga ép. Még a rossz vád is jót bont ki végül – ha a lényeg jó. A félreértések pedig éppenséggel a teljes értést szolgálják – csak kellő mennyiségben sorakozzanak.”
E bíztató sorokat meglepő módon Illyés Gyula írta, éppen az az író, aki oly sokat gyötrődve foglalkozott az idő múlásával, az elmúlással. Az Illyés hagyaték nyolc éven át tartó feldolgozása eredményeként a Nap Kiadó jóvoltából egy új, karcsú könyv kerülhet a polcunkra, a címe:
„Mi az, hogy idő?”. Kodolányi Judit e kötetben a nemzeti sorskérdésekről töprengő, a puszták népét oly megrendítően ábrázoló író ritka, elfeledett publicisztikáiból, leveleiből, karcolataiból válogatott, hogy kevésbé ismert oldaláról mutassa be az írót, akihez vérségi kötelék kapcsolja. Beszélgetésük mellett Kövesdy Zsuzsa felkérésére a kötetből is idéz majd a szerkesztő.