1-3. Ma Mozart teremt csodálatos harmóniát hallgatóink otthonában: a Quartette Italiano legendás kvartettciklus-felvételéről játszunk le kettőt, a hatodik és a hetedik vonósnégyest. Mozart tizenhetedik évében jár. Harmadszor utazik Itáliába, és nem csak ő bűvöl el az olasz közönséget, de Mozartot is rabul ejti az a pazar zenei örökség, amelyet Itália mondhat a magáénak. Saját, korábban komponált vonósnégyes-divertimentóinak emlékei mellett az olasz Sammartini három tételes vonósnégyesei az ekkoriban komponált hat kvartett ihletői, de hallgatva őket félreismerhetetlenül felcsillannak az érett Mozart muzsikájának, elsősorban a salzburgi szimfóniáknak ismert erényei. A hatodik, B-dúr, 159. Köchel-számú kvartettben talán ez a leginkább varázslatos. Az első tétel kérdés-felelet szerkesztését egy valóban szimfonikus felfogásúnak nevezhető Allegro követi: Mozart olyan mesterien bánik a témákkal és a szólamokkal, hogy vonósnégyese egészen monumentális hatást kelt, a zárótételben, a Rondó-Allegro graziosoban is. Mozart B-dúr vonósnégyesét a Quartetto Italiano játssza.
4-6. A hatodik, B-dúr kvartett után az Esz-dúr, hetedik, 160-as Köchel-számú vonósnégyes nem annyira szimfonikus hatásával, inkább kontrasztos szerkesztésével tűnik ki. Mozart érezhetően lubickol a lelkében kiapadhatatlanul felbuzgó zenei témák áradatában, és élvezi a szakai felkészültség magabiztosságát is. A kezdő allegróban tűzijátékként pazarolja a zenei ötleteket, míg a második tétel maga újabb kontraszt: a pazar zenei mutatványt méltóságteljesen hömpölygő adagio követi, amelynek melléktémája szomorkás panaszt esőz. A záró Presto azután - tagadhatatlan, hogy kissé váratlanul- mindent a helyére tesz: indulószerű kezdőtémája és játékos virtuozitása újabb, ezúttal önfeledt kontrasztot képez a második tétellel. Mozart Milánóban komponált Esz-dúr vonósnégyesét a Quartetto Italiano játssza.
