1-2. A Zenei Kincsestárban egy méltatlanul ritkán játszott zongoraversenyt, Camille Saint-Saëns 44-es opuszát hallhatjuk. Saint-Saëns 4. zongoraversenye c-mollban íródott, és noha a partitúra két tételt tüntet föl, a tételeken belüli váltások kaleidoszkópszerűvé teszik az 1875-ben közreadott művet. A későromantika jellegzetes stílusjegyei közül elsősorban a dekorativitás és a stilizáltság mutatkozik meg a koncertben. A szerző, aki a régiek műveinek alapos ismerője, korszerű fölfogásban idézi vissza például a rondó hagyományát a dalszerű variációs zárótémában. Az előadó zenekar két magyar kötődéssel is büszkélkedhet. Alapító karmestere Fricsay Ferenc volt 1946-ban. Az amerikai kézre került Nyugat-Berlin szimfonikus rádiózenekara a RIAS-betűszót kapta névként, ami az amerikai szektorra utal. 1956 után az együttes Berlini Rádiózenekarként szerepelt, míg 1993-ban a Német Szimfonikus Zenekar nevet vette föl. Felvételünk időpontjában a RIAS Szimfonikusok nevet viselte, 1952-ben Ormándy Jenő lépett a pulpitusra, a zongoránál Robert Casadesus foglalt helyet.
