1-10. Régizenei világjárásunk során ezúttal hazai tájon barangolunk, Buda várában dicsőséges királyunk, Mátyás idejében. Igaz, Corvin Mátyás Európa-szerte híres reneszánsz udvara a nyugati uralkodói fényűzéssel kívánt versenyre lépni. Ilyeténképpen zenei kínálata sem a magyar föld, hanem a példaképül választott nyugati udvarok stílusaiból táplálkozik. Elsősorban olasz és francia hangok töltik meg a csarnokokat és árkádos udvarokat, köszönhetően a külhonból idecsábított muzsikusoknak. Soraikból ma kettőnek kompozíciói szólnak – helyesebben kettejük merítése az ekkoriban még meglehetősen egységes nyugati zenekincsből. Hisz a reneszánsz zenei törekvése legkevésbé sem az egyéni formateremtés, épp ellenkezőleg: a divatos zenei kifejezésmódok minél mesteribb elsajátítása. Első muzsikusunk, a flamand Jacques Barbireau 1420 körül született. I. Miksa császár udvartartásával érkezett Buda várába, és rögvest fölkeltette Beatrice magyar királyné érdeklődését. Igaz, motettái és miséi ekkor már ismeretesek voltak a magyar udvarban. Az antwerpeni székesegyház kórusmestereként fejezte be földi pályáját 1491-ben. Ma madrigáljait halljuk. A ferrarai lantművész, Pietrobono a magyar királyi pár fölkérésére érkezett Budára az 1480-as évek végén. Két év múlva is itt találjuk még, mi több, Beatrice levelezéséből kiderül: Pietrobono lantjátéka nagy enyhülésére volt a gyöngélkedő magyar királynénak. A Camerata Hungarica muzsikál, az együttes élén Czidra László.
