1-3. Jandó Jenő nagy szakmai elismerést aratott Haydn-ciklusában ma a 8., 9. és 10. szonátához érkeztünk. Az üde forrásvízként nekilendülő A-dúr szonáta 1790-es, londoni megjelenésekor bizonytalanságok mutatkoztak szerzőségét illetőleg, ám Haydn 1803-ban a magáénak ismerte el a feltehetőleg 1767-ben született, választható hegedűszólammal kiegészített alkotást. Figyelemreméltó a szonáta zárótételének szabad hangnemkezelése.
4-5. A 9., D-dúr szonáta két tételes. Kidolgozási stílusa az érett Haydn jegyeit mutatja.
6-8. A 10., C-dúr Haydn-szonáta különösen kifinomult, nemes és gyöngéd lassútételével érdemli ki figyelmünket. A szonáták kifinomult dinamikus fokozatai annál is inkább érdemesek a figyelemre, minthogy Haydn ekkoriban kelt levelei rendre visszatérnek szerzeményeinek érzésteli, kifejező előadására.
