Mai, Esti zene című műsorunkban az 1958. március 28-án elhunyt cimbalomművészre, Rácz Aladárra emlékezünk. 1886-ban Jászapátiban született, első zenetanára édesapja, a helyi cigányzenekar brácsása volt. Elsőként - még gyermek fejjel - a jászberényi Lehel kávéház cigányzenekarában játszott, majd tizennégy éves korában Budapestre került. Itt névrokonánál, Rácz Eleknél továbbképzte magát, majd a patinás Emke kávéházban folytatta zenészpályafutását. Innen rövidesen Párizsba utazott, ahol hamarosan felfigyeltek kiváló improvizációs képességére, Saint-Saens a cimbalom Lisztjének nevezte. Az 1910-es évekre sikerült pótolnia műveltségbeli hiányosságait, nagyszerűen megtanult franciául, emellett érdekelte az irodalom, a filozófia, a zenetörténet és a cigánykutatás is. 1915-ben egy genfi mulatóban az ifjú, de már világhírű Igor Sztravinszkij csodálta meg játékát, sőt néhány cimbalom leckét is vett tőle. A találkozás Rácz Aladár számára is korszakalkotó jelentőségűvé vált: betekintést nyert egy másik zenei világba, felkeltette érdeklődését a barokk zene, ezen belül elsősorban Johann Sebastian Bach muzsikája iránt. Első pódiumművészi hangversenyét 1926-ban Lausanne városában adta, 1927-ben már teljes értékű klasszikus zenészként érkezett Párizsba. 1929-ben közreműködött Kodály: Háry szvitjének párizsi bemutatójában, 1930-tól pedig a Columbia hanglemezkiadó felkérésére felvétel sorozatot készített. 1938-ban a budapesti Zeneakadémia tanárává nevezték ki, emellett rendszeresen adott - nemritkán zongorakísérettel - hangversenyeket. 1940 után egyre többet betegeskedett, de házában gyakran volt vendég Szabolcsi Bence, Kodály Zoltán és Yehudi Menuhin.
Most hallgassuk meg Rácz Aladár tolmácsolásában Johann Sebastian Bach: E-dúr partitáját.