Lámpás

Életének 92. esztendejében, június 13-án, Zircen elhunyt Kerekes Károly ciszterci szerzetes, nyugalmazott apát. Kerekes Károlyra Tarjányi Béla biblikus professzor emlékezik.
Kerekes Károly versei:
"Efcharisztíza" – (Beloianniszi emlék, 1952)

Görögfalunak mondják, mert így érthetőbb,
mint "Beloiannisz"; – itt adott az Úr nekem
hollója által, mint Illésnek, kenyeret,
hogy szent hegyéig eljussak, a Hórebig.

Görög és macedon nép, egy voltam velük
víg menyegzőkön és bús temetéseken.
Így történt egyszer... A koporsó nyitva volt,
imát mormolva hömpölygött a gyászmenet.

Két markos legény ment az úton, kezében kosár,
és benne sok-sok szelet hófehér kenyér.
Ha bárki felűnt az úton, ment a két legény s köszönt:
Efcharisztíza! Testvér, adj hálát velünk!

Segíts az Úrnak megköszönni mind, amit
az Úr e megholt testérben nekünk adott!
Nézd, ott fekszik, az ő ajka már nem mozog;
végy kenyerünkből, efcharisztizálj velünk!

Hisz benne belőled is meghalt valami,
és életéből egy rész benned él tovább." –
"Efhcharisztíza", mélységes titok e szó;
Háládban Jézus él, s e holt is él – veled!

"Efcharisztíza!" – visszhangzik bennem ma is,
a zord több évtized sem némíthatta el.
Uram, küldj bármi sorsot tetszésed szerint,
csak efcharisztizáló szívet adj nekem!

(S ha egyszer, tán nem is soká, ajkam kihűl,
testvéreim tűz-ajka zengjen háladalt,
értem s helyettem efcharisztizáljanak...
Az Úr hegyéig így jutunk, a Hórebig.)

Kerekes Károly O.Cist.


A PRÓBAIDŐT, URAM, KÖSZÖNÖM

Valaki elküldött, és visszavár,
így sejti ezt sok fáradó szív,
nem én terveztem életem sorát,
valaki elküldött, s egykor majd hív.

Szeret, s tudom, hogy vele célja van,
nem töprengek hát bús miérten,
egy itt a kérdés, a »hogyan«,
e szent küldetést hogyan végzem.

Uram, te küldtél, ennyit már tudok,
s hogy miért szeretsz, azt csak sejtem:
te nem tudsz nem szeretni, s e titok-magot
szívembe rejted, hogy teremjen.

Az élet szántóföld s próbaido
a szeretet-mag érlelése:
legyen virága és temése bo
a tékozlóknak üdvösségre!

Hogy hogyan, mintha ezt is sejteném,
hogy hogyan hoz a mag bo termést:
csak »ahogy Jézus tette«, tegyem én,
ez adja életem értelmét.

Én mindennap Jézusba öltözöm,
s tanulom, Jézus hogyan tette,
az o vérébol szotték köntösöm,
s így imádkozom minden este:

A próbaidot, Uram, köszönöm,
táplálj naponként, Krisztus teste,
s ha örök hajlékodba költözöm,
hadd legyek részed mindörökre!

Budapest, 2000. november 25.