Ötvenes éveinek elején, 1865-ben Liszt Rómában él. A katolicizmus központjában töltött évtized vallásos érdeklődésének irányába tereli munkásságát is. Liszt komolyan fontolgatja a papi hivatást, és az Örök Városban a keresztény zene monumentális öröksége is lenyűgözi a komponistát. Nagyszabású Krisztus-oratóriumában a katolikus himnuszirodalom éteri misztikája táplálja Liszt rajongását a szellemi valóságokért, az istenhit biztonságáért. Műve 3 részben kommentálja a Megváltás hatalmas művét: az Ige megtestesülésétől a tanító és egyházalapító Krisztus felidézésén át vezet a Szenvedés és Feltámadás eget rengető távlatai közé. Annak ellenére, hogy a mű az oratórium műfaji megjelölést viseli, nem felejthetjük el, hogy a Dante- és a Faust-szimfónia heroikus érdeklődésű szerzőjével állunk szemben, aki monumentális zenei gondolatokat vonultat fel a hittitkok érzékeltetésére.
A mű karácsonyi tételei közül következik most a Pásztorok éneke a jászolnál - fafúvósokon, pastorale tónusban hangzanak fel karácsonyi melódia-idézetek -, majd a Háromkirályok látogatása, amely indulóként kezdődik, és szimfonikus hódolattá szélesedik a világ Királya előtt.
A Rotterdami Filharmonikusokat és a Szlovák Filharmónia Énekkarát James Conlon vezényli.
1. IV. A pásztorok éneke a jászolnál
2. V. A Háromkirályok