Zenei kincsestár

A nagy Vivaldi-operák közt barokk operaházunkban, a Vivaldában most egy olyan féldramatikus Vivaldi-alkotást tűzünk műsorra, amely kiválóan reprezentálja az újszülött barokk színpadi műfaj, az opera hőskorát. A híres Foá-gyűjteményben évszázadokon át lappangó, hamarosan felcsendülő zenemű a talányos Serenata a tre, azaz szerenáta 3 hangra megjelöléssel büszkélkedik. Tudvalévő, hogy operai jellegű alkotások nem csak a kor hatalmas operaházaiban kerültek színre, de a különféle udvari ünnepek fényét is zenés színjáték emelte – még Mozart Ascaniója is így született meg jó fél évszázaddal később. Mantuában vagyunk ugyanis 1718-ban vagy 19-ben, és a hercegi udvar afféle látványosságra készül, amely a rendelkezésre álló mindössze három énekes segítségével is a valódi opera illúzióját nyújtja. Vivaldi nem fukarkodik tehát a melodikus szépségekkel: a szerzemény méltó párdarabja ekkoriban keletkezett remekének, A négy évszaknak. Abban a tekintetben is, hogy a komponista szép számú bámulatos hegedűszólóval válik ki a zenekarból! Az ismeretlen verselőtől való allegorikus történet annyira egyszerű, hogy csakugyan a zene bájára és az énekesek bravúrjára hárul a varázslat megteremtése. Eurilla, a nimfa vigasztalhatatlanul szerelmes a szép pásztorfiúba, Alcindóba. Nikétől vár segítséget, hogy megolvasszák az ifjú szívét. A három énekes szerepben Petya Grigorova; Marjorie Vance és Kurt Spanier; a Clemencic Consort élén René Clemencic.